Sziléziában született Breslau (Wroclaw) városában 1818-ban, s élete jó részét ott töltötte. Kilencéves korában tanult meg sakkozni apjától. Még 21 éves korában sem haladta meg tudásával társait. Az egyetemen matematikát és filozófiát tanult, majd a helyi gimnázium matematika tanára, később ugyanitt professzor lett. Csendes középosztálybeli életet élt. Hivatása a matematika tanítása, hobbija a sakkozás volt. 1842-ben figyeltek fel sakkproblémákról szóló cikkeire, majd 1846-ban egy sakkújság szerkesztője lett. 1848-ban egy profi játékos ellen döntetlent ért el, s e játszma alapján meghívták Németország képviseletében Londonba a világ első nemzetközi sakkversenyére. Mivel a költségeit nem tudta állni, habozott elfogadni a meghívást, ám egy támogatója azt ajánlotta, ha nem nyeri el a tornát, fizeti költségeit. Anderssen szenzációs játékkal, fölényesen győzött, ez ezzel 1851-ben a világ legjobb sakkozójává lett. 1858-ban Morphy vette el tőle, pozícióját, majd ő ezt három év múlva visszavette, újabb öt év múlva, 1866-ban egy kiemelkedő sakkozótól Steinitztől kapott ki. Két nevezetes játszmája volt, melyeket áldozatokkal nyert el, ezeket sakktörténet „a halhatatlan játszma” és „örökzöld játszma” néven ismer. A német sakkmester életének 61 évében hunyt el.

Szépen kiírt betűk jellemzik az aláírást. Könnyen összevethetjük a két azonos kezdőbetűt, melyek közül a családnév kezdőbetűje a magasabb, formailag azonban nagyon hasonlóak. Csak az áthúzóvonal kezdő- és a második „lábának” záró-íve tűnik el, mely részben magyarázható azzal, hogy újabb betűt kapcsol hozzá. A jellegzetesebb, érdekesebb betűk a d, és a második s. A d-szárának visszakunkorodó íve szinte „bokoló” és az általa létrehozott bezárt rész méretében legalább háromszorosa a d-ováljának. A s betű érdekessége, hogy háromzónássá lesz, és hogy hurkossága ellenére sem nő a szélessége. Az is különös benne, hogy csak az egyik s-betűjének ad ilyen formát. Pedig más azonos betűi – szép számmal találhatunk a névben (A, n, e) – kellően hasonlítanak egymáshoz. Ez is alátámasztja az a fajta nyugodtságot és stabilitást, ami az írásból árad.