A múlt század jelentős és sokoldalú szlovén tudósa dr. Anton Trstenjak a nagyvilág számára leginkább a színek lélektanával foglalkozó szakemberként volt ismert. Ezért kap ez hangsúlyt a születésének 100 évfordulójára kiadott bélyegen. Azért kézírást is találhatunk rajta: alul pirossal az aláírása látható, és a színes körök mögött kézzel írott sorok tűnnek át.

1906 januárjában született dr. Anton Trstenjakot 1931-ben szentelték pappá. Akkor már a filozófia és a teológia doktora volt, majd folytatta tanulmányait a kísérleti pszichológia területén. A harmincas évek végétől a filozófia professzorként ténykedett egészen nyugdíjba vonulásáig 1973-ig. Rendszeresen tartott előadásokat pszichológiai témákban is. Nemcsak filozófus, pszichológus, antropológus és teológus volt egy személyben, hanem termékeny szerző is. Bár közel félszáz könyve között grafológiai témájú is akad, mégis csak hobbijának tekintette grafológiát. (De ezzel kiérdemelte, hogy a filozófusokat bemutató bélyegek hónapját és egyben a 2012-es évet is vele zárjam.) Már életében számos egyházi, állami és tudományos elismerésben részesült. 90 évesen hunyt el 1996-ban. 2004 óta egy ljubjanai pszichológia intézet viseli a nevét.

Ezen a bélyegen a kézírásából nem sokat láthatunk, bár az első sorban ún. bekötött ékezetet is megfigyelhetünk, most mégis csak az aláírását vesszük jobban szemügyre. A jobb láthatóság kedvéért az itt bemutatott mintát a bélyeg-kiadás első napi bélyegzőjéről vettem.

Haladás és kontrolláltság, ezek alapján lenne érdemes vizsgálni dr. Anton Trstenjak aláírását. A név alapvonala emelkedő. És sietősség még tetten érhető az A betű utáni pont „elnyúlásában” is. Azt azért nem mondanám rá, hogy olvasható, inkább a név ismeretében az egyes elemek azonosíthatóak. A nyitott A-betűje beszédes lehet az íráselemzőknek. A T megformálása is figyelemre méltó. Érdekes, hogy míg a j betű alsó szára igencsak kicsi lesz, addig a k betű végvonala mélyen lefelé tart. Ám ezt áthúzza a felfelé tartó, majd mégis kicsit hanyatló paráffal. De mégis izgalmas ez a szóvégi „kereszteződés”.