entrecasteaux_stamp.jpgÚj-Kaledónián, ezen a trópusi szigeten, mint sok másikon is Ausztrália térségében Cook kapitány már járt 1774-ben, ám ő nem vélte jelentős felfedezésnek. 1792-ben a francia d’Entrecasteaux már alaposan feltérképezte, s ekkor került a terület francia fennhatóság alá. Ennek 200 éves évfordulójára megjelent bélyeg sarkában ott találhatjuk a francia felfedező kézjegyét is, a hajók és a portréja felett.

Joseph-Antoine Raymond Bruny d'Entrecasteaux 1839-ben született Provance-ban. Családi nevéhez tartozik a „Bruny” is. De elég vegyesen terjedt el, s a bemutatott bélyegen mind írva, mind nyomtatva is csak a d’ Entrecasteaux szerepel. 15 évesen kezdte szolgálatát a haditengerészetnél. A francia admirális és navigátor már tett jelentős felfedezéseket, amikor is kijelölték arra az útra, melynek fő célja az volt, hogy egy a térségből vissza nem térő korábbi expedíció nyomába eredjen. Bár nem találták meg az előttük járókat, de a térséget alaposan felfedezték. Ez volt az utolsó útja neki is, hiszen 1893 nyarán skorbutban meghalt. Nevét sziget, öböl is őrzi, Ausztráliában és Tasmániában is találhatunk róla elnevezett helyeket a térképeken.

entrecasteaux_sign.jpgA kissé elmosódott kézjegyben találhatunk néhány érdekességet. Hogy az E valamivel magasabb, mint a kétzónás betűk, szinte észre sem vesszük, hiszen vonzzák a tekintetet, a „harcias” betűk. A név második felében lévő t és az x egyes vonalai megvastagodnak és meg is nőnek. Mindkettőt úgy képezzük, hogy egy vonalra merőlegest állítunk. És ezek az áthúzások igencsak erőteljesre sikeredtek. Egyébként majdnem olvasható az aláírása, amelyről a grafológusok szinte csak jót mondanak. Valójában a neve alapján minden betűhöz társíthatjuk a név valamelyik elemét, de ha nem tudnánk mi a neve, pontosan nem tudnánk kibetűzni.

Szerző: Grafofil  2012.09.08. 10:11 Szólj hozzá!

Címkék: 1992 hajózás aláírás felfedezők hajósok Új-Kaledónia d’Entrecasteaux Bruny d’Entrecasteaux

Cook_stamp.jpgE blogon a 150. bemutatott bélyeghez értünk, s ez alkalomból az egyik kedvencemet választottam. James Cook első felfedezőútjának 200. évfordulójára kiadott brit bélyegen nagyon szépen illeszkedik egymáshoz a kecses hajó és kapitányának kézjegye.

James Cook aláírásában a két névelem különálló meg nem is. Bár kellő távolságra vannak egymástól, mégis a keresztnév utolsó betűjéből ered a C-betű. S ez a C betű jócskán az alsó zónába tér, még a háromzónás nagybetűnél (J) is mélyebbre merészkedik. És szinte megágyaz következő betűknek. A név betűinek többsége jól felismerhető. Érdemes megnézni a m betűjét melynek első árkádja csak kicsit szögesedik, a második azonban keskenyebb és szögesebb már. Kis különbség van a két o betű között is, de azok közül is a második már valamivel keskenyebb.  Mindez jelezhet valamiféle óvatosságot mások felé. Az utolsó betű, a k végvonalából indul a paráf, melyet még egy kis elemmel tovább gazdagít. Nagyon érdekesek a név közepére kerülő pontok.

A brit hajóskapitány és felfedező, James Cook 1728. október 27-én született. Inasként dolgozott egy vegyeskereskedésben, amikor először látott hajót, és a 18 éves fiú úgy döntött tengerész lesz. 21 évesen már képzett tengerész, néhány év múlva önként jelentkezett a királyi haditengerészethez, 27 évesen már kapitány lett. 34 évesen megnősült, s bár életét szinte a tengeren töltötte, többszörös gyermekáldásban is volt részük. Hadi tevékenysége mellett felfedezőútjai tették híressé. Negyvenévesen indult első nagy útjára, majd még kettő követte ezt. Mindegyik körülbelül 3-3 évig tartott. Ötvenévesen Hawaiin megölték, így a harmadik felfedező expedíció már nélküle tért vissza.

Szerző: Grafofil  2012.09.05. 08:43 Szólj hozzá!

Címkék: hajózás aláírás 1968 felfedezők paráf Nagy-Britannia Cook James

Brown_sello.jpgSpanyol nevével Guillermo Brownként szerepel a nemzeti hősként tisztelt argentin admirális neve a bélyeg oldalán. Halálának 150 évfordulója évében megjelent bélyeg március 10-én jelent meg, ez pedig az 1814-es Martin Garciai csata kezdőnapja. A bélyegen Emilio Biggeri a csatáról készült olajfestménye alapján a Herkules nevű fregatt látható. A kép felső részében ezüsttel William Brown aláírása.

William Brown 1777. június 22-én született Írországban Foxford-ban. Családja kivándorolt az államokba, Philadelphiába, amikor ő 9 éves volt. Ám apja egy fertőzésben elhunyt, ő pedig hamarosan beállt hajósinasnak. Egy évtized múlva saját csapatott szervezett, hogy a brit koronát szolgálja. Aztán úgy tűnt megállapodik, 1809-ben megnősült, ám újra hajóra szállt kereskedőként az amerikai partok felé tartva. Regényes életének legfényesebb szakaszában már argentin tengernagy volt, s a függetlenségi háborúban harcolt. 1847-ben látogatott haza szülőhazájába, és 80. évéhez közeledve 1857. március 3-án hunyt el. Az argentin haditengerészet atyjaként tartják számon. Mindkét hazája, Írország és Argentína is méltón őrzi emlékét.

Brown_sign.jpgWilliam Brown betűit nagy erővel írhatta, különösen a W-betűje csupa szög, a B-től már valamivel lágyabbak lesznek a vonalak, és a „w” betű alján már íveket láthatunk. A név középső részén (ro) mintha gyengébbek fogna a tolla, majd az utolsó két betű ívei tintával telítettek. Az utolsó betűjében (n) jól tetten érhető a szóvég felé csökkenő betűméret. Ennek végéről szép telt vonallal indul a fantáziadús paráf, mely utolsó hurkaival többszörösen átjárja önmagát. Ez, ha manapság cikornyás is tűnik, de legalább kellemes érzést keltő alakzat. Nem így a kezdőbetű messzire hátranyúló kezdővonala. Bár ez domborodik kicsit, mégis eltúlzott az egészhez képest. Általa a W betű (mely önmagában jelzi a keresztnevét) horizontálisan nagyobb teret foglal el, azaz szélesebb, mint a családnév szélessége. Így aztán „WBrown” aláírásában nem is a betűk a legérdekesebbek, hanem a „kinyúló” vonalak (melyeket részben takarja a bélyegen lévő hajó árboca).

Szerző: Grafofil  2012.09.02. 09:39 Szólj hozzá!

Címkék: festmény hajózás 2007 aláírás hadvezér paráf Argentína Brown William Brown Guillermo

Idén szeptember utolsó vasárnapja éppen a hónap utolsó napja lesz, és ekkor tartják a Tengerészeti Világnapot. Ez alkalomból olyan személyeket mutatok be, akik a hajózás, a tengerészet témaköréhez kapcsolhatók. És természetesen a kézírás jelenléte a bélyegen továbbra is a kiindulópont. És lesz egy fontos képzeletbeli kikötőnk, hamarosan elérünk a 150. bélyeghez.

Szerző: Grafofil  2012.09.01. 07:38 Szólj hozzá!

Címkék: hajózás

200 éves a homeopátia – áll az 1996-os német bélyeg baloldalán. A középső részen tükrözött szöveg pedig a homeopátia alapelvét latinul: „hasonló hasonlót gyógyít”. A korban nagyon divatos árnykép a homeopátia atyját, Samuel Hahnemann-t ábrázolja, alatta a kézjegye.

Christian Friedrich Samuel Hahnemann 1755-ben Meissenben született, s számos családtagja dolgozott a helyi híres porcelángyárban. Ifjúkorában elsajátított több európai nyelvet (angol, francia, olasz, görög, latin) később még néhány keleti nyelvben is jártas lett.
1779-ben kapta meg orvosi diplomáját, s egy szász falucska orvosa lett. Megnősült és lett 11 gyermekük. Munkája mellett sokat olvasott és fordított, majd 1784-ben feladta praxisát és nyelvtanárként és fordítóként működött. Egy orvosi értekezés fordítása közben gondolkodott el azon, hogy egy betegség olyan szertől fog meggyógyulni, amely egészséges embereknél e betegség tüneteihez hasonló tüneteket produkált. Úgy vélte minél kevesebb a hatóanyag a szerben, annál erőteljesebb a hatása. Kutatni kezdett ebben az irányban. Az eredményeit először 1796-ban publikálta. A homeopátia gyorsan elterjedt a folyóiratoknak köszönhetően, és azért mert korabeli gyógymódoknál kellemesebb volt. Később a homeopátiára vonatkozó összefoglaló művét 1810 és 1842 között hat alkalommal jelentette meg.
1811-ben családjával Lipcsébe költözött és ott az egyetemen új rendszerét tanította. Ám ehhez orvosi értekezést kellett benyújtani, amit a következő évben meg is védett. 1835-ben Párizsba költözött, s ott hunyt el 88 éves korában.
Hahnemann aláírásban a név végén lévő két n betűje kisebb lesz, s ezt a csökkenő tendenciát a megnagyított e betű után folyamatosan érezhetjük. Ez az e legszebbre sikeredett a magánhangzói közül. A kezdőbetűi se túlzottak, se nem nagyobbak. De nagyon érdekes a h betűje, főleg azért mert szinte bedől az előtte lévőkhöz viszonyítva. Több helyen is van megszakadás az írás folyamatában. Mindkét kezdőbetű után felemeli a tollát, valamint a családnévben lévő n-betűt az előtte és az utána következő résztől is elszakítja, szinte ott árválkodik.
Szerző: Grafofil  2012.07.29. 10:20 Szólj hozzá!

Címkék: 1996 aláírás homeopátia orvosok Németország kémikusok Hahnemann

A kanadaiak a millennium közeledtével több szettet is megjelentettek meghatározó személyiségekkel, négyes csoportokban. Az orvosi újítók között található Frederick Banting bélyege, azé a kutatóé, akit az inzulin felfedezőjeként tartanak számon. A bélyeg képén nagyban Banting látható, a mellette lévő mosolygós férfi Charles Best, a segítője. Alul a fecskendő takarásában Marjorie látható, az a kutya, aki a kísérletek egyik alanya volt. A bélyeg felső sarkában kézirat részlete, melynek legvilágosabb részén a „diabetes” szó. Ez a háttérben lévő írás Banting kutatási jegyzeteiből való.

Banting más kéziratait látva nem kétséges, hogy ez valóban az ő jegyzete. Több kéziratában is felbukkan olyan duplán hurkolt f-szár, mint itt a harmadik sor „of” szavában. Bár írásainak többsége „levegősebb”, azaz nagyobbak a sortávjai, mint itt. Ám feltételezhető hogy előre vonalazott lapra írva nem tudta beszorítani a kijelölt sorba. Olykor igyekezett, olykor hozta a szokott lendületét (lásd a második alsózónás betűit, melyik közül az első a másik sor középzónájáig ér) na ilyesmi Bantingre nem jellemző, ha vonalmentes papírra írhatott.
Banting Kanadában született 1891-ben született, művészeti és teológiai képzést is kapott, ám ő valamiért nagyon orvos akart lenni. S 1912 megkezdhette tanulmányait. Amikor végzett, a hadszíntérre kérte magát. A világháború után ortopéd orvosként dolgozott. 1920-ban a kanadai Londonba költözött és ott praxist nyitott. Egy diabéteszes iskolatársa haláláról értesülve vetette bele magát a cukorbetegség tanulmányozásába. Kutatási elképzelését megosztotta MacLeod professzorral, aki hagyta, hogy kísérletezzen és egy orvostanhallgatót adott mellé segítőül. 1921 májusában kezdték meg a munkát MacLeod torontói laboratóriumában. Hamarosan siker koronázta munkájukat, s a következő év elején már egy kisfiún is segítettek az inzulinnal. A következő évben Banting és MacLeod megosztva kaptak Nobel-díjat. Banting a magáét megosztotta Charles Besttel, akinek valóban járt volna e díj. A szabadalmat nem védték le, így az inzulin hamar elterjedhetett a világon, számos ember életét könnyítve meg. Az ekkor 32 éves Frederick Banting volt a leghíresebb ember Kanadában. Első házasságát 1924-ben kötötte, négy év múlva született egy fia, és újabb négy év kellett, hogy elváljon. 1934-ben Brit birodalom lovagja lett, neve akkortól Sir Frederick Grant Banting. Néhány évvel később másodszor is megnősült. Banting tanulmányozta még az agyat, a mellékveséket, foglalkozott a rákkal és a szilikózissal. He was killed in a plane crash while en route to England on a medical war mission.1941-ben hunyt el repülőgép balesetben, halála előtt – jó orvoshoz méltóan – még ellátta a pilóta sebeit. 1989-től Banting egykori házának udvarán ég a Remény Lángja addig, amíg cukorbetegség lesz a világon. 1991-óta a Diabétesz Világnapját november 14-én, Banting születésnapján tartják.
Szerző: Grafofil  2012.07.26. 09:07 Szólj hozzá!

Címkék: 1999 orvosok kutatók autográf Kanada Nobel-díj Banting Frederick

1992-ben kiadott jelentős finn nőket bemutató hat azonos címletű bélyegen költőt, énekest, karitatív tevékenységet végző nőt és ápolónőt is láthatunk. És közöttük ott találjuk Laimi Leidenius a finnek első női orvosprofesszorának portréját és aláírását is.

1877 februárjában született Finnországban. Először nyelvtanári végzettséget szerzett, majd 1908-ban megkezdte orvosi tanulmányait. 1913-ban már önállóan dolgozhatott szakmájában, választott területe a szülészet-nőgyógyászat volt. Klinikai munkája mellett kutatott, és számos tanulmányt publikált, aktív szociális tevékenységet folytatott, kiterjedt magánpraxisa jelzi a felé irányuló bizalmat. Munkásságával jelentősen hozzájárult a terhes-gondozás, a szülészetek, az anyák és újszülötteik kórházi ellátásának fejlesztéséhez. Nemcsak Finnországban, hanem egész Skandináviában is ő lett az első női orvosprofesszor. A Helsinki Egyetem tanszékvezetője volt egészen haláláig, 1938-ig.
Laimi Leidenius egyszerű aláírásában a kezdőbetűk szépen kiírtak, ám többi betű formája miatt az írás fonalas jellegű, bár a m, és n betűkben mintha szögek jelennének meg. Minden ékezet a helyén van. A kezdőbetűk közül az első a magasabb és erőteljesebb. És mindkettő nagyobb, mint a középzóna-magasságának kétszerese, tehát viszonylag nagyok, tehát méretben ugyan kiemelkednek a többi betű közül, és  kicsit szebben formáltak, mint a többi, de mégis harmonikusan illeszkednek az egészhez. Olyan személyt jeleznek, aki büszke eredményeire, de mindent meg is tesz azért, hogy jól teljesítsen. Szociális téren tud kedves lenni, de senkit sem enged túl közel. A nőies és a férfias vonásokat jól integrálja személyiségében, ettől lehetett sikeres a szakmájában.
Szerző: Grafofil  2012.07.23. 10:12 Szólj hozzá!

Címkék: 1992 nők aláírás orvosok Finnország Leidenius Laimi

A Charité Pszichiátriai Klinikáját ugyan csak néhány évig vezette, mégis Wilhelm Griesinger munkássága jelentős annyira, hogy az intézmény legjelesebb alakjai közé kerüljön. Mellszobra több mint száz éve áll Berlinben a Charité udvarán. S a 250 évre emlékező bélyegek közül a legnagyobb címletűre került a neves pszichiáter portréja és aláírása.

Wilhelm Griesinger 1817-ben született Stuttgartban. Eleinte magántanuló volt, majd gimnáziumba járt. A koraérett fiú 16 évesen érettségizett. Diplomája megszerzése után több helyen is praktizált. Képezte magát Bécsben és Párizsban. 1850-es években az egyiptomi alkirály személyes orvosa lett. 54-től egy tübingeni klinikán dolgozott, ezt követően egy zürichi mentális betegeket ellátó intézményben. 1865 Berlinbe költözött, hogy a Charité pszichiátriai klinikájának professzora és vezetője legyen. Néhány évvel később, 1868 októberében hunyt el. A német nyelvterület kiemelkedő pszichiátere volt korában. Híres kijelentése: „minden mentális betegség az agy betegsége” új irányt adott a pszichiátriai betegek gondozásához.
Milyen nagy a feje a G-jének és milyen picike az alsó hurka, mégis ez az egyetlen kapásból felismerhető betűje. A többi betű nem szépen formált, bár a név ismeretében az egyes elemek azonosíthatóak. A név közepén lévő s-betű alakja csak nekünk lehet fura, az ő korában ismert német írásszokáshoz képest nem. Az vezetéknévben csak itt szakad meg az írás folyamata, nyugodtan mondhatjuk, hogy kötött. A benne lévő szögesedések miatt érezhető némi feszültség is. Az ékezeti magasra kerülnek, melyek jelezhetik a jó rálátást a dolgokra. Még nézzük meg a keresztnevét és egyben személyes világát jelző W-betűt. Az első a törzsvonala magam, a másik nemcsak hogy nem nő fel hozzá, hanem még oda is csavarodik az elsőhöz. Jelezheti, hogy ő támogat másokat és lehet rá számítani. S ez egy pszichiáter esetében jó, ha így is van!
Szerző: Grafofil  2012.07.20. 09:41 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1960 orvosok Németország NDK Charité Griesinger Wilhelm

A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj német kitüntetettjeinek felével volt kapcsolatban a Charité. Az egyikük Robert Koch. S kétségkívül ő a legismertebb e bélyegeken megjelenített orvosok közül. Portréja mellett az értékjelölés alatt ott van az aláírása is.

Robert Koch 1843-ban született, egy nagycsaládos bányamérnök fia volt. Robert már ötévesen magától olvasott, gimnazista korában a biológia iránt érdeklődött, majd orvosi tanulmányokba kezdett.
A tudományos orvoslás egyik úttörője, s őt tartják a mikrobiológia egyik megalapozójának. A laboratóriumi munkának szentelte ideje javát. Először 1877-ben a lépfene, majd a tüdőbaj (1882) és a kolera (1884) kórokozóját azonosította.
Persze alá kellett támasztani elméletét még kollégái számára is. Például bélyegsoron szintén szereplő Rudolf Virchow, a Charité kórboncnoka a TBC-kialakulásában nem hitt a külsődelges okban, a fertőzésben.
Koch javasolta elsőként a hővel való sterilizálást s így lehetőséget teremtett számos fertőző betegség elleni eredményes védekezésre.
1891-ben a Mikrobiológia és Higiéniai Intézet első igazgatója lett, ez Charité illetve a Humboldt Egyetem keretein belül működik. 1904-ig maradt az intézet vezetője és új módszereket dolgozott ki a kórokozók vizsgálatára és tenyésztésére. Ezután Afrikában kutatott. 1905-ben Nobel-díjjal tüntették ki. 66 évesen hunyt el Bade-Badenban, 1910-ben.
Dr. Koch formában jelenik meg neve az aláírásában. Kiegyensúlyozott, gondosan formált betűk jellemzik, ám egyéniek a betűformák. Szépen látható az árnyék- és hajszálvonalak (felfelé és lefele tartó vonalak) nyomáskülönbsége. Kötöttségről-kötetlenségről ilyen kis mintában – rövid névben – nem érdemes véleményt formálni. A c-betűje a legkevésbé azonosítható, és D-betű formai alakítása is érdekes. A maga egyszerűségében is tetszetős a K betűje. A Dr. rövidítés után indokolt a pont, a neve mögé kerülőt már paráfnak kell tekintenünk.
Szerző: Grafofil  2012.07.17. 09:57 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1960 orvosok kutatók paráf Németország Nobel-díj NDK Charité Koch Robert

A Charité az irgalmasok kórházaként kezdte meg működését 1710-ben a himlőjárvány idején. A már háromszáz éves berlini egyetemi kórház a legnagyobb ilyen intézmény Európában. A megalakulásának 250. évfordulójára megjelentetett bélyegeken olyan személyiségek kaptak helyet, akik nagyban hozzájárultak az intézmény hírnevéhez. A rajzolt portrék mellett a címletjelölések alatt az aláírások is megbújnak. A legkisebb címletű bélyegen Rudolf Virchow, a patológia atyja, a sejtkórtan megalapozója látható.

Rudolf Virchow (1821-1902) orvosi gyakorlatát a Charité kórházában kezdte 1844-ben. Majd 1856-től egészen haláláig az egyetem kórbonctani és patológiai intézetének vezetője volt. Szobra ott áll az egyetem területén.
Az itt látható aláírása nagyon hasonló (ami normális dolog), de nem azonos az előző bejegyzésben bemutatott kézjegyével. A legszembetűnőbb különbség a nagy szóköz a két névelem között. A V betű sem annyira sikeredett szépre, mint a másik bélyegre került aláírásában. Itt inkább egy „zónát-tévesztett” J-betűre hasonlít. Az R-betű határozott eleganciája itt is érvényesül, és ez esetben tollfelemelés nélkül írja le a keresztnevét jelző mindhárom betűt (Rud). A h betű most kevésbé tűnik ki a középzónás betűkből. A név végére kerülő pont – egyben paráf – egy betűköznyivel távolabb kerül a névtől. Ami mindebből kiszűrhető, hogy ez sietősebb tempóban készülhetett.
Szerző: Grafofil  2012.07.14. 10:17 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1960 orvosok charité paráf Németország NDK Virchow Rudolf

Éppen 150 évvel születését követően került a NDK-ban kiadott, jelentős német személyeket felsorakoztató bélyegek egyikére Rudolf Virchow. Ő a modern patológia atyja, és a sejtkórtan elméletének kidolgozója, s neve kihagyhatatlan az orvoslás történetéből. A bélyegen portréja alatt születési éve és aláírása is látható.

Rudolf Karl Virchow olyan országban született, melyet a történelmi térképeken találhatunk meg. Pomerániának nevezték, Lengyelország és Németország északi területeinek egy részét foglalta magában, s már akkor kettészakadt, amikor ő 1821-ben megszületett. Virchow Berlinben végezte orvosi tanulmányait és 1844-ben kezdett alorvosként a Charitében.
Az orvosláson kívül az antropológia és a régészet is foglalkoztatta. 1848-ban kezdett politikával foglalkozni. 1862-ben a porosz képviselőházba beválasztották, 1880-tól tagja a német birodalmi gyűlésnek. Antiklerikális és Bismarck-ellenes nézetei mellett szociális fogékonysága volt jellemző. A közegészségügy terén sok áldásos intézménynek volt részint megalapítója, részben támogatója. Az orvosi szakmában számos jelentős felismerés köthető a nevéhez, és jónéhány orvosi szakkifejezésben ott van Virchow név. Nemcsak az útókor tiszteletét vívta ki, már életében elismerték tevékenységét. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban választotta kültagjává. 1895-96-ban a SOTE díszdoktora lett. Hazájában 1901-ben 80. születésnapján méltón ünnepelték. A mindig aktív és egészséges Virchow ezt követően villamosbalesetben szenvedett olyan károsodást, mely 1902 őszén halálát okozta. Három fia és három lánya volt. Akik ismerték gyors észjárású, ám szigorú és olykor szarkasztikus emberként írták le. S ezt megerősíti aláírásának vizsgálata is.
Rudolf Virchow nevének kezdőbetűit tetszetősen alakítja, ám a többi betűinek javarésze nehezen azonosítható. Míg a kezdőbetűket „kellemes” hurkok jellemzik, addig a többi betűben a szöges formák dominálnak, bár a zárt alakzatok (d és o oválja) is nyitottak. A kezdőbetűinek magassága (főleg a V-é) nagyobb, mint a kétzónás betűinek (d, h) magassága. Érdekes hogy a keresztnevét rövidíti, s ott indokolt is hogy pontot tesz, ám a vezetékneve után kitett pont már paráfnak számít. És vessünk még egy pillantást az alul plusz hurokkal készült V betűre orvosi fogót juttathat eszünkbe.
Szerző: Grafofil  2012.07.11. 09:11 Szólj hozzá!

Címkék: 1971 aláírás orvosok paráf Németország NDK Virchow Rudolf

Születésének 100. évében az elismert sebészorvos emlékbélyege visszafogott színekkel jelent meg. Anton Eiselsberg rajzolt portréja alatt ott van az aláírása is.

Anton Freiherr von Eiselsberg néven született Felső-Ausztriában 1860 nyarán nemesi családban. 1878-ban kezdte meg orvosi tanulmányait. Bécsben, Würzburgban, Zürichben és Párizsban is töltött egy-egy szemesztert, majd Bécsben kapta meg diplomáját 1884-ben. A neves sebész Theodor Billroth diákja majd asszisztense volt. Utrechtben és Königsbergben is tanított a sebészeti tanszéken, majd a bécsi egyetem sebész professzora lett. 1901-től az egyetem sebészeti klinikáját vezette harminc éven át, egészen nyugdíjazásáig.
1892-ben elsőként tett kísérletet mellékpajzsmirigy szövet átültetésére. 1907-ben a gerincvelői daganatot távolított el elsőként Európában. Kezdeményezésére jött létre a világon elsőként Bécsben a sürgősségi műtéteket végző központ. A sors furcsa fintora, hogy egy vasúti balesetben hunyt el 1939 őszén.
Sebészeti tanulmányai, új önálló műtétmódjai és tudományos kutatásai az első nagy sebészek közé emelik őt. Számtalan elismerésben részesült már életében, többek között a SOTE díszdoktora lett.
Anton Eiselsberg aláírásában jelentőségteljesek a nagy kezdőbetűk. És ez esetben nemcsak a betű formájára, hanem a méretére is igaz a nagy jelző.  Ha a kezdőbetűk magasságát a kétzónás betűkkel (l,b) összehasonlítjuk magasságukat, bizony jóval föléjük nőnek. Az betűk egyszerű formájúk és szeretetteljes bekanyarodó ívekkel egészülnek ki. Az enyhén emelkedő alapvonalon kívül, a név közepén lévő betűkön hamar átsiklik a tekintetünk. Ám még illik szóba hozni az utolsó betűje. A g-hurka az alsó zónában kötődik be és szögesedik is, ám a végvonala az igazán érdekes, elég hosszú és erőteljes.
Szerző: Grafofil  2012.07.08. 09:09 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1960 orvosok Ausztria Eiselberg Anton

Ritka az olyan bélyeg, amelyen szinte csak kézírás látható. A leghíresebb kubai kutatóorvos halálának 50. évfordulójára megjelenő 5 bélyegen megjelenítették Carlos J. Finlay portréit, emlékművét és a mikroszkópját is. Mi azonban arra a bélyegre fókuszálunk, melynek központi eleme az aláírása.

Francia és skót gyökerekkel Kubában született 1833. decemberében Juan Carlos Finlay y Barres néven. Barrés az anyja családi neve. Később két keresztnevét megcserélte és inkább a Carlos-t használta. Szülei kávéültetvényük volt vidéken, ott és Havannában nőt fel. Közben rokonsága révén európai iskolákban tanulhatott. Párizsban, az USÁ-ban és Havannában képezte magát, orvosi diplomáját 1855-ben kapta meg. Ezt követően Havannában praktizált. Ám apjával, aki szintén orvos volt, utazásokat is tettek a karibi térségben. Az 1860-70-es években többször is jelentkeztek sárgaláz járványok. S elsőként Finlay-ben merült fel hogy a fertőzés hordozói szúnyogok lehetnek. 1881-ben maga is kísérletekbe kezdett. De húsz évet kellett várni arra, amíg valaki más bizonyságot adott erre. Ezt követően, 1902-től 1909-ig jelentős posztot töltött be a kubai egészségügyi hivatalban. Hétszer volt neve a Nobel-díj jelöltjei között, ám a díjattak közé nem került. 1908-ban megkapta a francia becsületrendet.
Patológiai és gyógyászati témákban termékeny szerző volt. Hobbija volt a régi latin kéziratok tanulmányozása, és ahogy egy kubaihoz illik, szeretett sakkozni. Még 1865-ben megnősült és három fiúk született. Életének 82. évében hunyt el 1915-ben.
Tágasan széles betűkkel kezdi leírni a nevét, ám csak az első két-három betűje után ez változik, és a betűi kevésbé „kényelmesek”. Ováljai (a, o, a betűkben) mindig nyitottak. Ha megnézzük a két l-betűjét, dőlésben, nyomatékban, a hurokbekötés helyében nagyon hasonlóak. A J és a F felső „zászlócskája” is és a betűk dőlése is közel azonos. Gondosan kitett jelek, a J utáni pont, és az i betű ékezete. Kis bizonytalanság (tremor) felfedezhető az F-áthúzásában. Az írás alapvetően kötött, szóközben csak az F után emeli fel a tollát. A paráfjának formája az y-jának betű alsó hurkára emlékeztet, és az is érdekes hogy éppen a J alsó pontára illeszkedik.
Szerző: Grafofil  2012.07.05. 08:13 Szólj hozzá!

Címkék: 1965 aláírás orvosok paráf Kuba Finlay Carlos J.

Születésének 200 évfordulójának évében is kapott bélyeget Nyikolaj Pirogov a szinte nemzeti hősként ismert orosz orvos, akit a katonai tábori sebészet megteremtőjeként tartanak számon. Portréja és a tevékenységét jelző kép mellett aláírása is megjelenik ezen az ukrán bélyegen.

Pirogov katonacsalád tizenharmadik gyermekeként született 1810 novemberében. Igen hamar megtanult olvasni és tehetsége már gyermekként megmutatkozott és korkedvezménnyel tanulhatott az orvosi karon. 17 éves volt, amikor befejezte az egyetemet, a sebészetre szakosodott. A krími háború idején saját kérésére tábori orvosként a fronton teljesített szolgálatot. Elsők között használt tábori körülmények között narkózishoz étert, csonttörésnél rögzítő gipszkötést, továbbá új technikát fejlesztett ki a lábamputálásnál, kidolgozta a vérzéscsillapítás elveit, katasztrófa esetén a betegellátás menetét, továbbá önkéntes ápolónőkkel megoldotta az orosz tábori kórházak betegápolását.
Idővel elégedetlen lett az orosz egészségügyi ellátással és orvosképzéssel, ekkortól Pirogov idejének nagy részét írással, az odesszai egyetem létrehozásával, valamint karitatív tevékenységekkel töltötte. Sebészeti és anatómiai témákban számos művet hagyott hátra, valamint a pedagógiai és a közéleti problémákat illetően. Bár alkalmanként még látogatott hadszíntereket és tábori orvosként is működött.
1861-ben vonult vissza Vinnyica-ba a birtokára. Létrehozott egy klinikát ahol a helyi parasztokat kezelte és megtanulta az ukrán nyelvet is. Két évtizeddel később 1881 decemberében, 71 évesen rákos betegségben hunyt el. Az általa kifejlesztett anyaggal bebalzsamozták, így teste ma is nagyon jó állapotban van.
Aláírásában keresztnevét csak egy M betűvel jelzi, családnevét egészében kiírja. Bár összekapcsolódnak, mégis távolságérzetet kelt a két betű között a „P” hosszú kezdővonala. Érdemes megfigyelni, hogy a két hasonlóan formált nagybetű közül az első szögesebb, a másodikban már lágyabbak a kanyarulatok. De a betűk alapvetően zártak. Az írás folyamatosnak tűnik, ám több helyen is felemeli a tollát és csak úgy tűnik minta kötöttek lennének a (M-P; i-p; r-o; o-v esetén) az egymás mellett lévő betűk. Hosszú végvonallal fejezi be az utolsó leírt betűt. Majd képezi a paráfot, de a név utolsó betűjéből indul, hanem az egy különálló alakzat. Paráfjából mintha valamilyen orvosi fogó rajzolódna ki.
Szerző: Grafofil  2012.07.02. 08:19 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2010 orvosok paráf Ukrajna Pirogov Nyikolaj

Július első napján van a magyar egészségügy napja, a Semmelweis-nap. Tavaly óta már munkaszüneti nap is az egészségügyben dolgozók számára. Ennek apropóján ebben a hónapban olyan bélyegeket mutatunk be, melyen orvosok és más gyógyítók szerepelnek.

Szerző: Grafofil  2012.07.01. 07:33 Szólj hozzá!

Címkék: gyógyítók orvosok

1996-ban az Európa-bélyeg témája híres nők. A horvátok bélyegére Ivana Brlic-Mazuranic került, akit a horvátok Andersenjének tartanak. Még élt Andersen, amikor ő megszületett, és neki is éppen áprilisban van a születésnapja. Egykori lakhelye Bród (Slavonski Brod) gyönyörű főtere már Ivana Brlic-Mazuranic nevét viseli. És ezen a téren manapság minden év áprilisában egy hétre megelevenedik a meséi világa. Ezen az elegáns bélyegen pedig nemcsak arcmása, hanem a háttérben kézirata is látható.

1874. áprilisában született egy előkelő és befolyásos horvát családban. A Mazuranic családhoz hasonló státuszú volt a Brlic család is, melybe házassága révén került. Olvashatott, tanulhatott, nyelveket beszélt és Ivana egész életét családjának, az oktatásnak és az alkotásnak szentelte. Hatgyerekes anyaként képes volt a gyermekek világával azonosulni.
Első verseit franciául írta, majd 1903-után oktatási témájú cikkeket kezdett publikálni, 1913-ban jelent meg első könyve. 1916-ban jelent meg Régi idők horvát meséi című kötete, mely a legnépszerűbb és legismertebb műve lett. A szláv és horvát hagyományból vett motívumokkal alkotott saját történeteket. Élete hátralévő részében is írt történeteket. Munkáit több nyelvre is lefordították és több ízben jelölték a Nobel-díjra is. 1937-ben ő lett az első nő, akit a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia tagjai közé választottak. 1938 szeptemberében Zágrábban hunyt el.
Portréja az írás nagyobb részét takarja, ám a felső részen lévő címből kikövetkeztethetjük, hogy valamely művének kezdete lehet a kéziraton. A bélyen aljára kerülő soron jól láthatjuk a nagy szóközöket, és az arca mögötti részen figyelve az írást a sorközökről is megállapíthatjuk, hogy azok inkább normál-nagy tartományba eshetnek. E kettő kombinációja pedig önállóságra vagy „saját világra” utal a grafológusok szerint. S ezt egy meseírónál nem is meglepő. Az írásban láthatók szép hurkok is, mégis inkább a fegyelmezettségre, komolyságra utaló határozott formák (olykor szögek) vannak túlsúlyban. Az írás dőlése is közel egyenletes, de korántsem merev. Az írásban megjelenik a belső érzékenység és egyfajta szigor önmagával szemben.
Szerző: Grafofil  2012.04.29. 10:10 Szólj hozzá!

Címkék: nők 1996 autográf meseírók Horvátország Európa-bélyeg: híres nők Brlic-Mazuranic Ivana

A 20 század elején élt, fiatalon elhunyt költőt és meseírót az utókor fedezte fel. Munkája jelentős hatással volt a japán irodalomra. Ez a bélyeg születésének 100. évfordulójára jelent meg 1996 augusztusában. Az előtérben fotója, a háttérben szétnyitva a nevezetes fekete notesz, s benne híres verse.

Mijazava Kendzsi 1896-ban született a Japán északi részén fekvő Ivate tartomány Hanamaki helységében. S élete nagy részét ott töltötte. Gyermekkorában bűvölte el a természet s nagy rajongója lett. Az alapfokú iskola elvégzése után, ahogyan az megszokott volt a családi vállalkozásban dolgozott. Szülei afféle zálogházat működtettek, ám a jószívű fiú gyakran megsajnálta a szegényeket, és ezzel a családi bevételeket kockáztatta. Ekkor inkább tovább iskoláztatták, mintsem, még több kárt okozzon. Ez nagy örömmel töltötte el a fiút, aki nemcsak a természetben bolyongott szívesen, hanem sokat olvasott is. Erdészeti és mezőgazdasági főiskolát végzett kitűnő minősítéssel. Majd hazatérve ismét komolyabb összeütközésbe került apjával, ezután néhány hónapot Tokióban töltött. Ám amikor legkedvesebb húga megbetegedett, visszatért a szülőhelyére. Különösen megviselte szeretett testvére elvesztése. Tanári állást vállalt. Első verseskötetét és az első mesegyűjteményét is 1924-ben saját költségén adta ki. Sokoldalú művész volt. Számos gyerekmesét írt, részben oktató célzattal. Diákok színjátszókörének is szerzett rövid darabokat. Legjelentősebbek a japán vidék szenvedélyes szeretetét tanúsító versei. A költészet és meseírás mellett amatőr csillagász is volt. Harmincéves korától gyakran küzdött mellhártyagyulladással, tuberkulózisban hunyt el nem sokkal 37. születésnapja után.
A halála után zsebében fellelt fekete notesz lapjain versének részlete (a teljes vers 9 oldalt tesz ki a noteszben. A címe úgy fordítható magyarra „Ne hagyd, hogy legyőzzön az eső!” A notesz jobb oldalán – általunk is ismert számokkal – feltüntetett dátum szerint november 3-án írta, mégpedig 1931-ben, amikor hosszabb időt töltött kórházban.
A vers katakana írásmóddal készült. Ezt a japánok a kínai normál írás jeleiből a 11. század végén alakították ki. A katakana szótagírás, manapság leginkább az idegen kifejezések átírására használják.
Szerző: Grafofil  2012.04.26. 08:54 Szólj hozzá!

Címkék: 1996 költők autográf meseírók Japán Mijazava Kendzsi

Születésének 175. évfordulója alkalmából az ukránok egyik legnépszerűbb költője szerepel ezen a 2002-es bélyegen, portréja alatt ott az aláírása is. Glibov, mint meseíró vált ismertté, nemcsak folklorisztikus meséket, hanem dalokat, frappáns mondókákat is írt.

Leonyid Ivanovics Glibov (1827-1893) első versét, „Az álom” címűt 14 évesen írta, húszévesen pedig megjelent első verseskötete. Legjelentősebb munkái a valamivel több, mint 100 meséje, melyeket 1853-tól kezdve publikált. 1858-tól gimnáziumi tanár lett. 1861-ben alapított egy lapot, melyet két évvel később megszüntettek az orosz hatóságok, Glibov műveit betiltották és élete végéig szemmel tartották, rendőri felügyelet alatt élt. A 74 évesen elhunyt szerző öt nappal halála előtt írta utolsó meséjét a gyerekeknek a reményről és az ifjúságról. Művei már életében népszerűek lettek, hiszen meséi közel álltak az egyszerű emberekhez. Gyermekek számára írt történetei újabb kiadásokban jelennek meg. Fonetikus átírása nevének Glibov, ám a világhálón gyakran Hlibovként találhatunk rá. A nyelvet jól ismerő grafológus kollégám szerint, ezért mert az ukránok a g-t gyakran h-nak hangoztatják.
Aláírásában, akik emlékeznek még a cirill betűkre "LGlibov"-nak megfelelő betűket ismerhetik fel, a betűket egy vonalkompozíció, paráf követi. Az aláírás alapvonala enyhén felfele tart, csak a paráf „húzza” le valamelyest, ám a paráf vége határozottan felfelé lendül. Érdekes ennek is a végvonala, de az aláírás legizgalmasabb része a két kezdőbetűből képződő alakzat. A nagy „L-et ugyanis nem alul, hanem felül kapcsolja a „G”-hez (ami ugye egy eltolt fejű latin T-hez hasonlít leginkább). Így szinte megduplázza az L-betűjét, s egy M betű rajzolódik ki, ha a „G” felső áthúzó-vonalától eltekintünk. Ha az aláírás egészét nézzük, olyan érzetünk támadhat, mintha egy madárraj repülne éppen felfelé.
Szerző: Grafofil  2012.04.23. 08:57 Szólj hozzá!

Címkék: 2002 aláírás írók költők paráf meseírók Ukrajna Hlibov Glibov Leonyid

Születésének 100. évfordulóján került a Híres horvátok sorában bélyegre Grigor Vitez költő, író és műfordító. Mindmáig szimbolikus alakja a horvát gyermekirodalomnak. 1967-óta, a halálát követő év óta minden esztendőben Grigor Vitez-díjat adományoznak egy gyermekkönyv szerzőnek és illusztrátornak. Bélyegére versrészlete alá odakerült kézjegye is.

1911 februárjában született Okucani közelében. Diákként kezdett verseket írni, majd tanári képzést kapott. Tanári állásából a háború utáni években az Oktatási Minisztériumba került. Ifjúsági könyvek kiadásában tevékenykedett és három gyermekeknek szóló folyóirat létrehozását kezdeményezte. Felnőttek és gyermekek számára is írt verseket, és fordított orosz, francia és szlovén nyelven. 1966-ban hunyt el Zágrábban.
Grigor Vitez aláírása határozott elképzelésekkel bíró, lendületes személyt mutat. Olyan valakit, aki nemcsak hisz valamiben, hanem a gyakorlatban is jól boldogul, remek megvalósító. Kezdőbetűi nem kiemelkedőek, s ez jelezheti, hogy nem saját személyét, hanem azt az ügyet, amelyet szolgál, teszi első helyre. Az írás jól kötött, ám az ékezetek kitételéért mindig megszakítja folyamatosságot. Ékezetei enyhén jobbra kerülnek, s ez harmóniában vagy az enyhén jobbra dőléssel. Jól kiírtak a betűi. Amelyek kicsit különlegesebbek, az a kezdőbetűje és az utolsó betűje. A G-szára ugyanis nem jut le az alsó zónába, a z-betűje pedig olyan vonaltöbbletet kap, amellyel kinyúl ugyan jobbra, de le is zár.
Szerző: Grafofil  2012.04.20. 09:11 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2011 írók költők Horvátország híres horvátok Vitez Grigor

A horvát posta a Híres horvátok sorozatban három azonos címletű bélyeget jelentetett meg 2011-ben. Egy nő is van közöttük, a tanár és író Jagoda Truhelka, aki az egyik legismertebb szerző a 20. századi horvát irodalomban a gyerekeknek írók közül. A bélyegre került a követentő tanári magatartásról szóló idézete alatt ott találjuk aláírását is.

Igazán közép-európai családba született, a mai magyar határhoz közeli Eszék városában, mely akkor 1864-ben a Monarchiához tartozott. Apja cseh, anyja magyarországi német. Horvát területen élt, s amikor 93 évesen Zágrábban elhunyt a terület Jugoszlávia része volt. Ma pedig horvát hírességek között tartják számon. Megérdemeltem, hiszen egész életében szívügyének tekintette a horvát nyelv ügyét és az tanítást. Saját családja nem is volt, a pedagógiának élt. Emellett termékeny író volt, gyermekeknek és serdülőknek is írt történeteket, ezek közül a legismertebb az Arany napok.
Jagoda Truhelka aláírásának betűi inkább magasak, mint szélesek. Szoros az írás a szóközök tekintetében is, azaz elég közel kerül egymáshoz a keresztnevét rövidítő betű és családnév kezdőbetűje. A kezdő nagybetűk dőlése és a törzsük magassága közel azonos, a T-betűje a „kalapjá”-tól lesz nagyobb. S ez a legjellegzetesebb, leghangsúlyosabb eleme az egyszerű és letisztult írásnak. A kétzónás betűk magassága csökken, ahogyan a név vége felé tart.
Szerző: Grafofil  2012.04.17. 10:26 Szólj hozzá!

Címkék: nők aláírás 2011 írók meseírók Horvátország híres horvátok Truhelka Jagoda

süti beállítások módosítása