1836-ban Prágában született zsidó család 13. legkisebb gyermekeként. 12 évesen tanult meg sakkozni, komolyan játszani 20 évesen kezdett, miután Bécsbe ment matematikát tanulni. Kávéházakban sakkot játszva egészítette ki bevételeit. 25 évesen itt nyerte első sakktornáját is 1861-ben. Kezdetben, ahogyan sokan mások, támadó sakkot játszott, majd 1873-ban áttért a pozíciós játékra. Szemléletét azonban nem értékelte kora. Tíz évvel később – részben a kötekedő természete miatt – annyira megromlott a kapcsolata a londoniakkal, hogy átköltözött Amerikába. 1876-ban az első hivatalos sakkvilágbajnokságot ott rendezték, s Steinitz bizonyult a legjobbnak. Címét többször is megvédte, 1894-ben azonban legyőzte őt az ifjú Lasker. Ő próbált visszavágni, de hiába. Néhány év múlva eredményei romlottak, ahogyan egészsége és mentális állapota is. 1900 augusztusában hunyt el.

Steinitz aláírása nem kiírt, és nem is díszes. A lényegre koncentrál, a kevésbé fontos körülményekkel - ilyen lenne például az i-ékezete, vagy a t-áthúzása - nem törődik. A legkiemelkedőbb betűje az S, mégis eléggé bizonytalanul, dülöngélve magasodik a többi betű fölé. Mégis van benne valamiféle „sunyiság”, minta lecsapni készülne az áldozatára. Megközelítőleg a kétzónás betűk magasságával azonos a W betűje is, mely kellően széles, ám nincsenek meg a nyitott ívei, inkább „összenőnek” ott a vonalak, így inkább az hasonlít árkád lesz az uralkodó forma. Wilhelm Steinitz néven született, majd a William nevet használta. A W persze mindkettőt rövidítheti. Magánhangzói felismerhetetlenek. A név közepén láthatunk egy olyan n-betűt, amivel tanítani lehetne a szöges duktust. Ám ha kitenné az i-re is a pontokat, akkor rájönnénk, hogy az n-je egy vonással később kezdődik, s ha megnézzük jól, bizony girlandos az n-je. Ám ettől még nem mondhatjuk, hogy ő kedves és közvetlen ember.