Sigurdsson az akkor még dán fennhatóság alá tartozó Izland földjén született egy lelkész fiaként 1811. június 17-én. 1829-ben költözött Koppenhágába, ott az egyetemen történelmet és nyelvtan tanult, és elmélyült az izlandi történelemben és mondavilágban. Mielőtt Dániába ment eljegyezte unokatestvérét Ingibjörgöt, aki sokáig várta türelemmel, amíg Jón feleségül veheti. Ez 1845-ben történt meg, amikor hosszabb időre hazatért az első parlamenti ülésekre. A házaspár együtt tért vissza Dániába. Saját gyermekük nem volt, unokaöccsét nevelték fel. Otthonunk központja lett az izlandiaknak (és a mai napig az maradt). Sigurdsson tudományos és politikai munkát végzett. Sokat levelezett, lobbizott izlandi ügyekért. Minden erőfeszítést megtett, hogy elősegítse a fejlődést és a felvilágosítást hazájában. Több mint harminc éven át izlandiak részére évről-évre megjelentetett egy kulturális kiadványt. 1874-ben végre megszületett az izlandi alkotmány. Sigurdsson köztiszteletben állt, és nagyon népszerű ember volt. 1879 decemberében hunyt el, felesége 9 nappal halt utána.

A háttérként szolgáló kézirat sorai rendezettek és valamivel mindig beljebb kezdődnek, így a bal margója enyhén növekszik. Ez általában a gondolatokba, a tevékenységbe való belemerülés jele. Az aláírás a bélyegek blokkján is szerepel, ezt mutatjuk meg. Tiszta betűformák jellemzik, díszítések nélkül. Az alapvonala kissé hullámos. Efféle hullámzás a kéziratot nézve is érződik. Az ékezetei magasak és erőteljesek. A keresztnevét még megfontoltan, valamivel nagyobb betűkkel is írja, a vezetéknevénél már sokkal inkább elviszi a lendület. Ez jól tetten érhető, ha összehasonlítjuk a nevek végén lévő n-betűket, az első még stabil, a név végére kerülő szinte „fut”.