Ausztria ezzel a januárban megjelent bélyeggel emlékezik a zenei géniusz, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójáról. Liszt szülőhelye ma osztrák területen, Burgenlandban van és Radingnek nevezik. Így ők éppúgy sajátjuknak érzik őt, mint mi, magyarok.
Liszt Ferenc magyar apa és osztrák anya gyermekeként született Doborjánban 1811-ben. Az iskolában tanítója is csak németül beszélt. Liszt 17 évesen Párizsban telepedett le, majd Itáliában Velence és Róma, ezeken kívül pedig Weimar és Pest volt lakhelye a zongoravirtuóz sztárnak és komponistának. Mivel 1886 nyarán, 75. életévében hunyt el, ezért jeles évfordulója kettős évforduló.
Ez az osztrák bélyeg igazán szépséges. A sárgásbarna háttér a kor szalma-alapú papírjainak színét idézi. A fiatal Lisztet mutató rajz egy 1858-as fotója alapján készült, vagyis azon már az ötvenedik életéve felé közeledett. A rajzolt alak köré kerülő sötétebb felhőszerű rész, mintha szárnyakat vagy szív-formát lehelne köré. A rajz alatt középen találjuk Liszt aláírását.
F. Liszt formában vetette papírra a nevét. A betűk csinossá tétele nem érdekli különösebben, a praktikumra törekszik. A „F” után kerülő pont valamint az L betű alapja segíti a szemet, hogy az írás képzeletbeli, vagy szándékai szerint kijelölt alapját megtaláljuk, vagyis azt a lapszéllel párhuzamos vonalat, melyet az aláírás helyének kijelölnénk. S ha odahelyezünk egy lapot vagy egy vonalzót, jól látszik, hogy az F alsó hurkát ehhez képest milyen magasan köti be. Ha az i-betű testét tekintjük a középzóna magasságának, bizony az F hurkát annak tetején köti be. Ez erőteljes utalás arra, hogy képes megvalósítani törekvéseit. Az L betűben balra találunk egy vonalat, mely nem az L-felső ívét létrehozó mozdulathoz tartozik. Már a vezetéknév második betűjétől kezdve határozottan felfelé tart az írás, sőt, ha az alapvonalhoz egy egyenest rendelünk, éppen annak vonalába kerül az F betű legalsó pontja is. A nagy sietségben az i ékezete nemcsak elfekvő lesz, hanem a következő betű fölé kerül, bár ezt az s-et éppúgy nézhetnénk akár i-nek is, de ez bizony az s-betűje. A z betű alsó hurka már lágyabb, kerekebb, mint az F-é. S az utolsó betű és az aláírásának egyik jellegzetessége, ez a lefelé tartó erőteljes vonal összenőtt a betűvel. A t-betű alja, ahol a kis „könyök” van, illeszkedik az emelkedő alapvonalra. A t-áthúzása magasnak hat, bár a betűtest magassága az egyzónás betűmagasság kétszeresét nem éri el.
