A 20 század elején élt, fiatalon elhunyt költőt és meseírót az utókor fedezte fel. Munkája jelentős hatással volt a japán irodalomra. Ez a bélyeg születésének 100. évfordulójára jelent meg 1996 augusztusában. Az előtérben fotója, a háttérben szétnyitva a nevezetes fekete notesz, s benne híres verse.
Mijazava Kendzsi 1896-ban született a Japán északi részén fekvő Ivate tartomány Hanamaki helységében. S élete nagy részét ott töltötte. Gyermekkorában bűvölte el a természet s nagy rajongója lett. Az alapfokú iskola elvégzése után, ahogyan az megszokott volt a családi vállalkozásban dolgozott. Szülei afféle zálogházat működtettek, ám a jószívű fiú gyakran megsajnálta a szegényeket, és ezzel a családi bevételeket kockáztatta. Ekkor inkább tovább iskoláztatták, mintsem, még több kárt okozzon. Ez nagy örömmel töltötte el a fiút, aki nemcsak a természetben bolyongott szívesen, hanem sokat olvasott is. Erdészeti és mezőgazdasági főiskolát végzett kitűnő minősítéssel. Majd hazatérve ismét komolyabb összeütközésbe került apjával, ezután néhány hónapot Tokióban töltött. Ám amikor legkedvesebb húga megbetegedett, visszatért a szülőhelyére. Különösen megviselte szeretett testvére elvesztése. Tanári állást vállalt. Első verseskötetét és az első mesegyűjteményét is 1924-ben saját költségén adta ki. Sokoldalú művész volt. Számos gyerekmesét írt, részben oktató célzattal. Diákok színjátszókörének is szerzett rövid darabokat. Legjelentősebbek a japán vidék szenvedélyes szeretetét tanúsító versei. A költészet és meseírás mellett amatőr csillagász is volt. Harmincéves korától gyakran küzdött mellhártyagyulladással, tuberkulózisban hunyt el nem sokkal 37. születésnapja után.
A halála után zsebében fellelt fekete notesz lapjain versének részlete (a teljes vers 9 oldalt tesz ki a noteszben. A címe úgy fordítható magyarra „Ne hagyd, hogy legyőzzön az eső!” A notesz jobb oldalán – általunk is ismert számokkal – feltüntetett dátum szerint november 3-án írta, mégpedig 1931-ben, amikor hosszabb időt töltött kórházban.
A vers katakana írásmóddal készült. Ezt a japánok a kínai normál írás jeleiből a 11. század végén alakították ki. A katakana szótagírás, manapság leginkább az idegen kifejezések átírására használják.