25 évesen lett sakkvilágbajnok, majd címét 27 éven át megőrizte. Idős korában is méltó ellenfélnek bizonyulhatott. S ha aláírást megvizsgáljuk azt is megértjük, mivel tudott kiemelkedni játékostársai közül.

1868 végén egy zsidó kántor fiaként született a porosz Berlinchen nevű helységben (ma Lengyelországban található). 11 évesen Berlinbe megy matematikát tanulni, ott él már bátyja Berthold is, aki megtanítja őt sakkozni. Gyorsan fejlődik a játéka, a fivérek sakk- és kártyajátékokból jutnak mellékes jövedelemhez. Bertholdot az 1890-es évek elején a világ 10 legjobbja között tartják számon, ám még abban az évtizedben az öccse lesz a legjobb. Emanuel Lasker 1894-ben Steinitz legyőzésével vette át tőle a sakkvilágbajnoki címet. Néhány év múlva a visszavágón megvédte címét. Majd visszavonult néhány esztendőre, hogy a matematikának szentelhesse idejét. 1904-ben tért vissza a sakkéletbe. Lasker, látva nagyszerű sakkozókat szegényen maradni, megkövetelte a méltó díjazását, s ez sokakban ellenérzést váltott ki. Remekül értett a „pszichikai hadviseléshez” gyakran összezavarta ellenfeleit. 1921-ben Havannában búcsúzott el címétől, Capablanca lett a világbajnok. Ekkor, 53 évesen visszatért Németországba, újra a matematika és a filozófia kötötte le. De szakértőként és szerzőként részt vett a sakk-életben. A 30-as években származása miatt vagyonát és hazáját elvesztette, 1935-ben szovjet állampolgár lett, matematikusként állás kapott, s 65 évesen visszatért a játékba, s bizony nem vallott szégyent. Néhány év múlva az Egyesült Államokba költöztek, ott hunyt el 72 évesen 1941-ben. Lasker nem csak sakkozó volt, a matematikában is számon tartják a nevét.
A nem túlbonyolított, mégis tetszetős aláírás készítője egy bűbájos irányító lehetett. Igazi játékos az, aki ilyen kedvesen kacskaringós E betű után határozott szögeket vet a papírra. Ám ez a „kedves” E méretes kezdővonalával, a középbetűkhöz képest háromszoros nagyságával és alul a plusz hurokkal, arról tanúskodik, hogy bizony írója szereti, ha minden az ő szája íze szerint történik, s e cél érdekében mások manipulálásától sem retten vissza. Szokatlan egyébként a kétbetűs névrövidítés, de bizonyára megvan a logikus magyarázat rá. Ha a vezetéknevét nézzük az L betű formája hasonló az E-hez. A rejtőzködés jelét az alulról zárt s-ben is láthatjuk, a k kivitelezése azt jelzi, hogy tudását a gyakorlatban is tudja kamatoztatni. A paráf egy részétől az embléma takarásában, de más aláírásában az „m” betű alatt fordul a paráf, tehát csak egy picit csíptek le belőle. A paráfban mégis inkább a jobbra eső részek az igazán érdekesen, a könyökszerű kitolás az r betű mellett, a vonal kezdeténél, valamint a jól kivehető fékező pont a végén. Azt biztosra vehetjük, hogy Lasker rendkívül ügyesen használta ki szellemi fölényét mind a játékban, mind az életben.
Szerző: Grafofil  2011.10.27. 11:11 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1988 paráf sakkozók Bissau-Guinea Lasker Emanuel

A pozícionálás megalapozásával a modern sakkjáték egyik úttörője lett. A gyalognak is nagy figyelmet szentelt. Talán éppen azért, mert ő maga is alacsony volt. Ám megmutatta a világnak mire képes. Ő lett az első hivatalos világbajnok a sakk-történetében.

1836-ban Prágában született zsidó család 13. legkisebb gyermekeként. 12 évesen tanult meg sakkozni, komolyan játszani 20 évesen kezdett, miután Bécsbe ment matematikát tanulni. Kávéházakban sakkot játszva egészítette ki bevételeit. 25 évesen itt nyerte első sakktornáját is 1861-ben. Kezdetben, ahogyan sokan mások, támadó sakkot játszott, majd 1873-ban áttért a pozíciós játékra. Szemléletét azonban nem értékelte kora. Tíz évvel később – részben a kötekedő természete miatt – annyira megromlott a kapcsolata a londoniakkal, hogy átköltözött Amerikába. 1876-ban az első hivatalos sakkvilágbajnokságot ott rendezték, s Steinitz bizonyult a legjobbnak. Címét többször is megvédte, 1894-ben azonban legyőzte őt az ifjú Lasker. Ő próbált visszavágni, de hiába. Néhány év múlva eredményei romlottak, ahogyan egészsége és mentális állapota is. 1900 augusztusában hunyt el.
Steinitz aláírása nem kiírt, és nem is díszes. A lényegre koncentrál, a kevésbé fontos körülményekkel - ilyen lenne például az i-ékezete, vagy a t-áthúzása - nem törődik. A legkiemelkedőbb betűje az S, mégis eléggé bizonytalanul, dülöngélve magasodik a többi betű fölé. Mégis van benne valamiféle „sunyiság”, minta lecsapni készülne az áldozatára. Megközelítőleg a kétzónás betűk magasságával azonos a W betűje is, mely kellően széles, ám nincsenek meg a nyitott ívei, inkább „összenőnek” ott a vonalak, így inkább az hasonlít árkád lesz az uralkodó forma. Wilhelm Steinitz néven született, majd a William nevet használta. A W persze mindkettőt rövidítheti. Magánhangzói felismerhetetlenek. A név közepén láthatunk egy olyan n-betűt, amivel tanítani lehetne a szöges duktust. Ám ha kitenné az i-re is a pontokat, akkor rájönnénk, hogy az n-je egy vonással később kezdődik, s ha megnézzük jól, bizony girlandos az n-je. Ám ettől még nem mondhatjuk, hogy ő kedves és közvetlen ember.
Szerző: Grafofil  2011.10.24. 10:29 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1988 sakkozók gineua bissau Steinitz Wilhelm

Az amerikai sakkozó egyike volt a csodagyerekeknek. Kiválóságát a nagyvilág is megcsodálhatta, s mire a felnőttkorba lépett világhíres lett. Számára csak játék volt a sakk, de ez a kerülőút végleg letérítette a maga számára kijelölt életpályától. Ám örökre beírta nevét a sakktörténelembe.

Paul Charles Morphy (1837-1884) jómódú, előkelő és tiszteletreméltó családba született New Orleansban. Apja tagja volt Louisiana állam törvényhozásának és nagy rajongója a sakknak, anyja a zenében volt tehetséges. A családi programok része volt a zene és a sakk is. Kisfiúként figyelve nagybátyja, a kiváló sakkozó Ernest Morphy játékát, magától tanult sakkozni. A család felismerve tehetségét, bíztatta, s 9 évesen már a város legjobbja lett, ekkor egy tábornokot győzött le a sakk-táblánál. Majd 12 évesen a neves magyar játékos Löwenthal Jakab szégyenült meg a fiúval játszva. Bár Pault jobban érdekelte tanulás, különösen a matematika és a jog. Kiválóan és gyorsan tanult, így 20 évesen már végzett jogász, de fiatal kora miatt nem kezdhetett jogi gyakorlatot. Lett ideje játszani. Nagybátyja unszolására elment egy amerikai tornára, ahol minden ellenfelét legyőzi. A következő évre Angliába hívják, ahol a legjobbak ülnek vele szemben. Kivéve Stauntont, aki látva az ifjú játékát, nem mer kiállni ellene. Diadalmenete Franciaországban a német Anderssen legyőzésével folytatódik, aki elismeri az ifjú zsenijét. Morphy Angliában és Franciaországban számos szimultánt játszott, bemutatva, hogy akár több ellenfelet is képes legyőzni. Ezek egyike volt a leghíresebb játszmája, az ún. operajátszma. Hírneves, ünnepelt személyiség a világban, ám ő 27 évesen visszatérve New Orleansba, hogy élettervét megvalósítsa, hogy jogi pályára lépjen és megnősüljön. Választottja azonban visszautasítja éppen amiatt, hogy ő „csak egy sakkjátékos”. Ugyanezen szemlélet miatt a jogi pályán is reménytelenül próbálkozott. Az irodájának megnyitása is többször meghiúsult, részben polgárháború miatt, melytől ő távol tartotta magát. Hiszen ekkor hatalmasodik el rajta depressziója, s idővel a paranoia tünetei is megjelennek nála. 1883-ban meglátogatta őt a neves sakkozó Steinitz és egy interjút is készített vele. A következő évben a 47 éves Morphy egyik sétája után hirtelen elhunyt.
Aláírásának középzónájában szinte semmi különös sincs. Talán csak a részben ott elhelyezkedő a nagy kezdőbetűkön lévő plusz hurokkal ellátott kezdőívek. A felső és az alsó zóna is jelentősebb, méretét tekintve és a gazdagításait is. Azért megvan ebben is a logika, hiszen a „h”-betű, amelynek valóban van felsőzónás része, annak magasabb is a felső zónája, mint a p-jé. A „p” betű törzsvonala a felsőzónába is behatol, az alsó zónában pedig balra kunkorodó kacsban végződik. Éppen ennek közvetlen közelébe kerül az extra-hurkos y-nak a vége, amely egyben paráf is. Ez többszörös jellegzetes kacskaringóval hoz létre bezárt területeket további mélységeket elfoglalva. Ha a vonalakat követjük, éppen a kirajzolódó alakzat olyan az y alsó részére mintha egy g-betűt helyezne.
Szerző: Grafofil  2011.10.21. 07:16 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1988 bissau guinea paráf sakkozók Morphy Paul

A modern sakkozás nagy alakjai között tartják számon. Előbb a szakcikkeivel, majd a játékával is magára vonta a figyelmet. S a 19. század legjobb sakkozói közé került a német sakkmester.

Sziléziában született Breslau (Wroclaw) városában 1818-ban, s élete jó részét ott töltötte. Kilencéves korában tanult meg sakkozni apjától. Még 21 éves korában sem haladta meg tudásával társait. Az egyetemen matematikát és filozófiát tanult, majd a helyi gimnázium matematika tanára, később ugyanitt professzor lett. Csendes középosztálybeli életet élt. Hivatása a matematika tanítása, hobbija a sakkozás volt. 1842-ben figyeltek fel sakkproblémákról szóló cikkeire, majd 1846-ban egy sakkújság szerkesztője lett. 1848-ban egy profi játékos ellen döntetlent ért el, s e játszma alapján meghívták Németország képviseletében Londonba a világ első nemzetközi sakkversenyére. Mivel a költségeit nem tudta állni, habozott elfogadni a meghívást, ám egy támogatója azt ajánlotta, ha nem nyeri el a tornát, fizeti költségeit. Anderssen szenzációs játékkal, fölényesen győzött, ez ezzel 1851-ben a világ legjobb sakkozójává lett. 1858-ban Morphy vette el tőle, pozícióját, majd ő ezt három év múlva visszavette, újabb öt év múlva, 1866-ban egy kiemelkedő sakkozótól Steinitztől kapott ki. Két nevezetes játszmája volt, melyeket áldozatokkal nyert el, ezeket sakktörténet „a halhatatlan játszma” és „örökzöld játszma” néven ismer. A német sakkmester életének 61 évében hunyt el.
Szépen kiírt betűk jellemzik az aláírást. Könnyen összevethetjük a két azonos kezdőbetűt, melyek közül a családnév kezdőbetűje a magasabb, formailag azonban nagyon hasonlóak. Csak az áthúzóvonal kezdő- és a második „lábának” záró-íve tűnik el, mely részben magyarázható azzal, hogy újabb betűt kapcsol hozzá. A jellegzetesebb, érdekesebb betűk a d, és a második s. A d-szárának visszakunkorodó íve szinte „bokoló” és az általa létrehozott bezárt rész méretében legalább háromszorosa a d-ováljának. A s betű érdekessége, hogy háromzónássá lesz, és hogy hurkossága ellenére sem nő a szélessége. Az is különös benne, hogy csak az egyik s-betűjének ad ilyen formát. Pedig más azonos betűi – szép számmal találhatunk a névben (A, n, e) – kellően hasonlítanak egymáshoz. Ez is alátámasztja az a fajta nyugodtságot és stabilitást, ami az írásból árad.
Szerző: Grafofil  2011.10.18. 10:53 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1988 sakkozók Bissau-Guinea Anderssen Adolf

A 19. elejének sakk-történetéből kihagyhatatlan a személye. A maga idejében a legjobb francia sakkozó volt, s megmutatta, hogy a világ legjobbja is. És nemcsak játék volt számára a sakk, hiszen megélhetési forrás is lett.

Aláírásának paráfszerű végvonalát nézzük először. Ez a hosszának kétharmadánál egy új szállal gazdagodó, mégis a vonalvezetés bizonytalan. E vonal és a névbetűk közötti térben még egy hurkolt vonal is megjelenik (az is paráf), éppen a legjellegzetesebb betű, a több betűhellyel is visszakunkorodó d-betű alá kerül. A d-betű visszahajló íve mintha a B-betűre mutatna, mely keskeny és a 8-as számhoz hasonlít. A d-betűt követően az egymás után sorakozó betűk mintha még kisebbek lennének, minta az előttük írottak. A betűk mérete a legelső egységben (Mahe) a legnagyobb, a név hátrább eső elemeiben egyre kisebbek. A kezdő M betű mívesen formált az utána következő kisbetűk inkább gyermekien egyszerűek.
Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais néven született 1795-ben az Indiai-óceáni francia fennhatóság alá tartozó Reunion szigeten. 19 évesen tanult meg sakkozni, és négy évvel később kezdett komolyan foglalkozni a játékkal, a Café de la Regence-be járva. Egyik mentora a kor legjobbra Deschapelles volt, akit 1821-ben győzött le, ekkor az visszavonult, ezáltal a legjobb játékossá lépett elő. Hogy fölényét a világban is megmutassa Angliában talált méltó ellenfelekre, egy skótot még 1821-ben, majd egy angolt 1823-ban legyőzött, majd jött a nagy ellenfél az ír Alexander McDonnell. Játszma-sorozatuknak 1834-ben de la Bourdonnais győzelmével fejeződött be.  Neki a pozícionálás és a végjáték lett az erőssége, ezzel tudott a többiek fölé kerekedni. 1833-ban írt egy sakk-könyvet is. Angol feleségével egy kastélyban éltek szolgáikkal körülvéve, ám vagyonukat felélték. Kénytelen lett a sakkozással jövedelemhez jutni. Javait hitelezői kielégítésére el kellett adni, így nincstelenné vált. 1938-ban stroke-ot kapott, majd később vízkort. 1840-re már a ruháikat is el kellett adniuk. Egy neves angol sakk-író tudomást segített rajtuk, hogy méltó körülmények között éljenek, de már hiába, néhány héttel később elhunyt. A sors fintora, hogy nagy riválisa McDonell sírjától nem messze temették el.
Szerző: Grafofil  2011.10.15. 10:41 Szólj hozzá!

Címkék: 1994 aláírás paráf sakkozók Kambodzsa Bourdonnais Louis de la

A 18. századot képviseli, s bár akkor még világbajnoki cím nem létezett, az bizonyos hogy korának legjobb sakkozója lehetett. A zenetörténészek is számon tartják a nevét. A sakk nagy alakjainak sorából kihagyhatatlan, hiszen színrelépésével új korszak kezdődött a „királyok játékában”.

François-André Danican Philidor 1726 szeptemberében zenész családban született, amely már egy évszázada ontotta a tehetségeket. A zenészek között tanult meg sakkozni 5-6 évesen, aztán ahogyan sorra verte a többieket, 14 évesen már kezdett sakkozni a sakkozók franciaországi központjában a Café de la Régence-ban. Itt játszott „új-angliai” barátja, Benjamin Franklin ellen is. Az akkori legjobb francia sakkozó, Legall de Kermeur tanította, de hamar túltett mesterén. 1747-ben találkozott már a korszak két legerősebb játékosával vívott meg, a szíriai Philippe Stamm-mel és az angol Sir Abraham Janssen-nel, s őket legyőzve tudhatta magát nem hivatalosan a világ legjobbjának. 23 évesen, 1749-ben jelentette meg könyvét, az Analyse du jeu des Échecs-t, mely ugrásszerű fejlődést jelentett a sakk elméletében és alapmű maradt legalább egy évszázadig. A könyvben kilenc különböző megnyitást elemzett. Ő volt az első, aki felismerte a gyalogok jelentőségét. Híres mondata: „A gyalog a sakk lelke.” Elemezte a futók és bástyák bizonyos pozícióit, ami ma is alapeleme a sakkelméletnek. A zenéhez is volt affinitása, hiszen karénekes fiú korában szerzett egy motettát, később pedig, 1754 után operáival is feltűnt. Sakkozóként híres vak-szimultánjaival ejtette ámulatba kortársait, melyeket mindig nagy közönség előtt játszott több, olykor egy tucat játékos ellen, és persze a játszmák nagy részét meg is nyerte. Még idős korában, 67 évesen is képes volt rá, hogy két partit játsszon egyszerre vakon, és mindkettőt megnyerte. 1792-ben hagyta el Párizst, a forradalom kitörésekor Londonba menekült. Itt érte a halál, 1795-ben 69 születésnapjához közeledve. Philidor tanításaira vezethető vissza Európa nemzeti sakkiskoláinak kialakulása.
Alapvetően kötött az írás, csak középtájon a  „h” és „i” betűnél szakad meg a folyamatossága. A második i-betű után azonban már nem emeli fel a tollát. A d betűnek a középzónában nincs teljes oválja, ám a felsőzónás hurka lesz telt, a d után egy újabb ovál következne, ha az o betűt keresnénk, azt sem látjuk. Láthatjuk viszont hogy marad még a lendületből, megjelenik ez a név végén az r-betű felsőzónába beívelő végvonalában. De ugorjunk még az elejére, ahol két nagybetűvel rövidíti használt neveit, s ezeket gondosan hozzáköti a név többi eleméhez.
Szerző: Grafofil  2011.10.12. 10:12 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 1988 zeneszerzők sakkozók Bissau-Guinea Philidor Francois André

Két olyan bélyegsor is megjelent, melyek egyes tagjain elismert sakkozók, nem hivatalos és hivatalos bajnokok portréja és aláírása szerepel. E két kiadásban nemcsak a személyek között van azonosság, még az aláírásuk is a legtöbb esetben megegyezik. Annyi a különbség, hogy a kambodzsai bélyegeken az aláírások mind ferdén láthatóak. Ezáltal emelkedőnek tűnik az alapvonaluk, így ezt a vizsgálódás során nem veszem figyelembe, hiszen megvan az esély rá, hogy az elhelyezés nem az írás eredeti irányát követi. Ráadásul itt a sakk-tábla mintától nem is annyira jól kivehetőek az aláírások. A bissau-guineai bélyegsoron kevésbé zavaró a háttér, s az aláírások iránya is változatosabb, így feltehetően hitelesebb is. Hasonlóság még a két kiadásban, hogy van egy a többitől különböző, kiemelt bélyeg is.

A 8 elemből álló bissau-guineai szett 1988-ban jelent meg. 7 hasonló bélyeg mellé kerül a legnagyobb névértékű, melyen Ruy Lopezt ábrázolják, a sakktörténelem jeles alakját, a 16. századi spanyol papot, s bélyeg perforációja körül a kép folytatásában látható egy sakktábla előtte. Ezen a címleten nem szerepel aláírás. Nézzük sorban a többieket, akik a címletek sorrendjében már időrendben követik egymást. Philidor, Stauton (az ő bélyegén nincs aláírás), Andersson, Morphy, Steinitz, Lasker, Capablanca. Utóbbi három már hivatalosan is sakk világbajnokok. Mindegyikük bélyegén feltűnik valamely sakk-figura is.
 
A másik bélyegsor, az 1994-es kambodzsai csak 6, azaz 5+1 elemből áll, s 18-19. század neves sakkozóit jeleníti meg. A kiemelt Lasker, aki 1894-ben, éppen 100 évvel a sor kiadását megelőzően lett világbajnok. A bélyegen nem, de a mellette lévő felületen, megjelenik az aláírása. Elődei találhatók az öt bélyegen. A címletek sorrendje itt is követi a történelmi időt, s mindegyik bélyegen ott van a portrén megjelenített sakkozó aláírása is. Az első időrendben, s így övé lett a legkisebb címlet, Philidor. A halálának évében (1795-ben) született honfitársa következik, de La Bourdonnais.A következő címlet azé a német sakkmesteré, aki ifjúkorában a játék stratégiáját egy de La Bourdonnais és McDonnell 50 játszmáját bemutató könyv alapján sajátította el, ő Adolf Anderssen. A következő címleteken két kortársa és nagy ellenfele látható. A fiatal tehetség Paul Morphy, s az egyszerű bélyegek legnagyobb címletére az első hivatalos sakk-világbajnok Wilhelm Steinitz került.
Szerző: Grafofil  2011.10.09. 10:09 Szólj hozzá!

Címkék: 1994 hitelesség aláírás 1988 sakkozók Bissau-Guinea Kambodzsa

Születésének 100. évében jelent meg ez a Szlovénia színeivel komponált emlékbélyeg a legeredményesebb szlovén sakkozóról. A sakkbábuk és töprengő fotója magától értetődő elem. A neve nyomtatva is látható, de ott van aláírása is.

Nem véletlenül van ott az aláírás mellett nyomtatottan is a neve, hiszen az aláírása nem mondhatni, hogy olvasható. Az egyetlen mozdulattal létrehozott vonalkompozícióban a következő betűk sejthetőek: „VPirc”. A nagy M-betűhöz hasonló forma valójában egy szép hosszú kezdővonallal induló keskeny V-betű, no meg a P-betű hurkos törzsvonala. S így már könnyedén megtaláljuk a P fejét is, mely a legjobban kimagaslik a kompozícióból. S egyáltalán nem meglepő egy szellemi sport művelőjétől. A P feje nem sokkal szélesebb, mint a hurkos törzsvonala. A P-ből kis kezdővonallal indul az i betű, az követheti az r-nek megfelelő vonás (becsapós hogy az i-pontja ide került), majd a záró-vonal, mely a név utolsó betűjének felelhet meg. Persze az sem kizárt, hogy az i-pontja a helyén van, ez esetben előtte van egy fölösleges vonás, és a név utolsó két betűje már csak egy vonás jelzi. A „VP” monogram betűk után szinte felkapja a következők talpát, bár az utolsó vonás legalsó pontja már megközelíti a kezdőbetűk alsó pontjának egyenesét. Van ebben az aláírásban valamiféle belső feszültség.
Pirc 1907 decemberében született még a Monarchia területén a higanybányászatáról ismert szlovén Idrija nevű városkában. Ljubljanában és Bécsben földrajzot és történelmet tanult, ám a sakknak szentelte életét. 1935 és 1953 között öt alkalommal lett jugoszláv bajnok. S a délszláv csapat erőssége a sakk-tornákon. 1950-ben lett nemzetközi mester, és 1953-ban nagymester. Nevéhez kötődik a Pirc-védelem. 72 évesen, 1980 nyarán hunyt el Ljubljanában.
Szerző: Grafofil  2011.10.06. 11:31 Szólj hozzá!

Címkék: 2007 aláírás sakkozók Szlovénia Pirc Vasja

Az észt sakk-nagymester és szakíró egyike volt a világ legkiválóbb játékosainak az 1930-60-es években. A legerősebb játékosnak tartják azok közül, akik sosem lettek sakk-világbajnokok. Pedig ötször is a döntő egyik résztvevője volt. Ezért „A sakk koronahercege” néven ismert. A nem-hivatalos listán a 10 legjobb sakkozó között van, a nyerési arányait tekintve pedig ő a legjobb.

Paul Pertovics Keres 1916-ban született Narva városában. Apjától és bátyjától tanult sakkozni. Egy napilap sakkfeladványaiból tanulta a lejegyzést, és majd ezer játszmából álló kézírásos gyűjteményt hozott létre. Majd tinédzserként aktív levelezést folytatott. Remek támadó stílusáról lett ismert. Az észt iskolás sakkbajnokságokon 3-szor lett első. A tartui egyetem tanult matematikát 1937-41 között, s ezalatt 1938-ban megnyerte az Avro-tornát, és megkezdődtek vele a világbajnoki páros mérkőzés előkészületei Aljekhin ellen. Ám a háború közbeszólt, különös tekintettel arra, hogy a Szovjetunió 1940-ben bekebelezte – a két világháború között függetlenné lett – Észtországot, így erre a döntőre nem került sor. A háború után még 4 ízben lett második (1953, 1956, 1959, 1962). 3 alkalommal azonban az erős mezőnyben sikerült a Szovjetunió legjobbjának lennie. A sakk-olimpiákon is szovjet színekben vett részt. Szpasszkij mondta róla, hogy őszinteség, korrektség, fegyelem, szorgalom és elképesztő jellemezte. Kerest más játékok és sportok is érdekelték: bridzs, tenisz, úszás, asztalitenisz. Egész életét észt-földön élte, 1975-ben egy vancouveri sakkversenyről hazatérőben, Helsinkiben érte végzetes szívroham, 59 évesen.
Az írás latin betűs, hiszen az észtek ezt használják. A név két elemét egybeírja, a kezdőbetűt azonban nem köti a többihez. Az alapvonala felfelé tart. A betűk szépen formáltak, kiírtak, ám a legvégét „elnagyolja”.
Magasabbak a kétzónás betűi. Az l-betű felső hurkát azonban a középzónában közepén köti be, a P-féloválja is kb. abban a magasságban találkozik a betű törzsvonalával. A legmagasabb betűi a kezdőbetűk, ami tulajdonképpen rendben is van. Ám a K-nak csak a felső kiegészítő vonala lett hosszú, a törzsvonala nem sokkal nagyobb, mint a mellette lévő egyzónás betű magassága.
Szerző: Grafofil  2011.10.03. 09:36 Szólj hozzá!

Címkék: 1991 aláírás sakkozók Szovjetunió Keres Paul

Október hónapot a sakk-játékosoknak szenteljük, s azoknak a bélyegeknek melyekre nemcsak ők, hanem aláírásuk is rákerült.

Szerző: Grafofil  2011.10.01. 10:27 Szólj hozzá!

Címkék: sakkozók

Az első ember az űrben, a dátum: 1961. április 12. A világraszóló esemény ötvenedik évfordulójára több ország is megjelentett olyan bélyeget, melyen Jurij Gagarin neve és arca is látható. Az ukrán bélyeg egyik sarkában aláírása is feltűnik.

Gagarin egy Moszkva melletti falucskában született 1934 márciusában munkáscsaládban. A világháború után maga is szakmát tanult, majd 21 évesen könnyűgépes pilótavizsgát tett. 23 évesen már MIG-15-öt vezethetett (ez volt az első sugárhajtású vadászgép), s ekkor ismerkedett meg leendő feleségével is.
1960-ban húsz társával együtt bekerült az űrprogramra. Kitűnő teljesítménye mellett testmagassága (157 cm) is közrejátszott, hogy a két jelölt közé került, majd ő lett az első ember, aki a világűrben repült. A hatalmas népszerűség inkább teher lett számára, házassága is megromlott. Csillagvárosban űrhajók tervezésével, majd kiképzéssel foglalkozott. 34 évesen, 1968 márciusának végén egy MÍG-15-össel való rutinrepülés során balesetben elhunyt.
Az aláírásban a kezdőbetű lendületes (alakítása hasonlít a magyar T-betűhöz), enyhén felfelé tartó tetővonala az, ami először feltűnik. Ez a „kalap” kicsit bele is metsz az törzsvonalba, ám kezdő és végpontja azonos távolságra van, mintha csak egy repülőgép kiterjesztett szárnyai lennének. S a szimbólumok kedvelőinek még egy momentum az r-hangnak megfelelő a magyar p betűhöz hasonlító alakzatot képező vonalakat nézve, a hosszan lenyúló szár mellett egy pluszhurokkal gazdagított oválban akár a szkafanderhez tartozó fejvédőt sejthetjük. Ez a másik olyan elem, ami túlméretezett a többihez képest. Szépen kiírtak az „a” betűi, viszont az utolsó betűket már elnagyolja, azok csak hullámvonallá válnak, sőt azok után még egy lendületes vonást is kerül.
Szerző: Grafofil  2011.09.30. 10:18 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2011 pilóták paráf Ukrajna Gagarin Jurij

Szlovéniában született, majd a szláv nyelvek szakértője lett, tevékenysége felbecsülhetetlen a szlovén irodalom kutatásában és megismertetésében. Az Európa-szerte ismert tudós születésének 150. évfordulójára megjelent bélyegen alakja mögött egy kézirat is feltűnik.

E kézirat érdekessége, hogy kétféle írás is van rajta. Az áll vonalában lévő címszerű sor után egyre kisebb méretű betűkkel, kék színnel, feltehetően tollal, íródott enyhén dőltbetűs, szépírás-jellegű ereszkedő (lefelé lejtő) sorokat láthatunk. A bélyeg jobb felső sarkában pedig kisebb betűkkel más feketés-szürkés nyomot hagyó eszközzel készült sorokat láthatunk. Mintha jegyzeteket fűzött volna valaki, a többihez. Ennek az írásnak is kezdetben kissé ereszkedőek a sorai, ám amikor végére, és a másik írás címéhez ér, ott egyenesedni kezdenek. Persze a sorirány megállapítását nehezíti, hogy a lap széle takarásban van, éppen Murko alakja mögé kerül, így nem tudjuk mennyire egyenesen vagy éppen döntve került a bélyegre ez dokumentum. Azt sem tudni, hogy ennek az iratnak mi köze lehet Murkohoz.
Matija Murko 1861 februárjában az ősi szlovén város, Ptuj melletti falucskában született. A középiskolát már Mariborban kezdte meg, majd egyetemistaként Bécsben szlavisztikát és germanisztikát tanult. 1886-ban doktorált, majd Moszkvában tanult. Hamarosan a bécsi egyetemen tanít, majd a grázi egyetemen szláv filológia tanára lesz másfél évtizeden át. Ezután a lipcsei egyetem tevékenykedik. Később Prágában telepedik le, nyugdíjazását követően 1933-tól a Károly Egyetemen jugoszláv nyelv és irodalom professzora lesz. Tudományos kutatásait és publikációit még egyetemi évei alatt kezdte, s mindvégig folytatta. Munkássága nemcsak a nyelvészetet és filológiát, még a nemzeti és összehasonlító irodalomtörténetet, néprajzot és a kultúrát is magában foglalja. Sosem volt szobatudós, intenzív társadalmi életet élt. 1952-ben, 91. születésnapját követően hunyt el Prágában.
Szerző: Grafofil  2011.09.27. 10:28 Szólj hozzá!

Címkék: 2011 autográf Szlovénia nyelvészek Murko Matija

Ausztria ezzel a januárban megjelent bélyeggel emlékezik a zenei géniusz, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójáról. Liszt szülőhelye ma osztrák területen, Burgenlandban van és Radingnek nevezik. Így ők éppúgy sajátjuknak érzik őt, mint mi, magyarok.

Liszt Ferenc magyar apa és osztrák anya gyermekeként született Doborjánban 1811-ben. Az iskolában tanítója is csak németül beszélt. Liszt 17 évesen Párizsban telepedett le, majd Itáliában Velence és Róma, ezeken kívül pedig Weimar és Pest volt lakhelye a zongoravirtuóz sztárnak és komponistának. Mivel 1886 nyarán, 75. életévében hunyt el, ezért jeles évfordulója kettős évforduló.
Ez az osztrák bélyeg igazán szépséges. A sárgásbarna háttér a kor szalma-alapú papírjainak színét idézi. A fiatal Lisztet mutató rajz egy 1858-as fotója alapján készült, vagyis azon már az ötvenedik életéve felé közeledett. A rajzolt alak köré kerülő sötétebb felhőszerű rész, mintha szárnyakat vagy szív-formát lehelne köré. A rajz alatt középen találjuk Liszt aláírását.
F. Liszt formában vetette papírra a nevét. A betűk csinossá tétele nem érdekli különösebben, a praktikumra törekszik. A „F” után kerülő pont valamint az L betű alapja segíti a szemet, hogy az írás képzeletbeli, vagy szándékai szerint kijelölt alapját megtaláljuk, vagyis azt a lapszéllel párhuzamos vonalat, melyet az aláírás helyének kijelölnénk.  S ha odahelyezünk egy lapot vagy egy vonalzót, jól látszik, hogy az F alsó hurkát ehhez képest milyen magasan köti be. Ha az i-betű testét tekintjük a középzóna magasságának, bizony az F hurkát annak tetején köti be. Ez erőteljes utalás arra, hogy képes megvalósítani törekvéseit. Az L betűben balra találunk egy vonalat, mely nem az L-felső ívét létrehozó mozdulathoz tartozik. Már a vezetéknév második betűjétől kezdve határozottan felfelé tart az írás, sőt, ha az alapvonalhoz egy egyenest rendelünk, éppen annak vonalába kerül az F betű legalsó pontja is. A nagy sietségben az i ékezete nemcsak elfekvő lesz, hanem a következő betű fölé kerül, bár ezt az s-et éppúgy nézhetnénk akár i-nek is, de ez bizony az s-betűje. A z betű alsó hurka már lágyabb, kerekebb, mint az F-é. S az utolsó betű és az aláírásának egyik jellegzetessége, ez a lefelé tartó erőteljes vonal összenőtt a betűvel. A t-betű alja, ahol a kis „könyök” van, illeszkedik az emelkedő alapvonalra. A t-áthúzása magasnak hat, bár a betűtest magassága az egyzónás betűmagasság kétszeresét nem éri el.
Szerző: Grafofil  2011.09.24. 09:31 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2011 zeneszerzők muzsikusok Liszt Ferenc Ausztria

Izland idei nemzeti ünnepén jelent meg ez a bélyeg. S nem véletlenül, hiszen Jón Sigurdsson születésnapja is e napon van. Most születésének kétszázadik évfordulóján egyszerű mégis nagyszerű – s amiért ide kerülhetett – kézírással ellátott bélyegekkel köszöntötték. A két fekete-fehér bélyeg ifjan és idősen ábrázolja az izlandi autonómia jeles személyiségét. Alakja mögött ugyanazon kézírásos sorok, a bélyegek bal oldalán pedig aláírása látható.

Sigurdsson az akkor még dán fennhatóság alá tartozó Izland földjén született egy lelkész fiaként 1811. június 17-én. 1829-ben költözött Koppenhágába, ott az egyetemen történelmet és nyelvtan tanult, és elmélyült az izlandi történelemben és mondavilágban. Mielőtt Dániába ment eljegyezte unokatestvérét Ingibjörgöt, aki sokáig várta türelemmel, amíg Jón feleségül veheti. Ez 1845-ben történt meg, amikor hosszabb időre hazatért az első parlamenti ülésekre. A házaspár együtt tért vissza Dániába. Saját gyermekük nem volt, unokaöccsét nevelték fel. Otthonunk központja lett az izlandiaknak (és a mai napig az maradt). Sigurdsson tudományos és politikai munkát végzett. Sokat levelezett, lobbizott izlandi ügyekért. Minden erőfeszítést megtett, hogy elősegítse a fejlődést és a felvilágosítást hazájában. Több mint harminc éven át izlandiak részére évről-évre megjelentetett egy kulturális kiadványt. 1874-ben végre megszületett az izlandi alkotmány. Sigurdsson köztiszteletben állt, és nagyon népszerű ember volt. 1879 decemberében hunyt el, felesége 9 nappal halt utána.
A háttérként szolgáló kézirat sorai rendezettek és valamivel mindig beljebb kezdődnek, így a bal margója enyhén növekszik. Ez általában a gondolatokba, a tevékenységbe való belemerülés jele. Az aláírás a bélyegek blokkján is szerepel, ezt mutatjuk meg. Tiszta betűformák jellemzik, díszítések nélkül. Az alapvonala kissé hullámos. Efféle hullámzás a kéziratot nézve is érződik. Az ékezetei magasak és erőteljesek. A keresztnevét még megfontoltan, valamivel nagyobb betűkkel is írja, a vezetéknevénél már sokkal inkább elviszi a lendület. Ez jól tetten érhető, ha összehasonlítjuk a nevek végén lévő n-betűket, az első még stabil, a név végére kerülő szinte „fut”.
Szerző: Grafofil  2011.09.21. 10:16 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2011 autográf Izland Sigurdsson Jón

Születésének 150. évfordulójára elegáns bélyeget jelentetett meg hazája. A bélyeg Ruppert Bunny ausztrál művész 1902-es egészalakos festett Melba-portréja alapján készült. Képkivágás, némi színfrissítés, no meg oldalra odakerült az aláírása is, olyan jellegű vonalakkal, mintha az is oda lenne festve. A szélben lengedező sál színe ismétlődik az értékjelzésen … nos, ez igazán szép munka!

Nellie Melbát a híres ausztrál lírai szopránt már bemutattuk márciusban, amikor 1961-es bélyegét, s az azon lévő aláírást is. Fél évszázaddal ezelőtt még egyszínnyomással szoborként, most már színesben és festményként jelent meg. Talán megérjük, hogy fotón is láthatjuk bélyegen!
Ahogy a régebbi bélyegre is csak a vezetékneve került, itt is csak egytagú az aláírás. És hasonlít az övéhez, de lehetséges, hogy többet is módosítottak rajta annál, hogy még „elemezhető” maradjon.
Szemmel láthatóan, levágták a legtetejét. Azért nézzük meg! A kezdőbetű kisbetűs formája a jelentőségteljes, felső zónás kezdővonallal megvan. A fölé kerülő vonalka annyira keskeny a többihez képest, hogy nem is tudom, hogy odatartozónak véljem-e. Az öt betűből álló név itt két helyen is megszakad. Bár nem lehetetlen, hogy ilyen aláírása is akadt. De több Nellie Melba-aláírás is vizsgálva, azokon vagy tollfelemelés nélkül írja le vezetéknevét, vagy csak egyszer a kezdőbetű után emeli fel. Az hogy a b-betű hurka magasabbra ér, mint az l-é, szintén sajátossága aláírásainak, s itt is észreveheti a figyelmes szemlélő, hiszen az l-hurka teljes, a b-betűé pedig „vágott”. Ugyancsak jól kivehető a keskenyedő és plusz hurkos a-betűje. Az aláírás hullámos alapvonala egyébként nagyon jól hat a régiesített, töredezettebb vonalú betűkhöz.
Szerző: Grafofil  2011.09.18. 09:03 Szólj hozzá!

Címkék: festmény nők hitelesség aláírás 2011 muzsikusok Ausztrália Melba Nellie

Az osztrák posta alkalmi bélyege ez év januárjában Bruno Kreisky néhai osztrák kancellár születésének 100. évfordulójára jelent meg. Szép kompozíció, ahogyan a kék ég előtt a jövő felé tekint, s tekintetének irányában megjelenik az aláírása kék színnel – ezzel hitelességét sugallva.

Bruno Kreisky (1911-1990) asszimilálódott zsidó ruhagyáros fiaként született Bécsben. Anyja a Felix élelmiszer-márka családjának tagja. Kreisky már ifjúkorában belekerült politikai megmozdulásokba, s meggyűlt a baja a hatalommal is. A holokauszt elől menekülve emigrált Svédországba. A háború végéig ott élt, és ott nősült. 1946-ban ugyan visszatért hazájába, ám hamarosan Ausztria stockholmi követségén teljesített szolgálatot. 1951-ben újra hazatért s a szövetségi államfő tanácsadója lett, 59-ben kapta meg a külügyi tárcát. 1970-1983-ig ő volt Ausztria szövetségi kancellárja. Ezt követően egészségi állapota megrendült, 1990-ben hunyt el.
Olvashatónak nem, inkább több azonosítható karaktert tartalmazónak nevezném aláírását. Különösen a keresztneve az, amelyik nem olvasható, a családnevében több határozott, karakteres betűt is láthatunk. Maga az írás erőteljes és lendületes, határozottan emelkedő az alapvonala, mely szintén a lendületről, a törekvésekről tanúskodik. A vezetéknév két k-betűjét érdekes szemügyre venni. Ugyanis kezdő, azaz nagy K-betű és a családnév végén található kis K a méretkülönbség ellenére is nagyon hasonlít egymásra. A névnek ez a két legjellegzetesebb betűje a közepén lévő „reis” rész szinte csak girlandok sora. A név utolsó betűjének alapvonala is lejjebb csúszik, mint az előtte lévő k, a név legmagasabban lévő betűje. Sőt a „ky”, olyan mintha együtt dőlne, ezúttal lefelé, az y huroktalan szára éppen annyira kerül „mélyre”, mint a B-betű legalsó pontja. A névnek ebben a két betűjében már nem jelenik meg az a tágasság, ami a név többi részében jól érezhető.
Kreisky a családnevét egyetlen mozdulattal, tollfelemelés nélkül írja le. Egyetlen tollfelemelést találunk a keresztnevében, ez a kezdőbetű megformálásakor, melyet két mozdulattal hoz létre, egy elnyújtott fél-ovál mellé helyezi a mélyen lenyúló, 8-as számra emlékeztető formát. (Egyébként egy futó emberalakra is emlékeztethet.)
A keresztnév betűit nehéz azonosítani, de itt is megfigyelhető az a tendencia, hogy a kezdőbetű jellegzetes, egyéni a „többi” betű pedig csak girlandok sora.  Az utolsó betűt is ezekből indítja, s nem is zárja be teljesen.
Szerző: Grafofil  2011.09.15. 10:20 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2011 Ausztria Kreisky Bruno

Az egyik legeredetibb francia költő volt a 19. században, bár sosem lett igazán ismert. Egyetlen kötete életében 490 példányban jelent meg, most több millió bélyegre került az arcmása és keze nyoma. Hogy megemlékezzenek róla, szülővárosában Morlaux-ban kezdték az árusítását ez év márciusában.

Edouard Joachim Corbière néven született 1845-ben. Élete nagy részét Bretagne-ban élte. Apja ismert regényíró volt, az anyja a helyi arisztokrácia egyik jelentős családjához tartozott. A líceumot családjától távol végezte, nehezen alkalmazkodott a kollégiumi rendhez, és kamaszként már súlyos depresszióba esett. Gyermekkori asztmája mellé még reumatikus betegségek társultak.
Örök lázadó volt, különc öltözködésével sokkolta környezetét. Örömöt az írásban, az ivásban és a hajózásban lelt. Irónia, megvetés és sajátos nyelvezet jellemzi költészetét, melyet a 19. század egyik legeredetibbjének tartanak. Egyetlen kötete 1873-ban jelent meg „Les Amour jeunes” címmel. A 29 éves korában, 1875-ben tuberkulózisban elhunyt költőt alig ismerték. Verlaine fedezte fel az utókornak, s mutatta be Rimbaud és Mallarmé mellett a „Les Poètes maudits” (Átkozott költők -1884) c. antológia első kiadásában.
La Cigale et la poète (A tücsök és a költő) című versének sorait olvashatjuk a bélyegen. A címsor nem került rá, az első sorával kezdődik. (Akik szívesen böngésznek kéziratot, azoknak íme, az első hat sorának szövege!)
Le poète ayant chanté
Déchanté;
Vit sa Muse, presque bue,
Rouler en bas de sa nue
De carton, sur des lambeaux
De papiers et d'oripeaux.
Sűrű sorok, ún. negatív sortáv jellemzi az írást, azaz összeakadhatnának a hurkok. Szép teltek a hurkai, tehát megvolt a képessége az örömre, mind intellektuális mind „földi” vonatkozásban. Betűi enyhén és erőteljesen jobbra dőlnek. A betűformák alapjában véve egyszerűek, bár a nagy kezdőbetűkben találunk egyéni megformálásokat. S ami talán elsőként szemet szúr, azok a hosszú t-áthúzásai, melyek olykor 4-5 betű felé is elnyúlnak.
Szerző: Grafofil  2011.09.12. 11:32 Szólj hozzá!

Címkék: vers 2011 költők autográf Franciaország Corbiere Tristan

Idén márciusban a Színházi Világnap alkalmából rendezett gálán a Magyar Posta Zrt. ünnepélyes keretek között bocsátotta forgalomba a Magyar Előadóművészek I. elnevezésű alkalmi bélyegsorozatot. A különböző névértékű bélyegekre három olyan művész került, akik száz éve, 1911-ben születtek. Ketten, Rodolfo azaz Gács Rezső és Kiss Manyi születésnapja már elmúlt, Básti Lajosé még ezután következik, hiszen ő novemberi születésű. Bélyegére a „színészek királya – a királyok színésze” mottó alapján került a korona, művészi sokoldalúságát a hegedű jelzi, írói munkásságára a kézirat utal.

Bár csak kellék itt az írás, nincs okunk azt feltételezni, hogy ne Básti kézírása lenne. Nagy sortávokkal, jobbra dőlő betűkkel ír. A felsőzónája a legnagyobb az írásnak, az alsó zóna sem nagyobb a középzónánál: a harmadik sor g-betűinek szára is kicsi, illetve az utolsó előtti sorban „Jenő” J-jének is kicsiny az alsó szára. Jellemzően intellektuális írás, s valószínűleg a betűméret is közepes vagy kicsi. Ennél mélyebben nem érdemes ez a bélyegre került írásmintát vizsgálnunk, melynek van egy furcsasága, hogy a jobb oldala, olyan mintha levágták volna.
Básti Lajos (1911-1977) Keszthelyen született Berger Lajos néven. 1937-ben lett a Színművészeti Akadémia elvégzése után lett budapesti színész. Ám zsidótörvények miatt alig kapott szerepet, 1941 után nem is játszhatott, két munkaszolgálat között írással foglalkozott. 1942-ben saját kiadásban jelentette meg Sziréna című kötetét. 1945 után lett a Nemzeti Színház színésze. Ádámként és Lear királyként éppúgy emlékezetes alakítást nyújtott, mint Higgins professzorként. Szép orgánumát versmondóként is kamatoztatta. Számos filmben játszott. 1952-60-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Felesége, Zolnay Zsuzsa a főiskolán tanítványa volt, ebben az évben távozott közülünk. Lányuk Básti Juli is színész lett.
Szerző: Grafofil  2011.09.09. 10:29 Szólj hozzá!

Címkék: 2011 színészek autográf Magyarország Básti Lajos

Kerek évfordulós neves személyiségek kerültek az öt bélyegből álló portugál sorra. Ezek egyikén, pontosabban a bélyeg egyik felén kézírás tűnik fel, mellette pedig készítője Manuel da Fonseca portugál író és költő mosolyog. Születésének 100. évfordulója októberben lesz.

Manuel Lopes Fonseca néven 1911-ben született Portugália egyik nagyvárosában, az alapfokú oktatást itt kapta, majd Lisszabonban tanult tovább. Az iskolai szünetekben visszatért szülőföldjére Alentejoba. Kezdetben e tájak és emberek ihlették, ám hamarosan igazi lisszaboni íróvá lett. Kitűnő költő, novella és regényíró volt. A portugál neo-realizmus legjobbjai között tartják számon. Nemcsak a művészetben, hanem politikai, társadalmi téren is jelen volt. Újságíróként is tevékenykedett. 1993-ban hunyt el. Ma szülővárosában iskola és könyvtár és sugárút viseli a nevét.
Ritkán láthatunk olyan írásmintát bélyegen, ahol margót is tisztán kivehető. Ez a bal margó egyenes, és feltehetően nagy is. Nagyok a sorközök is, a szóközök megfelelőek. Az oválok között normál teltségűek és keskenyek is láthatóak. Ezek, valamint a többzónás betűk hosszabb szárai, hurkai együtt adnak hosszúkás jelleget az írásnak. Néhány egymás mellett lévő betűnél (2.sor "alto", 5. sor "reflete" jól tetten érhető a szárak eltérő magassága. Állók vagy enyhén balra dőlőek betűk. Az ékezetek pontosak. S láthatunk néhány erőteljesebb, hosszabb kezdővonalat. Az alsó bekezdés kivételével a sorai felfelé tartanak.
Fegyelmezettség, gondosság van az írásban, de folyamatosan érződik, a gondolatok áradását nagy erőkkel szelídíti meg. Nem tudni mi célból született az írás, ám valószínű, hogy az olvashatósága alapkövetelmény volt.
Szerző: Grafofil  2011.09.06. 08:33 Szólj hozzá!

Címkék: 2011 írók költők autográf Portugália Fonseca Manuel da

Születésének 100. évfordulójára jelent meg ez a bélyeg. Az idealizált festményen bal kezét emeli állához az Egyesült Államok 40. elnöke, a háttérben Santa Barbara-i farmja. A bélyeg szélén látható az aláírása is. Ő is egyike a balkezes elnököknek, bár írni jobb kézzel szokott.

Reagan sportriporterként kezdte, majd a színészkedésre váltott, és mint magas és jóképű férfi több filmben is szerepelt. Ismertsége nagyban hozzájárult politikai karrierjéhez. 69 évesen lett először elnök, két ciklus után vonult vissza. 93 évesen hunyt el 2004-ben. A következő évben, 2005-ben születésnapjára jelent meg először bélyege az Államokban, ez már a harmadik bélyeg, melyet az arcképével nyomtak. Özvegye, Nancy, is jelen volt a bélyeg beharangozó ünnepségén.
Reagan betűi alapjában véve egyszerű megformálásúak. Az írás kötött, egyetlen „indokolatlan” tollfelemelés látható benne a keresztnevének kezdőbetűjét követően. Formájukat nézve kellően hasonlóak az azonos kezdőbetűk, csak az első nagyobbra sikeredett. És mindkét nagybetűje magasabb, mint a kétzónás betűk. A betűk legtöbbje – az egymás mellé kerülő d-t és R-t kivéve – enyhén balra dől. Az alapvonal is eléggé hullámos. Az utolsó betű olyan mintha „felugrana”, hiszen nem magasabban van az előtte lévő betűnél, ám ha a szókezdő R legalsó pontját nézzük, azzal már közel egyvonalban van. Azért a „g” telt hurkára, és felül nyitott ováljára is érdemes egy pillantást vetni.
Szerző: Grafofil  2011.09.03. 09:52 Szólj hozzá!

Címkék: aláírás 2011 színészek balkezesség Amerikai Egyesült Államok Reagan Ronald

süti beállítások módosítása