A svájci filozófus, akit a női Szókratészként szoktak emlegetni 2000-ben hunyt el. A 2010-ben megjelent emlékbélyegén születésének 100. évfordulójára emlékeztek. Nem is kell számolgatni, hogy sejtsük, hosszú életet élt. Ezen a bélyegen egyik ifjúkori fotóján látható profilból a megszokott kontyával. A kép alján halványan nyomtatottan is ott a neve, ezen szolid szürkével az aláírása is megjelenik.

1910 nyarán született lengyel zsidó családba Genfben. 1931-ben kapta meg a svájci állampolgárságot. A harmincas években Németországban tanult Karl Jaspersnél. Tanított az Egyesült Államokban és szülőhazájában is. Sőt 1956-ban nőként lett a genfi egyetem filozófia professzora, s egészen 77-ig töltötte be ezt az állását.  Kutatásai és szakmai publikációi fő témái az emberi jogok és a szabadság. Írt egy önéletrajzi ihletésű regényt is. Számos jelentős társadalmi posztot betöltött és díjakkal is elismerték munkásságát. 90 születésnapjához közeledve 2000 nyarán Genfben érte a halál.

Jeanne Hersch aláírását nagyon egyszerű, letisztult betűformák jellemzik, melyek néhol szépen kiírtak néhol már-már elfonalasodnak. Az e-betűi kezdővonalai olyan kis helyesek, és minta csak meg akarnának kapaszkodni a mellettük lévő nagybetűkben. A kezdőbetűk mindig különállnak a többitől. Jól észrevehető a H betű törzsvonalainak „dülöngélése”. Míg a Jeanne névben a szóvég felé csökken a betűméret (bár az utolsó betű valamivel magasabb, mint az előtte lévő n). Viszont a családnév az utolsó betűje, a fedő hurokkal írott h-betű igencsak megnő, a legfelső pontja egyben az aláírás legmagasabb pontja is. Aki így ír az hatni akar a külvilágra, de nem a személyével.