Aláírásának paráfszerű végvonalát nézzük először. Ez a hosszának kétharmadánál egy új szállal gazdagodó, mégis a vonalvezetés bizonytalan. E vonal és a névbetűk közötti térben még egy hurkolt vonal is megjelenik (az is paráf), éppen a legjellegzetesebb betű, a több betűhellyel is visszakunkorodó d-betű alá kerül. A d-betű visszahajló íve mintha a B-betűre mutatna, mely keskeny és a 8-as számhoz hasonlít. A d-betűt követően az egymás után sorakozó betűk mintha még kisebbek lennének, minta az előttük írottak. A betűk mérete a legelső egységben (Mahe) a legnagyobb, a név hátrább eső elemeiben egyre kisebbek. A kezdő M betű mívesen formált az utána következő kisbetűk inkább gyermekien egyszerűek.

Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais néven született 1795-ben az Indiai-óceáni francia fennhatóság alá tartozó Reunion szigeten. 19 évesen tanult meg sakkozni, és négy évvel később kezdett komolyan foglalkozni a játékkal, a Café de la Regence-be járva. Egyik mentora a kor legjobbra Deschapelles volt, akit 1821-ben győzött le, ekkor az visszavonult, ezáltal a legjobb játékossá lépett elő. Hogy fölényét a világban is megmutassa Angliában talált méltó ellenfelekre, egy skótot még 1821-ben, majd egy angolt 1823-ban legyőzött, majd jött a nagy ellenfél az ír Alexander McDonnell. Játszma-sorozatuknak 1834-ben de la Bourdonnais győzelmével fejeződött be.  Neki a pozícionálás és a végjáték lett az erőssége, ezzel tudott a többiek fölé kerekedni. 1833-ban írt egy sakk-könyvet is. Angol feleségével egy kastélyban éltek szolgáikkal körülvéve, ám vagyonukat felélték. Kénytelen lett a sakkozással jövedelemhez jutni. Javait hitelezői kielégítésére el kellett adni, így nincstelenné vált. 1938-ban stroke-ot kapott, majd később vízkort. 1840-re már a ruháikat is el kellett adniuk. Egy neves angol sakk-író tudomást segített rajtuk, hogy méltó körülmények között éljenek, de már hiába, néhány héttel később elhunyt. A sors fintora, hogy nagy riválisa McDonell sírjától nem messze temették el.