„A magas hegyekben, messze innen, élt egy kisfiú, olyan, mint te” – így kezdődik Schellen Ursli története. 1945-ben jelent meg az első kiadása, s az egyik legnépszerűbb svájci mesefigura lett. Ezen a 2007-es bélyegen egy fahídon kell éppen át. A bélyegen ott van a kép alkotójának aláírása is: Alois Carigiet. Ám említsük meg a mese szerzőjét is: Selina Chönz.
Alois Carigiet a svájci Alpokban élő sokgyermekes családba született 1902 augusztusában, és bár fél évszázadot másutt töltött, 1960-től újra szülőfalujában, Turnban élt 1985 augusztusában bekövetkezett haláláig.
Festői pályájának elején plakátokat is készített. Igazán ismert gyermekkönyv illusztrációi révén lett. Schellen Ursli történeti folytatódtak, és ezt követően még számos gyermekkönyv figuráit rajzolta meg. Ő volta az első illusztrátor 1966-ban, aki megkapta a Hans Christian Andersen díjat. S nemcsak hazájában, hanem a nagyvilágban is ismertté vált. Das Buch erschien erstmals 1945.
Az aláírás kiemelkedő kezdőbetűi általában azt jelzik „figyeljetek ide rám”. Érdekes a C-betű vonalát erősítő merőleges vonalka. S bár kezdőbetűi inkább nyomtatott jellegűek a többi betűje folyóírással készült, sőt erősen kötött írással, feleslegesen nem emeli fel a tollát. Álló és jobbra dőlő betűk keverednek. A legszembetűnőbb elem, a hatalmas t-áthúzás, mely szinte tetőt tart a többi betű fölé. De érdemes még megnézni az „A-a” betűit is, melyet a munka betűjének tart a grafológia. A kezdőbetűje és a családnevében lévő is az alapvonal alá kerül. Ezek amúgy a legszélesebb betűi, a többi inkább szűkös. Az ékezetei viszonylag pontos, ám az utolsó igencsak magasra került. Az aláírása alapján elmondhatjuk, hogy eléggé határozott ember volt – kifelé – belül azért megvoltak a maga vívódásai. Önmagát tevékenységével, művészetével azonosította. Szívesebben vette, ha alkotásai, mintha személye iránt érdeklődnek.
Germanisztikai világkongresszust tartottak Göttingenben 1985-ben. S az alkalomra kibocsátott bélyegre az akkor 200 éve született Jacob Grimm és egy évvel fiatalabb fivére, Wilhelm került. Az irodalomtörténelem együtt „Grimm testvérek”-ként emlegeti őket. Először a mesék jutnak eszünkbe nevük hallatán, de ők kezdtek bele a nagy német szótár készítésébe is, erre utal az alakjuk mögé került írott szövegrész.
Mivel a mintán látható szócikkek F betűsek, ezért valószínűsíthető, hogy itt Jacob kézírása van. Nyomtatott nagybetűvel szerepelnek itt a címszavak. A leírások, megjegyzések folyóírással. Ám ezeknél is alapkövetelmény az olvashatóság, ami meg is valósul, hiszen egészen jól kiböngészhetőek a német szavak. A szócikkek végén „Göthe” és „Claudius” nevek olvashatóak, feltehetően forrásmegjelölésként szolgáló részben.
2009-ben éppen április 2-án, a meseírás napján adta ki a magyar posta azt a négy bélyegből álló kisívet, mellyel „A nagy mesemondó”-ra Benedek Elekre emlékezett. Születésének 150. évére időzített tetszetős összeállításban Benedek Elek arcképe és három meséjének illusztrációja kapott helyett: a Kacor király; a Mese a három kismalacról továbbá A gyémántkrajcár. A személyes bélyegen megjelenik aláírása is.
Itt a bélyegen a név alapvonala emelkedik, de az nem tudható, hogy az eredeti mintán is így van-e. Mivel a betűk többsége álló, lehetséges, hogy az eredeti „tájolásban” került a bélyegre. A két névelem viszonylag közel van egymáshoz. És az írás kötött, hiszen csak a kezdőbetű után emeli fel szóközben a tollát.
Andersen születésének 200. évfordulójára megjelent 1+3 dán bélyeg közül Andersennek, mint az írónak állít emléket az egyik. A háttérben Andersen 1855-ben megjelent önéletrajzának első oldala látható, melynek címe: Szép mese az életem. Az elé Andersen tolla és tintatartója került. A rajzolt kacsa pedig A rút kiskacsa című művére utal. Ez nem Andersen rajza, bár ő is szívesen rajzolgatott.
Születésének 200. évfordulójára egy nagyobb négyzet-alakú bélyeg jelent meg Andersen arcképével és mellé három kisebb álló formátumú különböző tevékenységeire (művész, író, utazó) utaló is. Az ún. fő bélyegre – melynek máltai változatát már bemutattuk - a dánok a művész aláírását helyezték.
A felső- és az alsózóna hangsúlyosabb az írásban, a középzóna, azaz a valóság nem ennyire erőteljes, ami nem is meglepő – sem élettörténetét, sem műveit ismerve.
Lehár Ferenc születésének 100. évfordulójáról a magyar bélyegkiadás is megemlékezett 1970-ben. Portréja mellett a színház és a zene szimbólumai is megjelennek, no meg az aláírása is ott látható.
Azért különösen érdekes a kotta alá helyezett aláírás, mert így könnyebben felfedezhetjük benne a zenei jelekhez hasonló formákat. A név középső részén „ehár” részben alig van látványosság, nem úgy a kezdő és a záró-formában, ezek már szinte nem is betűk. Az aláírás végén „zászlós” kottafej ismerhető fel, azt pedig egy megvastagodott lefelé az alsó zónába cikázó vonal egészíti ki, mindez hivatott nevéből a Ferenc részt. A kezdőbetű lendületes csigavonal hasonlít a felette lévő kotta violinkulcsához, bár nekem a felső része inkább a hegedű-csigáját juttatja eszembe. Ennek alsó „szára”, azaz az alján képződő hurok egy része az alsó zónába kerül.
1996 júniusában jelent meg a zsidó muzsikosokat és műveiket bemutató izraeli bélyegsorozat utolsó tagja. Erre Félix Mendelssohn portréja került. Oldalt a neve az angol nyelvű országokban ismert formában szerepel. Ám a bélyeg-ív szélen látható aláírásában Felix Mendelssohn-Bartholdy formában látható. A bélyeg jobb oldalán Illés próféta, s a zeneszerző Éliás című bibliai témájú oratóriumához kapcsolódik.
A Mendelssohn Bartholdy teljes és hivatalos családneve. A második tagját még az apja kikeresztelkedése után vette fel, hogy a család nem keresztény ágától megkülönböztesse magát. Ám Félix fia állítólag nem volt túlzottan oda ezért a Bartholdy plusz névért. S az hogy ez a legkevésbé olvasható, ezt alátámasztani látszik. És mintha még a kezdőbetűjét is áthúzná, nem kiemeli trükkös kiegészítésekkel mint a többi elem kezdőbetűjét. Bár a díszes és bonyolult paráf a névnek ebből a részéből nő ki. A paráf bár odaér a hagyományos családi név alá is, teltebb része mégis a név utolsó eleme alá kerül. A Mendelssohn név d-jét egészen a kezdőbetűig kanyarintja és egészen pontosan illeszti a betű törzséhez. Bármennyire is igyekszik szépen írni, azért a felső hurkok alacsonyabbak, magasabbak. Érdekes elem a sso-betűk csoportja mely szinte díszítőmotívumnak hat. A keresztnevében az igencsak magas kezdőbetűn is van egy kis kanyarulat, mely akár zenei jelzéshez is hasonlítható. Ezzel a betűvel mintha azt mondaná: „én vagyok most a családban a zászlóvivő!”, én vagyok az, aki a szellemiségével figyelemre méltó teljesítményt nyújt.
A zsidó muzsikosokat felsorakoztató bélyeg-sorozat 1996-ban folytatódott, a tavaszi kiadású bélyeget Mahler portréja díszíti. Jobb oldalon megjelenő ősi fény, az ún. Feltámadás szimfóniájához társul (No. 2. c-moll), annak is negyedik tételéhez társul. A bélyeg-ív-szélén látható Mahler aláírása.
Az aláírás alapvetően kötött, egyetlen helyen látható a tollfelemelés, családneve a-betűje után. A Gustav nevet egyetlen vonással hozza létre, és hosszú végvonalához ügyesen illeszti hozzá az M-betűt. Az írás enyhe jobbra dőlése és fel és lefelé rajzolódó vonalak harmonikus játéka teszi tetszetőssé az írást. A betűk elég jól azonosíthatóak. A formák zártak. Az alapvonal is csak nagy jóindulattal nevezhető egyenesnek, ám a felső szárak magasságkülönbségei jól láthatóak. A Mahler névben a középbetűk is nagyobbak, mint a keresztnévben levők. Ez jelezheti, hogy inkább azt szeretné, ha arra figyelnének, amit tesz, mond, nem pedig a személyére.
Darius Milhaud profilban, mintha a Dávid király történetéből vett jelenetet nézné. Felette a kottasor, mely a bélyeg megjelenése előtt négy évtizeddel bemutatott Dávid című operájából való. A bélyeghez illeszkedő szélen található a francia zeneszerző aláírása.
Az aláírásának alapvonala általában felfelé tart, ahogyan itt is. Mondhatnánk rá, hogy egytagú, hiszen csak a vezetéknevét írja le, valójában a névhez csatlakozik még egy elem: a fölé húzott paráf. Kezdjük ezzel! Érdemes megcsodálni milyen pontosan kerül a név fölé, azaz nagyon is közel kerül a betűkhöz. Ugyancsak pontos még hosszanti irányban is, azaz nem nyúlik túl sem az első betűn, és csak egészen kicsit az utolsón. Lendületes, követi az írás emelkedő alapvonalát, és mindkét végén láthatunk egy kis kampót. Ez, no meg az hogy a betűi többsége magában áll utalhat pontosságra, koncentrációra. Ugyancsak erre utalhat az is, hogy bár vonalai jellege meleg-bársonyos, mégis megjelennek szögek az írásban (M, h). Bár ezek sem „szigorú” szögek.
A Schönberg-bélyeg 1995-ben jelent meg. Az osztrák zeneszerzőt az atonalitás úttörőjeként tartják számon. Bár fiatalemberként kikeresztelkedett, néhány évtizeddel később visszatért a zsidó valláshoz. Életművének egyik kulcsdarabja a Mózes és Áron című operája, mely a zsidó identitás megnyilvánulása. Ehhez kapcsolódó kép szerepel a bélyeg baloldalán. Felette a zöldbetűs felirat így magyarítható „Áron a jóság; Mózes az igazság”. A bélyegszélen megjelenik a zeneszerző aláírása.
Schönberg aláírásában nem úgy tűnik, mintha a neve két elemből állna. Ez főleg abból adódik, hogy nem emelkedik ki a többi betű közül az S, valamint, hogy nagyon kicsit a szóköz a két névelem között. A betűformák inkább szűkek és feszesek és árkádosak. Kezdőbetűje, az A is szűkösebb, de legalább megnőtt, ha már kezdőbetű, az o betűi viszont annyira keskenyek,hogy alig ismerhetőek fel (Schoenberg formában szerepel itt a neve, így két o betű is van benne). Az igazi csemege azonban a paráfja, amely ha szigorúan vesszük nem is tekinthető annak. Nevének utolsó betűjéből, a g-ből képezi, azt megdöntve és meglehetősen hosszú szárat képezve húzza alá a nevét.
Az izraeli bélyegsorozat elsői között megjelenő bélyegen Ernest Bloch portréja mellett Schelomo című csellóra és zenekarra írt versenyműve kapcsán Salamon király alakjára vetül a fény. A kottarészlet rózsaszínje köszön vissza Bloch aláírásában a bélyeg-szélen.
Bloch aláírása olvasható, egyszerű, de letisztult vonalvezetés jellemzi. Alapvetőek kötött, olyannyira hogy a két névelem sem különül el, bár a kezdőbetűk elkülönülése tetten érhető. Egészen egyszerű nyomtatott formájú E betűvel indít, mely után egy kis szünet majd egy mozdulattal írja le az „rnest”szót még hozzáírva a B betű törzsvonalát is, a B ívei azonban elválnak a törzstől, s így kirajzolódik egy 3-mas szám az aláírásban. A harmadik egysége a névnek a „loch” rész, melyet ismét tollfelemelés nélkül vetett papírra. Még a végvonalát érdemes megnézni mely hosszúra nyúlik, s mintha az lenne a célja, hogy tiszteletteljesen távolságtartásra kérje a külvilágot.
Bernstein (1918-1990) halála után néhány évvel, 1995-ben az egyik legsokoldalúbb zsidó származású muzsikus került a sorozatot indító bélyegek egyikére. Leonard Bernstein vezénylés közben látható a jobb oldalán. Egyik jelentős szimfóniája a Jeremiás. Ehhez kapcsolódva balra alul lilás mezőben a bibliai próféta alakja jelenik meg, az elemek fölé egy kottasor is került. Az alsó ívben a kottasor színével látható Bernstein aláírása.
Határozott és nemesen egyszerű betűk mellett egyéni betűformák is megjelennek az aláírásban. Az aláírás kétségkívül legérdekesebb eleme a B-betű, formáját tekintve már önmagában is kellően figyelemre méltó, ám még sajátosabb attól hogy a név már a betűn belül folytatódik. A B törzsvonalának magassága megfelel a középbetűk magasságának kétszeresének, ez lenne a normális betűméret, ám ahogyan a Leonard név L-je is magasabb, a B betű még erre is rátesz. A betű jellegét adó két félovál egyetlen mozdulattal képződő sajátos kompozíciót hoz létre, a B ívei közül az alsó lényegesen nagyobb, mint a felső. Rendkívül érdekes még ha nem is formailag, hanem lehetséges üzenete miatt az önmagában is értelmes stein-tagból kiemelkedő e betű. Így szinte nagy E-vé válva mintha újabb egységet hozna létre a néven belül. Az „ein” egy németül,ezzel mintha tudattalanul az egyedülállóságát sugallná. A „bernstein” szó a németben borostyánkövet jelent s ebből a „stein” önmagában követ jelent.
A múlt század szlovák zenéjének egyik legjelentősebb alakja Eugen Suchoň volt. A zeneszerző születésének 100. évfordulójára emlékező évben számos rendezvényen emlékeztek meg róla. Még egy bélyeget is kiadtak, s ezen jellegzetes aláírása is szerepel.
Játékos, életteli és egyben fegyelmezettséget is mutat az írás. A nagy kezdőbetűk hurkokkal gazdagítva emelkednek a többi betű fölé, mindkettőnek a kezdővonala is hosszú. A összehasonlítjuk a magasságukat, bizony az E-betű magasabb mint a családnév kezdőbetűje. Alapvetően girlandos kötés és a hurkosság a jellemzi a betűket, ám érdekes hogy a név végefelé zártabbak lesznek a betűk, és ott árkád is megjelenik. A betűk kezdetben szélesek a név vége felé szűkösöbbek lesznek. Jól érzékelhető ha összehasonlítjuk a két névelem u betűit, az E utáni szinte terjeszkedik, míg a S utáni már inkább keskeny. A teljes név leírása közben kétszer emeli fel a tollát: az S betű után egyszer, aztán már csak ékezet teszi ki külön.
A belgák bizony több millenniumi bélyegsort is megjelentettek kiemelkedő személyiségekre emlékezve. A 2000-ben megjelent azonos címletű bélyegek között a huszadik század egyik legnagyobb zeneszerzője, Bartók Béla és kéziratos kottája is látható.
A kezdőbetűk formailag is nagyon hasonlóak, s ez a személyiség belső egységre utal. A B-betűk érdekes elemei a törzsvonaltól eltávolodó felső ovál, valamint a végvonalak, pontosabban az a kis hurok, amit oda rajzol. Az r betű magas szára és kötővonala a terveket, a haladás igényét és azok megvalósításához szükséges belső erőt is jelzik. A két ékezet közül az é betűjé szinte pontszerű, míg az ó-fölé már egy lendületes vonás kerül. A Bartók névben a kétzónás betűk magassága (B, t, k) közel azonos, ám a Béla névben az l betű kisebbre sikeredett, sőt a középbetűk is erőtlenebbek, mint a többi középbetű. Ez jelezheti azt, hogy magánemberként visszahúzódóbb, a hivatásával szívesebben azonosítja önmagát.
Az 1960-ban hivatalossá lett olimpiai himnusz 1896-ban az első modern olimpiai játékok megnyitójára készült. A szövege Kosztisz Palamasz (1859-1943) görög költő verse az „Ókori halhatatlan szellem”. Az olimpiai himnusz zeneszerzője Szpirosz Szamarasz. A születésének 150. évfordulójára megjelenő szolid görög bélyegen, nemcsak arcképe jelenik meg, hanem a hátterében lévő kéziratos kottán hangjegyek és betűírás is felsejlik.
Sajnos a bélyegen nem túl sok az írás, de azért érdemes néhány pillantást vetni rá a kottajelek alá került görög betűket. Hiszen ritmusos, egyenletes dőlésű és kötött ez az írás. Szépen kivehetőek az írásmozgás "hangsúlyai" is.
Tavaly ünnepelhettük Tagore (1861-1941) születésének a 150. évfordulóját. Banglades egy szép blokkot jelentetett meg, melyen a himnuszuk is rajta van, ám kézírást nem láthatunk rajta. Az indiai posta is méltón emlékezett a Nobel-díjas híresség születésére. Azonos címletű bélyegpárral jelenítették meg alkotói sokoldalúságát. Az egyiken az idős költő éppen ír, itt neve nyomtatott betűkkel szerepel. A másik bélyegen teljes alakja jelmezben látható a ’Valmiki Pratibha’ című operában, melyet a húszéves Tagore alkotott. A színesebb felében egyik saját festménye látható. Ennek a bélyegnek oldalán jelenik meg az aláírása is latin betűkkel.
Ez nem ugyanaz az aláírás, mint amint már az 1961-es indiai bélyegről bemutattunk. Nagyon hasonló ahhoz, de nem ugyanaz. A kezdőbetűk utáni tollfelemelés itt is megvan, ám a névelemeken belül máshol szakad meg az írás folyamata. Az R törzsvonala magasabb a betű többi eleménél. A Rabindranath névben az enyhén dőlt betűk az „ind”-részben állóak lesznek, és nagy távolság figyelhető meg a d és az r-betű között, míg a másik bélyegen nagyon is közel kerültek egymáshoz. Ott csak a második a betű nyílt ki, itt a hosszú névben több a nyitott a-betű. De a t és h „összenövése” és a h betű magasodása itt is megfigyelhető. A Tagore névben lévő g itt nem hasonlít a 8-as számhoz, bár feje kissé kiemelkedik a mellette lévő oválok közül, de mégis szinte szabványosnak tekinthetjük. Ám a végvonal még erőteljesebb itt, mint a másikon: hosszabb is, valamint nem a középzónában, hanem a felsőben ér véget.
Ezen a szigeten nincs sebességkorlátozás, és itt honosak a farok nélküli macskák. Ám van saját nyelvük (manx) és himnuszuk is. Az Ír-tengerben fekvő kis sziget bár az Egyesült Királyság felügyelete alá tartozik, ám nem része annak és az Európai Uniónak sem. Mégis megjelentettek két kettős bélyeget az zene éve kapcsán. Az egyikre neves népzenegyűjtőjük John Clague (1842-1908), a másikra himnuszuk szerzője, William Henry Gill, került. Mindkettőjük rajzolt portréja mellett aláírásuk is megjelenik, és a személyhez köthető bélyegek párján zenei motívumok jelennek meg. Most a himnusz-szerző bélyegével foglalkozunk. 
A bélyegen W. H. Gill rajzos portréja mellett megjelenik aláírása is. Ennek fő érdekessége, hogy az egészet szinte tollfelemelés nélkül írta le, s a keresztneveinek rövidítése után – feltehetően a név leírását követően – tette oda a pontot. Egy helyütt szakad meg a folyamatos vonal a H betű szárai között. Maga az írás lassú és kissé „remegős”. Bár alapvetően kerekded mégis láthatunk benne megtorpanásra utaló szögesedést a G betű ívében középütt.