Új-Kaledónián, ezen a trópusi szigeten, mint sok másikon is Ausztrália térségében Cook kapitány már járt 1774-ben, ám ő nem vélte jelentős felfedezésnek. 1792-ben a francia d’Entrecasteaux már alaposan feltérképezte, s ekkor került a terület francia fennhatóság alá. Ennek 200 éves évfordulójára megjelent bélyeg sarkában ott találhatjuk a francia felfedező kézjegyét is, a hajók és a portréja felett.
Joseph-Antoine Raymond Bruny d'Entrecasteaux 1839-ben született Provance-ban. Családi nevéhez tartozik a „Bruny” is. De elég vegyesen terjedt el, s a bemutatott bélyegen mind írva, mind nyomtatva is csak a d’ Entrecasteaux szerepel. 15 évesen kezdte szolgálatát a haditengerészetnél. A francia admirális és navigátor már tett jelentős felfedezéseket, amikor is kijelölték arra az útra, melynek fő célja az volt, hogy egy a térségből vissza nem térő korábbi expedíció nyomába eredjen. Bár nem találták meg az előttük járókat, de a térséget alaposan felfedezték. Ez volt az utolsó útja neki is, hiszen 1893 nyarán skorbutban meghalt. Nevét sziget, öböl is őrzi, Ausztráliában és Tasmániában is találhatunk róla elnevezett helyeket a térképeken.
A kissé elmosódott kézjegyben találhatunk néhány érdekességet. Hogy az E valamivel magasabb, mint a kétzónás betűk, szinte észre sem vesszük, hiszen vonzzák a tekintetet, a „harcias” betűk. A név második felében lévő t és az x egyes vonalai megvastagodnak és meg is nőnek. Mindkettőt úgy képezzük, hogy egy vonalra merőlegest állítunk. És ezek az áthúzások igencsak erőteljesre sikeredtek. Egyébként majdnem olvasható az aláírása, amelyről a grafológusok szinte csak jót mondanak. Valójában a neve alapján minden betűhöz társíthatjuk a név valamelyik elemét, de ha nem tudnánk mi a neve, pontosan nem tudnánk kibetűzni.
E blogon a 150. bemutatott bélyeghez értünk, s ez alkalomból az egyik kedvencemet választottam. James Cook első felfedezőútjának 200. évfordulójára kiadott brit bélyegen nagyon szépen illeszkedik egymáshoz a kecses hajó és kapitányának kézjegye.
Spanyol nevével Guillermo Brownként szerepel a nemzeti hősként tisztelt argentin admirális neve a bélyeg oldalán. Halálának 150 évfordulója évében megjelent bélyeg március 10-én jelent meg, ez pedig az 1814-es Martin Garciai csata kezdőnapja. A bélyegen Emilio Biggeri a csatáról készült olajfestménye alapján a Herkules nevű fregatt látható. A kép felső részében ezüsttel William Brown aláírása.
William Brown betűit nagy erővel írhatta, különösen a W-betűje csupa szög, a B-től már valamivel lágyabbak lesznek a vonalak, és a „w” betű alján már íveket láthatunk. A név középső részén (ro) mintha gyengébbek fogna a tolla, majd az utolsó két betű ívei tintával telítettek. Az utolsó betűjében (n) jól tetten érhető a szóvég felé csökkenő betűméret. Ennek végéről szép telt vonallal indul a fantáziadús paráf, mely utolsó hurkaival többszörösen átjárja önmagát. Ez, ha manapság cikornyás is tűnik, de legalább kellemes érzést keltő alakzat. Nem így a kezdőbetű messzire hátranyúló kezdővonala. Bár ez domborodik kicsit, mégis eltúlzott az egészhez képest. Általa a W betű (mely önmagában jelzi a keresztnevét) horizontálisan nagyobb teret foglal el, azaz szélesebb, mint a családnév szélessége. Így aztán „WBrown” aláírásában nem is a betűk a legérdekesebbek, hanem a „kinyúló” vonalak (melyeket részben takarja a bélyegen lévő hajó árboca).
200 éves a homeopátia – áll az 1996-os német bélyeg baloldalán. A középső részen tükrözött szöveg pedig a homeopátia alapelvét latinul: „hasonló hasonlót gyógyít”. A korban nagyon divatos árnykép a homeopátia atyját, Samuel Hahnemann-t ábrázolja, alatta a kézjegye.
Hahnemann aláírásban a név végén lévő két n betűje kisebb lesz, s ezt a csökkenő tendenciát a megnagyított e betű után folyamatosan érezhetjük. Ez az e legszebbre sikeredett a magánhangzói közül. A kezdőbetűi se túlzottak, se nem nagyobbak. De nagyon érdekes a h betűje, főleg azért mert szinte bedől az előtte lévőkhöz viszonyítva. Több helyen is van megszakadás az írás folyamatában. Mindkét kezdőbetű után felemeli a tollát, valamint a családnévben lévő n-betűt az előtte és az utána következő résztől is elszakítja, szinte ott árválkodik.
A kanadaiak a millennium közeledtével több szettet is megjelentettek meghatározó személyiségekkel, négyes csoportokban. Az orvosi újítók között található Frederick Banting bélyege, azé a kutatóé, akit az inzulin felfedezőjeként tartanak számon. A bélyeg képén nagyban Banting látható, a mellette lévő mosolygós férfi Charles Best, a segítője. Alul a fecskendő takarásában Marjorie látható, az a kutya, aki a kísérletek egyik alanya volt. A bélyeg felső sarkában kézirat részlete, melynek legvilágosabb részén a „diabetes” szó. Ez a háttérben lévő írás Banting kutatási jegyzeteiből való.
1992-ben kiadott jelentős finn nőket bemutató hat azonos címletű bélyegen költőt, énekest, karitatív tevékenységet végző nőt és ápolónőt is láthatunk. És közöttük ott találjuk Laimi Leidenius a finnek első női orvosprofesszorának portréját és aláírását is.
Laimi Leidenius egyszerű aláírásában a kezdőbetűk szépen kiírtak, ám többi betű formája miatt az írás fonalas jellegű, bár a m, és n betűkben mintha szögek jelennének meg. Minden ékezet a helyén van. A kezdőbetűk közül az első a magasabb és erőteljesebb. És mindkettő nagyobb, mint a középzóna-magasságának kétszerese, tehát viszonylag nagyok, tehát méretben ugyan kiemelkednek a többi betű közül, és kicsit szebben formáltak, mint a többi, de mégis harmonikusan illeszkednek az egészhez. Olyan személyt jeleznek, aki büszke eredményeire, de mindent meg is tesz azért, hogy jól teljesítsen. Szociális téren tud kedves lenni, de senkit sem enged túl közel. A nőies és a férfias vonásokat jól integrálja személyiségében, ettől lehetett sikeres a szakmájában.
A Charité Pszichiátriai Klinikáját ugyan csak néhány évig vezette, mégis Wilhelm Griesinger munkássága jelentős annyira, hogy az intézmény legjelesebb alakjai közé kerüljön. Mellszobra több mint száz éve áll Berlinben a Charité udvarán. S a 250 évre emlékező bélyegek közül a legnagyobb címletűre került a neves pszichiáter portréja és aláírása.
Milyen nagy a feje a G-jének és milyen picike az alsó hurka, mégis ez az egyetlen kapásból felismerhető betűje. A többi betű nem szépen formált, bár a név ismeretében az egyes elemek azonosíthatóak. A név közepén lévő s-betű alakja csak nekünk lehet fura, az ő korában ismert német írásszokáshoz képest nem. Az vezetéknévben csak itt szakad meg az írás folyamata, nyugodtan mondhatjuk, hogy kötött. A benne lévő szögesedések miatt érezhető némi feszültség is. Az ékezeti magasra kerülnek, melyek jelezhetik a jó rálátást a dolgokra. Még nézzük meg a keresztnevét és egyben személyes világát jelző W-betűt. Az első a törzsvonala magam, a másik nemcsak hogy nem nő fel hozzá, hanem még oda is csavarodik az elsőhöz. Jelezheti, hogy ő támogat másokat és lehet rá számítani. S ez egy pszichiáter esetében jó, ha így is van!
A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj német kitüntetettjeinek felével volt kapcsolatban a Charité. Az egyikük Robert Koch. S kétségkívül ő a legismertebb e bélyegeken megjelenített orvosok közül. Portréja mellett az értékjelölés alatt ott van az aláírása is.
Dr. Koch formában jelenik meg neve az aláírásában. Kiegyensúlyozott, gondosan formált betűk jellemzik, ám egyéniek a betűformák. Szépen látható az árnyék- és hajszálvonalak (felfelé és lefele tartó vonalak) nyomáskülönbsége. Kötöttségről-kötetlenségről ilyen kis mintában – rövid névben – nem érdemes véleményt formálni. A c-betűje a legkevésbé azonosítható, és D-betű formai alakítása is érdekes. A maga egyszerűségében is tetszetős a K betűje. A Dr. rövidítés után indokolt a pont, a neve mögé kerülőt már paráfnak kell tekintenünk.
A Charité az irgalmasok kórházaként kezdte meg működését 1710-ben a himlőjárvány idején. A már háromszáz éves berlini egyetemi kórház a legnagyobb ilyen intézmény Európában. A megalakulásának 250. évfordulójára megjelentetett bélyegeken olyan személyiségek kaptak helyet, akik nagyban hozzájárultak az intézmény hírnevéhez. A rajzolt portrék mellett a címletjelölések alatt az aláírások is megbújnak. A legkisebb címletű bélyegen Rudolf Virchow, a patológia atyja, a sejtkórtan megalapozója látható.
Az itt látható aláírása nagyon hasonló (ami normális dolog), de nem azonos az előző bejegyzésben bemutatott kézjegyével. A legszembetűnőbb különbség a nagy szóköz a két névelem között. A V betű sem annyira sikeredett szépre, mint a másik bélyegre került aláírásában. Itt inkább egy „zónát-tévesztett” J-betűre hasonlít. Az R-betű határozott eleganciája itt is érvényesül, és ez esetben tollfelemelés nélkül írja le a keresztnevét jelző mindhárom betűt (Rud). A h betű most kevésbé tűnik ki a középzónás betűkből. A név végére kerülő pont – egyben paráf – egy betűköznyivel távolabb kerül a névtől. Ami mindebből kiszűrhető, hogy ez sietősebb tempóban készülhetett.
Éppen 150 évvel születését követően került a NDK-ban kiadott, jelentős német személyeket felsorakoztató bélyegek egyikére Rudolf Virchow. Ő a modern patológia atyja, és a sejtkórtan elméletének kidolgozója, s neve kihagyhatatlan az orvoslás történetéből. A bélyegen portréja alatt születési éve és aláírása is látható.
Rudolf Virchow nevének kezdőbetűit tetszetősen alakítja, ám a többi betűinek javarésze nehezen azonosítható. Míg a kezdőbetűket „kellemes” hurkok jellemzik, addig a többi betűben a szöges formák dominálnak, bár a zárt alakzatok (d és o oválja) is nyitottak. A kezdőbetűinek magassága (főleg a V-é) nagyobb, mint a kétzónás betűinek (d, h) magassága. Érdekes hogy a keresztnevét rövidíti, s ott indokolt is hogy pontot tesz, ám a vezetékneve után kitett pont már paráfnak számít. És vessünk még egy pillantást az alul plusz hurokkal készült V betűre orvosi fogót juttathat eszünkbe.
Születésének 100. évében az elismert sebészorvos emlékbélyege visszafogott színekkel jelent meg. Anton Eiselsberg rajzolt portréja alatt ott van az aláírása is.
Anton Eiselsberg aláírásában jelentőségteljesek a nagy kezdőbetűk. És ez esetben nemcsak a betű formájára, hanem a méretére is igaz a nagy jelző. Ha a kezdőbetűk magasságát a kétzónás betűkkel (l,b) összehasonlítjuk magasságukat, bizony jóval föléjük nőnek. Az betűk egyszerű formájúk és szeretetteljes bekanyarodó ívekkel egészülnek ki. Az enyhén emelkedő alapvonalon kívül, a név közepén lévő betűkön hamar átsiklik a tekintetünk. Ám még illik szóba hozni az utolsó betűje. A g-hurka az alsó zónában kötődik be és szögesedik is, ám a végvonala az igazán érdekes, elég hosszú és erőteljes.
Ritka az olyan bélyeg, amelyen szinte csak kézírás látható. A leghíresebb kubai kutatóorvos halálának 50. évfordulójára megjelenő 5 bélyegen megjelenítették Carlos J. Finlay portréit, emlékművét és a mikroszkópját is. Mi azonban arra a bélyegre fókuszálunk, melynek központi eleme az aláírása.
Tágasan széles betűkkel kezdi leírni a nevét, ám csak az első két-három betűje után ez változik, és a betűi kevésbé „kényelmesek”. Ováljai (a, o, a betűkben) mindig nyitottak. Ha megnézzük a két l-betűjét, dőlésben, nyomatékban, a hurokbekötés helyében nagyon hasonlóak. A J és a F felső „zászlócskája” is és a betűk dőlése is közel azonos. Gondosan kitett jelek, a J utáni pont, és az i betű ékezete. Kis bizonytalanság (tremor) felfedezhető az F-áthúzásában. Az írás alapvetően kötött, szóközben csak az F után emeli fel a tollát. A paráfjának formája az y-jának betű alsó hurkára emlékeztet, és az is érdekes hogy éppen a J alsó pontára illeszkedik.
Születésének 200 évfordulójának évében is kapott bélyeget Nyikolaj Pirogov a szinte nemzeti hősként ismert orosz orvos, akit a katonai tábori sebészet megteremtőjeként tartanak számon. Portréja és a tevékenységét jelző kép mellett aláírása is megjelenik ezen az ukrán bélyegen. 
Aláírásában keresztnevét csak egy M betűvel jelzi, családnevét egészében kiírja. Bár összekapcsolódnak, mégis távolságérzetet kelt a két betű között a „P” hosszú kezdővonala. Érdemes megfigyelni, hogy a két hasonlóan formált nagybetű közül az első szögesebb, a másodikban már lágyabbak a kanyarulatok. De a betűk alapvetően zártak. Az írás folyamatosnak tűnik, ám több helyen is felemeli a tollát és csak úgy tűnik minta kötöttek lennének a (M-P; i-p; r-o; o-v esetén) az egymás mellett lévő betűk. Hosszú végvonallal fejezi be az utolsó leírt betűt. Majd képezi a paráfot, de a név utolsó betűjéből indul, hanem az egy különálló alakzat. Paráfjából mintha valamilyen orvosi fogó rajzolódna ki.
1874. áprilisában született egy előkelő és befolyásos horvát családban. A Mazuranic családhoz hasonló státuszú volt a Brlic család is, melybe házassága révén került. Olvashatott, tanulhatott, nyelveket beszélt és Ivana egész életét családjának, az oktatásnak és az alkotásnak szentelte. Hatgyerekes anyaként képes volt a gyermekek világával azonosulni.
A 20 század elején élt, fiatalon elhunyt költőt és meseírót az utókor fedezte fel. Munkája jelentős hatással volt a japán irodalomra. Ez a bélyeg születésének 100. évfordulójára jelent meg 1996 augusztusában. Az előtérben fotója, a háttérben szétnyitva a nevezetes fekete notesz, s benne híres verse.
Születésének 175. évfordulója alkalmából az ukránok egyik legnépszerűbb költője szerepel ezen a 2002-es bélyegen, portréja alatt ott az aláírása is. Glibov, mint meseíró vált ismertté, nemcsak folklorisztikus meséket, hanem dalokat, frappáns mondókákat is írt. 
Aláírásában, akik emlékeznek még a cirill betűkre "LGlibov"-nak megfelelő betűket ismerhetik fel, a betűket egy vonalkompozíció, paráf követi. Az aláírás alapvonala enyhén felfele tart, csak a paráf „húzza” le valamelyest, ám a paráf vége határozottan felfelé lendül. Érdekes ennek is a végvonala, de az aláírás legizgalmasabb része a két kezdőbetűből képződő alakzat. A nagy „L-et ugyanis nem alul, hanem felül kapcsolja a „G”-hez (ami ugye egy eltolt fejű latin T-hez hasonlít leginkább). Így szinte megduplázza az L-betűjét, s egy M betű rajzolódik ki, ha a „G” felső áthúzó-vonalától eltekintünk. Ha az aláírás egészét nézzük, olyan érzetünk támadhat, mintha egy madárraj repülne éppen felfelé.
Születésének 100. évfordulóján került a Híres horvátok sorában bélyegre Grigor Vitez költő, író és műfordító. Mindmáig szimbolikus alakja a horvát gyermekirodalomnak. 1967-óta, a halálát követő év óta minden esztendőben Grigor Vitez-díjat adományoznak egy gyermekkönyv szerzőnek és illusztrátornak. Bélyegére versrészlete alá odakerült kézjegye is.
Grigor Vitez aláírása határozott elképzelésekkel bíró, lendületes személyt mutat. Olyan valakit, aki nemcsak hisz valamiben, hanem a gyakorlatban is jól boldogul, remek megvalósító. Kezdőbetűi nem kiemelkedőek, s ez jelezheti, hogy nem saját személyét, hanem azt az ügyet, amelyet szolgál, teszi első helyre. Az írás jól kötött, ám az ékezetek kitételéért mindig megszakítja folyamatosságot. Ékezetei enyhén jobbra kerülnek, s ez harmóniában vagy az enyhén jobbra dőléssel. Jól kiírtak a betűi. Amelyek kicsit különlegesebbek, az a kezdőbetűje és az utolsó betűje. A G-szára ugyanis nem jut le az alsó zónába, a z-betűje pedig olyan vonaltöbbletet kap, amellyel kinyúl ugyan jobbra, de le is zár.
A horvát posta a Híres horvátok sorozatban három azonos címletű bélyeget jelentetett meg 2011-ben. Egy nő is van közöttük, a tanár és író Jagoda Truhelka, aki az egyik legismertebb szerző a 20. századi horvát irodalomban a gyerekeknek írók közül. A bélyegre került a követentő tanári magatartásról szóló idézete alatt ott találjuk aláírását is.
Jagoda Truhelka aláírásának betűi inkább magasak, mint szélesek. Szoros az írás a szóközök tekintetében is, azaz elég közel kerül egymáshoz a keresztnevét rövidítő betű és családnév kezdőbetűje. A kezdő nagybetűk dőlése és a törzsük magassága közel azonos, a T-betűje a „kalapjá”-tól lesz nagyobb. S ez a legjellegzetesebb, leghangsúlyosabb eleme az egyszerű és letisztult írásnak. A kétzónás betűk magassága csökken, ahogyan a név vége felé tart.