Rudolf Karl Virchow olyan országban született, melyet a történelmi térképeken találhatunk meg. Pomerániának nevezték, Lengyelország és Németország északi területeinek egy részét foglalta magában, s már akkor kettészakadt, amikor ő 1821-ben megszületett. Virchow Berlinben végezte orvosi tanulmányait és 1844-ben kezdett alorvosként a Charitében.

Az orvosláson kívül az antropológia és a régészet is foglalkoztatta. 1848-ban kezdett politikával foglalkozni. 1862-ben a porosz képviselőházba beválasztották, 1880-tól tagja a német birodalmi gyűlésnek. Antiklerikális és Bismarck-ellenes nézetei mellett szociális fogékonysága volt jellemző. A közegészségügy terén sok áldásos intézménynek volt részint megalapítója, részben támogatója. Az orvosi szakmában számos jelentős felismerés köthető a nevéhez, és jónéhány orvosi szakkifejezésben ott van Virchow név. Nemcsak az útókor tiszteletét vívta ki, már életében elismerték tevékenységét. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban választotta kültagjává. 1895-96-ban a SOTE díszdoktora lett. Hazájában 1901-ben 80. születésnapján méltón ünnepelték. A mindig aktív és egészséges Virchow ezt követően villamosbalesetben szenvedett olyan károsodást, mely 1902 őszén halálát okozta. Három fia és három lánya volt. Akik ismerték gyors észjárású, ám szigorú és olykor szarkasztikus emberként írták le. S ezt megerősíti aláírásának vizsgálata is.

Rudolf Virchow nevének kezdőbetűit tetszetősen alakítja, ám a többi betűinek javarésze nehezen azonosítható. Míg a kezdőbetűket „kellemes” hurkok jellemzik, addig a többi betűben a szöges formák dominálnak, bár a zárt alakzatok (d és o oválja) is nyitottak. A kezdőbetűinek magassága (főleg a V-é) nagyobb, mint a kétzónás betűinek (d, h) magassága. Érdekes hogy a keresztnevét rövidíti, s ott indokolt is hogy pontot tesz, ám a vezetékneve után kitett pont már paráfnak számít. És vessünk még egy pillantást az alul plusz hurokkal készült V betűre orvosi fogót juttathat eszünkbe.