Születésének 100. évében az elismert sebészorvos emlékbélyege visszafogott színekkel jelent meg. Anton Eiselsberg rajzolt portréja alatt ott van az aláírása is.
Anton Freiherr von Eiselsberg néven született Felső-Ausztriában 1860 nyarán nemesi családban. 1878-ban kezdte meg orvosi tanulmányait. Bécsben, Würzburgban, Zürichben és Párizsban is töltött egy-egy szemesztert, majd Bécsben kapta meg diplomáját 1884-ben. A neves sebész Theodor Billroth diákja majd asszisztense volt. Utrechtben és Königsbergben is tanított a sebészeti tanszéken, majd a bécsi egyetem sebész professzora lett. 1901-től az egyetem sebészeti klinikáját vezette harminc éven át, egészen nyugdíjazásáig.
1892-ben elsőként tett kísérletet mellékpajzsmirigy szövet átültetésére. 1907-ben a gerincvelői daganatot távolított el elsőként Európában. Kezdeményezésére jött létre a világon elsőként Bécsben a sürgősségi műtéteket végző központ. A sors furcsa fintora, hogy egy vasúti balesetben hunyt el 1939 őszén.
Sebészeti tanulmányai, új önálló műtétmódjai és tudományos kutatásai az első nagy sebészek közé emelik őt. Számtalan elismerésben részesült már életében, többek között a SOTE díszdoktora lett.
Anton Eiselsberg aláírásában jelentőségteljesek a nagy kezdőbetűk. És ez esetben nemcsak a betű formájára, hanem a méretére is igaz a nagy jelző. Ha a kezdőbetűk magasságát a kétzónás betűkkel (l,b) összehasonlítjuk magasságukat, bizony jóval föléjük nőnek. Az betűk egyszerű formájúk és szeretetteljes bekanyarodó ívekkel egészülnek ki. Az enyhén emelkedő alapvonalon kívül, a név közepén lévő betűkön hamar átsiklik a tekintetünk. Ám még illik szóba hozni az utolsó betűje. A g-hurka az alsó zónában kötődik be és szögesedik is, ám a végvonala az igazán érdekes, elég hosszú és erőteljes.
