1868 végén egy zsidó kántor fiaként született a porosz Berlinchen nevű helységben (ma Lengyelországban található). 11 évesen Berlinbe megy matematikát tanulni, ott él már bátyja Berthold is, aki megtanítja őt sakkozni. Gyorsan fejlődik a játéka, a fivérek sakk- és kártyajátékokból jutnak mellékes jövedelemhez. Bertholdot az 1890-es évek elején a világ 10 legjobbja között tartják számon, ám még abban az évtizedben az öccse lesz a legjobb. Emanuel Lasker 1894-ben Steinitz legyőzésével vette át tőle a sakkvilágbajnoki címet. Néhány év múlva a visszavágón megvédte címét. Majd visszavonult néhány esztendőre, hogy a matematikának szentelhesse idejét. 1904-ben tért vissza a sakkéletbe. Lasker, látva nagyszerű sakkozókat szegényen maradni, megkövetelte a méltó díjazását, s ez sokakban ellenérzést váltott ki. Remekül értett a „pszichikai hadviseléshez” gyakran összezavarta ellenfeleit. 1921-ben Havannában búcsúzott el címétől, Capablanca lett a világbajnok. Ekkor, 53 évesen visszatért Németországba, újra a matematika és a filozófia kötötte le. De szakértőként és szerzőként részt vett a sakk-életben. A 30-as években származása miatt vagyonát és hazáját elvesztette, 1935-ben szovjet állampolgár lett, matematikusként állás kapott, s 65 évesen visszatért a játékba, s bizony nem vallott szégyent. Néhány év múlva az Egyesült Államokba költöztek, ott hunyt el 72 évesen 1941-ben. Lasker nem csak sakkozó volt, a matematikában is számon tartják a nevét.

A nem túlbonyolított, mégis tetszetős aláírás készítője egy bűbájos irányító lehetett. Igazi játékos az, aki ilyen kedvesen kacskaringós E betű után határozott szögeket vet a papírra. Ám ez a „kedves” E méretes kezdővonalával, a középbetűkhöz képest háromszoros nagyságával és alul a plusz hurokkal, arról tanúskodik, hogy bizony írója szereti, ha minden az ő szája íze szerint történik, s e cél érdekében mások manipulálásától sem retten vissza. Szokatlan egyébként a kétbetűs névrövidítés, de bizonyára megvan a logikus magyarázat rá. Ha a vezetéknevét nézzük az L betű formája hasonló az E-hez. A rejtőzködés jelét az alulról zárt s-ben is láthatjuk, a k kivitelezése azt jelzi, hogy tudását a gyakorlatban is tudja kamatoztatni. A paráf egy részétől az embléma takarásában, de más aláírásában az „m” betű alatt fordul a paráf, tehát csak egy picit csíptek le belőle. A paráfban mégis inkább a jobbra eső részek az igazán érdekesen, a könyökszerű kitolás az r betű mellett, a vonal kezdeténél, valamint a jól kivehető fékező pont a végén. Azt biztosra vehetjük, hogy Lasker rendkívül ügyesen használta ki szellemi fölényét mind a játékban, mind az életben.