Papi viseletben tekint ránk a népszerű szlovén író, erről az 1996-os bélyegről, melyre, mint neves személyiség került, bár ez a bélyeg éppen születésének 125. évében jelent meg. Kevés színnel és elemmel bíró bélyeg hátterében F. S. Finzgar kézírásos sorai is megjelennek.
F. S. Finžgar azaz Fran Saleški Finžgar 1871 februárjában született szegény paraszti családban. Ljubjanában járt középiskolában, majd a teológiai főiskolán tanult. 1894-ben, 23 évesen szentelték pappá. Bár voltak konfliktusai feljebbvalóival mindvégig hűséges maradt a papi hivatáshoz. Felső-Krajna és Ljubljana plébániáin dolgozott 1936-ig nyugdíjazásáig. Ezt követően is aktív maradt mind a hit embereként, mind íróként. Határozottan támogatta az ellenállási mozgalmat. 91 éves korában 1962 nyarán hunyt el. Irodalmi munkásságát költőként kezdte, majd idővel a próza felé fordult. A vidéki és a kisvárosi életet ábrázolta neo-romantikus regényeiben. Meséket és novellákat is írt a gyermekek számára. Drámaíróként és fordítóként is számon tartják.
Csak néhány sort kapunk mintának, de mégis érezhetjük a határozottsága mellett az eleganciát is van ebben a kézírásban. De meg kell hagyni, nagyon hatékony ez az írás, és bár egyszerűsíti a betűformákat, mégis jól olvasható. A tudatosan megválasztott sortávolság gondoskodik arról, hogy a lendületes írásban a szárak ne akadjanak egymásba. Ahogyan egy szellemi embertől várnánk, az ő írásában is alsó zóna hurkai valójában huroktalanok, a felső zónában (első sor első két szava) láthatunk „szebb” hurkokat. Egy t-áthúzást az utolsó sor első szavában megfigyelhetünk: nemcsak magasan van, hanem méretes is, ám a formája ívelt. Na ilyenkor sajnálja a grafológus, hogy nem láthat többet az írásából.
A múlt század jelentős és sokoldalú szlovén tudósa dr. Anton Trstenjak a nagyvilág számára leginkább a színek lélektanával foglalkozó szakemberként volt ismert. Ezért kap ez hangsúlyt a születésének 100 évfordulójára kiadott bélyegen. Azért kézírást is találhatunk rajta: alul pirossal az aláírása látható, és a színes körök mögött kézzel írott sorok tűnnek át.
Haladás és kontrolláltság, ezek alapján lenne érdemes vizsgálni dr. Anton Trstenjak aláírását. A név alapvonala emelkedő. És sietősség még tetten érhető az A betű utáni pont „elnyúlásában” is. Azt azért nem mondanám rá, hogy olvasható, inkább a név ismeretében az egyes elemek azonosíthatóak. A nyitott A-betűje beszédes lehet az íráselemzőknek. A T megformálása is figyelemre méltó. Érdekes, hogy míg a j betű alsó szára igencsak kicsi lesz, addig a k betű végvonala mélyen lefelé tart. Ám ezt áthúzza a felfelé tartó, majd mégis kicsit hanyatló paráffal. De mégis izgalmas ez a szóvégi „kereszteződés”.
A svájci filozófus, akit a női Szókratészként szoktak emlegetni 2000-ben hunyt el. A 2010-ben megjelent emlékbélyegén születésének 100. évfordulójára emlékeztek. Nem is kell számolgatni, hogy sejtsük, hosszú életet élt. Ezen a bélyegen egyik ifjúkori fotóján látható profilból a megszokott kontyával. A kép alján halványan nyomtatottan is ott a neve, ezen szolid szürkével az aláírása is megjelenik.
Jeanne Hersch aláírását nagyon egyszerű, letisztult betűformák jellemzik, melyek néhol szépen kiírtak néhol már-már elfonalasodnak. Az e-betűi kezdővonalai olyan kis helyesek, és minta csak meg akarnának kapaszkodni a mellettük lévő nagybetűkben. A kezdőbetűk mindig különállnak a többitől. Jól észrevehető a H betű törzsvonalainak „dülöngélése”. Míg a Jeanne névben a szóvég felé csökken a betűméret (bár az utolsó betű valamivel magasabb, mint az előtte lévő n). Viszont a családnév az utolsó betűje, a fedő hurokkal írott h-betű igencsak megnő, a legfelső pontja egyben az aláírás legmagasabb pontja is. Aki így ír az hatni akar a külvilágra, de nem a személyével.
A német filozófus és esztéta munka közben látható azon a fotón, mely a születésének 100. évfordulójáról megemlékező bélyeg középpontjában került. E kép hátteréül pedig egy írógéppel készült német nyelvű szöveg korrektúrája szolgál, melyben a kéziratos javítások Theodor W. Adorno tollából valók.
Hannah Arendt születésének 100 évfordulójára emlékezve a német posta háromosztatú bélyeget jelentetett meg, melyen egy gépelt kézirat, némi kézírással együtt, is helyet kap. Ám balra lent látható határozott aláírást vesszük jobban szemügyre.
Hannah Arendt aláírásában csak néhány betű olvasható, a többi a név ismeretében csak kikövetkeztethető. Bizonytalanságnak azonban nyoma sincs benne, a vonalvezetése határozott. Olyan ember írása, aki pontosan tisztában van azzal, mi a fontos és mi a mellékes számára. Keresztnevének H betűje a legjobban azonosítható és a legmagasabb betűje is. S keresztnevének többi betűjének leírásakor nem emeli fel a tollát, míg a vezetéknevében többször is megteszi. Ebben látszik az igyekezet, hogy a meglehetősen gyors tempó mellett minél inkább megformálja a betűket. Ha megnézzük, melyik betűk tűnnek el nevéből, válnak csak vonallá: ezek mind n-betűk! Érdekes még a t-betűje: bár az áthúzása alacsonyan van, de közel olyan hosszú, mint maga a betű törzse, és szinte lezár általa a külvilág felé.
A filozófus és államférfi a finn nemzeti törekvések első élharcosa volt. Johan Vilhelm Snellmann születésének 150. évfordulójára megjelent egyszínnyomású bélyegen szoborszerű portréja jelenik meg, annak alján pedig aláírása is megbújik.
„Joh, Vilh, Snellman” betűzhetjük ki (kis jóindulattal, hiszen a második l-je a családnevében nem egészen határozott). Az aláírás első betűje szinte elfekszik, így nem is tűnik olyan hatalmasnak az betű alsó szára, pedig vagy majdnem négyszerese a saját középbetű-magasságának. Nagyon keskeny a V betűje, és az S-ére sem mondható, hogy széles vagy hivalkodó lenne. Teljes egészében csak a családnevét írja ki, a két keresztnevét rövidített alakban vetette papírra. Mindegyik h-betűvel ér véget, s ha jól szemügyre vesszük, mindegyik h-betű alatt van egy kis vonás, amit akár elcsúszott pontnak, akár vesszőnek is tekinthetünk. A „Vilh” név ékezete is vessző és elég magasra került. Nem túlzottan kötött az írása, inkább szakadozott, alig akad néhány betű, amelyeket egybe ír (oh; lk; man). S ha megfigyeljük, ezek mind a szó végén vannak. Azaz a gondos és pontos túlzott tagolás vált át némileg lazább, fesztelenebb írásmódba.
Marx születésének 150 évfordulójára több bélyeget is megjelentetett az NDK postája, a német filozófus és közgazdász, a marxizmus névadójának balra (a múlt felé) néző profilja alatt megjelenik az aláírása is.
Marx aláírásának alapvonala enyhén domborodik. A betűk többsége jól olvasható, talán csak az utolsó betűt formája tenné kétségessé, hogy az valóban x lenne. A kezdőbetűk közül az első a magasabb, és a felül található a vonalak leírásakor duplázódó kis kezdőrészeken kívül más különös nincsen benne. Nem úgy a méretében szerényebb M-betűben. Ennek a kezdővonala lesz olyan lendületes, hogy szinte külön betűrésznek látjuk, és bizony fölé is emelkedik a betű többi részének. S hogy mi juthat erről eszünkbe? A „Minden szentnek maga felé hajlik a keze” mondás. Érdemes még megfigyelni a belül plusz hurokkal írott a betűit. S azt hogy az r betűje mindig magasabb lesz, mint az a betűje. A klasszikus grafológiai irodalomban erre találhatunk utalást: mely szerint a végzett tevékenységnél fontosabb a karrier (vagy a kiemelkedés) vágya.
1970-ben éppen születésének 150. évfordulójának napján jelent meg két vietnámi bélyeg egy piros és egy zöldes alapszínű, eltérő névértékkel, ám ugyanazzal a rajzolt portréval és amellett Friedrich Engels aláírásával.
A bélyegre került Engels aláírás, ha a paráfjától eltekintünk egészen modern. Egyszerűek és letisztultak a formák, mégsem merevek, van bennük valamiféle játékosság. És az alapvonala felfelé tart. Ha nem tudnám, kié az aláírást azt tippelném, hogy zenésze, hiszen a fegyelmezettség és oldottság egyszerre van benne jelen. Az F betű szinte csak jelzés-értéjű, sem méretében sem kivitelezésében nem eltúlzott. Kecsesen magaslik a többi betű fölé az E. Ezt követi kellő távolságra a többi betű. Az g-betűjének a feje nyitott, ami rendben is van egy megrögzött agglegény esetén, bár a g-hurka (illetve annak huroktalanság) már elgondolkodtató. Hogy az utolsó betűnek vélhető jel csak az l vagy az „ls” együttesen nem tudom. A paráf ívének enyhe megtorpanása az egyetlen olyan mozzanat, ami zavarja ennek az aláírásnak a harmóniáját. Olyan mintha ezt a paráfot már nem is érezné igazán a magáénak.
Bár életében a zsidó közösség kitagadta, sőt később műveit ők is égették, ma mégis úgy tartják, hogy Spinoza volt a legjelentősebb zsidó származású filozófus. Ismeretlen mestertől származó olajfestmény idézi meg arcát a 325 évvel halála után megjelent izraeli bélyegen, melyre Spinoza aláírásából került oda a neve. A bélyegszélen egyik művének címlapja, a perforáció mentén pedig Spinoza pecsétje jelenik meg.
A bélyegen nem a teljes aláírás van, csak a legfontosabb részlet belőle, de ez Spinoza teljes aláírásából került a bélyegre a neve. Bár valószínű. hogy az i pontját is „rácsalták”.Az aláírásból itt a pont nélküli részletet mutatjuk meg. A név szépen kiírt. Valójában csak az első és az utolsó betűje, ami figyelemre méltó. A S betűjét annyira kanyarítgatja, hogy már a 8-a számra hasonlít. Az a betűjének pedig a végvonala sikeredett nagyobbra.
A német filozófus születésének 200. évfordulójára megjelent bélyeg cseppet sem hivalkodó. A barnás fotó – mely valójában a fénykép őse, dagerrotípia – Schopenhauer halála előtti évben készült róla. A kép alján pedig megjelenik az aláírása is.
Arthur Schopenhauer aláírása elég jól kibetűzhető. Ami jellegzetes, hogy nevének két részét összeköti, azaz tollfelemelés nélkül kezdi írni a vezetéknevét, melynek még csak ki sem emeli. A kezdőbetűjét azonban igen, az valamivel kecsesebb és magasabb a többi betűnél, de még nem tekinthetjük eltúlzottnak. Érdekes a név végén, ahogyan lehajlanak az utolsó betűi, miközben némi méretnövekedést is érzékelhetünk a középbetűkben.
Végül, de nem utolsósorban jöjjön valaki, akit a hajózás és a felfedezés témakörben illik megemlíteni. A Virgin-szigetek felfedezésének 500 évfordulójára kiadott szett bélyegein Izabella királynő, hajók, zászlók, és persze maga Kolumbusz is látható. Hiszen e szigetek felfedezője is ő.
Mivel Bligh aláírása nemcsak a bélyegen, hanem a bélyegív szélére nyomtatva is megjelenik, onnan vettem át, hogy jobban lássuk. Akár azonos is lehetne az előző bejegyzésben bemutatott Bligh-aláírással, de ez egy másik. Természetesen sok a hasonlóság, de a különbség is szemmel látható. Érezhetően tágasabb, szélesebbek a betűi és a betűk közötti tér is megfelelő. Az első tollfelemelés itt is az i betű-nél történik, és lám itt is a l-betű fölé kerül a pont, mégpedig elég magasra. A g-betűje, ha keskeny is, a feje és az alsó hurka is megvan és a h-betű is hozzákapcsolódik. Az utolsó betűből némi bizonytalansággal képződik a paráf, ami a családnevet emeli ki, és a vége túlmutat a néven. A név alapvonala kevésbé hullámos és felfelé tart, ezt a felfelé tartást a paráf íve is erősíti.
Ausztrália első telepeseinek érkezésének bicentenáriumát köszöntő Szent Ilona szigete által kiadott bélyegek egyikén a Providence (Előrelátás) elnevezésű fregatt látható, mellyel ezt a térséget járta William Bligh, a kép oldalán pedig ott az aláírása.
Következetes jobbra dőléssel leírt betűk közül a Bligh jól olvasható, az előtte lévő hurkokban a W és m betűket sejthetjük. Nagyon szorosan egybeírja a név két elemét, a tollát csak az i betű után emeli fel. talán azért, hogy kitegye a pontot. Bár érdemes megnézni, hogy valójában az l-betűre kerül. A név utolsó két betűje szinte nyomtatott jellegű lesz. És a h-betűből ered a paráf, mely belevág a g-betű hurkába is. A paráf az egész nevet aláhúzza. Az írás alapvonalát nehezen találhatjuk, hiszen nagyon hullámos. Az árkádok mellett sok szöget is találhatunk benne, melyek szigorúságát azért néhány hurok enyhíti.
Mivel Szent Ilona-szigete azért mégiscsak az angoloké, nem nagy meglepetés, hogy csupa angol tengerész hajója és aláírása került az 1988-as bélyegekre. Az alkalom pedig a 200. évfordulója annak, hogy az első brit telepesek megérkeztek Ausztráliába. A legkisebb címlet négyük közül az időben is legrégebbi hajósé. A bélyeg középpontjában Defence (Oltalom) nevű hajó, a kép oldalán azonban ott van William Dampier aláírása is.
Dampier aláírása, ha nem is teljes, de minden betűjét azonosítani tudjuk, a betűkön kívül semmi mást nem tartalmaz. Hárombetűs rövidítéssel jelzi keresztnevét, ám nem az első három betűjét írja ki, hanem a jellemző mássalhangzóit, de gondolhatjuk azt is, hogy az elejét, közepét és végét jeleníti meg így lesz „Wlm”. Bár a W és az l mintha egybe mosódna, és az utolsó betűje szinte nyomtatott formájú. A családnév szépen kiírt (csak az utolsó betűjét nagyolja el) és érdekes betű-formák is találhatók benne. Mindjárt az elején ott van a D betű, mely szinte szimmetrikus a törzsvonalára. A szétnyíló szárú és fej nélküli p betűje is figyelemre méltó. Az i ékezete viszont nagyon pontos. A sietség és kontrolláltság jelei is fel-felbukkannak Dampier aláírásában.
Drake világutazásának 420 évfordulójáról a Brit Virgin-szigetek 1997-ben 12 bélyegből álló kisívvel emlékezett meg. A bélyegeken hajók, címerek, iránytű, asztrolábium tűnnek fel, s persze két személyiség is, s mindkettőjük portréja mellett kézjegyet láthatunk. Az egyikük I. Erzsébet királynő, a másik személy Sir Francis Drake. Az utóbbi bélyegét mutatjuk most be.
Sajnos a háttérben lévő térkép rajzolatai nehezítik az aláírás vonalának követését. (Így amennyire lehetett kifehérítettük, hogy maga az aláírás jobban látható legyen). Drake kézjegyének az elején a végén, alján és felső részén lévő vonások és hurkok szinte keretbe foglalják a többi betűt. Az alsózónában lévő két túlméretezett hurok közül az egyik maga a paráf, a másik azonban a név kezdőbetűjéhez tartozik. Szép nagyra sikeredett az F betűnek nemcsak a „kalapja” hanem a törzsvonala is. Az ő aláírásában is megjelenik olyan kettőspont, melyet már Cook és Vancouver kapitány aláírásában is láthattunk. Itt is a keresztnév hárombetűs rövidítése után van. A családnév kezdőbetűje egyáltalán nem emelkedik ki a többi betű közül. Jelentőségteljes kiegészítést a k betű kap, melynek díszes hurokját akár különálló díszítésnek (paráfnak) is tekinthetnénk.
Vancover neve ismerős még a közepes földrajzosoknak is. Kanada legnagyobb nyugati parti városa George Vancouver brit felfedezőről kapta a nevét. Születésének 250. évfordulójára megjelent bélyegen a kapitány háttal állva szemléli a hegyekkel tarkított partvidéket. A bélyeg oldalán a térképészeti jelzések mellett aláírása is látható.
George Vancouver aláírása elég jól látszik a bélyegen, ám még teljesebben jelenik meg az alkalomra kiadott bélyeg-szetten, ezért ezt vizsgáljuk. Ami első ránézésre feltűnik, hogy sok az ún. szöges alakzat, a keskeny ováljai azonban felül nyitottak. A kezdőbetűk jellegzetesen formáltak, de nem eltúlzottak mégsem, különösen érdekes a V-végvonalából induló buraszerű alakzat, s hogy az elé/alá és mellé kerülő betűk nagyon egyformák (mindkettő n-nek tűnik). Érdekes még az r betű hosszú mégis erőtlenné váló végvonala. Bár alig lehet észrevenni, de a név alapvonala domború. A többszörösen hurkolt paráfot pontosan a név kezdő és az utolsó betűje közé íveli. Ebben a mozdulat iránya nemcsak balról jobbra, hanem felfelé is tart, az alsózónában kezdődik és a középzónában végződik.
A lengyel felfedező születésének 200. évfordulójára kiadott bélyegen a portréja alatt ott láthatjuk aláírását is. Ausztrália térképének körvonala egy táj rajzát veszi körül: A Kosciuszko-hegy látható rajta: Ez Ausztrália legmagasabb pontja, és Strzelecki fedezte fel és nevezte el híres honfitársáról.
A bélyegre kerülő aláírás alapvonalát éppen a tengerszintre helyezték, könnyítve ezzel vizsgálódásainkat. A keresztnevét jelző P szépen formált, s a többihez képest a legszélesebb, a mellette lévő E elég keskeny. A családnév legmagasabb betűje nem a kezdőbetűje, hanem a t-betű. S ennek áthúzása a következő három betűje fölött halad. S érdemes a z betűt is megfigyelni, mely szinte alátámasztja ezt a t-áthúzást. A betűk továbbra is inkább keskenyek. Érdekes még a paráf formája, mely olyan, mint egy elfekvő hatalmas P-betű. Hm! Kétszer is gyönyörködhetünk a P-betűben, mely az ő keresztnevének első betűje.