1964 óta, József Attilát születésnapján ünnepeljük a Költészet Napját. Az 1905. április 11-én született költő születésének századik évfordulójára megjelent bélyegre nemcsak szülőháza, az írógép előtt ülő alakja, hanem egyik versének kéziratos részlete és aláírása is felkerült.
Életrajzát vagy annak fontosabb momentumait jól ismerjük. Tehetséges és termékeny költőnket bármilyen élmények, nehézségek is érték azok lírai feldolgozásával csak gazdagodtunk. Nem nőhetünk fel sorai, szavai nélkül…Az emlékbélyegre ezek a sorai kerültek.
„A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.”
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.”
Reménytelenül című versének utolsó négy sora, s a kéziraton lévő aláírása került fel erre a bélyegre. Az 1933-ban készült eredeti kézirathoz képest az aláírás kis áthelyezésével. Az itt lévő (fekete-fehér) minta egy másik dokumentumról való, a 2005-ben kiadott emlékérme lapjára is ugyanezek a sorok kerültek fel. Ez már jobban hasonlít a kéziratra, csak annyiban változott, hogy az eredetiben kissé ereszkedőek a sorokat, nyílván egy kis megdöntéssel közelítették az egyeneshez. S lám-lám a bélyegképen a megdöntéssel már-már emelkedőnek hatnak ezek a sorok.
Nézzük a többi jellemzőt, ez utóbbi minta alapján.
A szöveg betűinél az aláírt név betűi valamivel nagyobbak, ami kellő önbizalomról tanúskodik.
Az aláírás kezdőbetűi közül csak az első emelkedik ki, a J-betű, ám ennek formája inkább egy „féllábú” A-betűre emlékeztet. Ez azért érdekes éppen a bal oldali „lába” van meg s a jobb oldali csonka. S ez az oldalt éppen az apai oldalnak tekintjük. Ha megnézzük a nevében lévő A betűt, az meg inkább a görög alfához hasonlít, s inkább hátranyúlik, balra az anyai oldalra. Érdemes még az i-pontjával összenövő következő betűt megnézni. S még az utolsó a betű erőteljes végvonalát is, mely azt a fajta dacos, odamondós hozzáállást mutatja, ami oly jellemző volt a költőre.
A négysoros szöveg jól tagolt bár néhol megnövekedtek a szóközök. Az ékezetek pontosak. A betűk aprók, de nem kínos gondossággal kiírtak, ám olvashatóak: mindez a közlés letisztultságát, világosságát jelzik. Az enyhén hullámos sorok és a kissé dülöngélő betűk mutatják az érzékenységet. S bár érzelmileg „megérinthető” mégis van benne belső egység tartás. Érdemes megnézni a kétszer egymás mellé került „nézik, nézik” szavak nagyfokú hasonlóságát. Az írás nem merev, van benne valamiféle „folyékonyság” is, amit a hosszabb kötővonalak miatt is érezhetünk.
Néhány apró részlet a g-betűk szárának bekötése mind az alapvonal alá kerül. Érdekes az a kereszthez hasonlító t-betű, mely a „hangtalan” szó g-jének szára fölött áll. Az első és a harmadik sor végén lévő hasonló betűk az m és n megformálása abban is hasonlít, hogy a törzsvonaluk kisebb lesz és el is emelkedik az alapvonaltól, ahogy halad jobbra a leírásában. Leginkább az utolsó sor végén látható megnövekedett k-betűn látszik, hogy nyomtatott formában készült, s ha megnézzük a többi is hasonló.
