A föld legnagyobb szigete dán fennhatóság alatt áll, ám lakóit autonóm népként ismerték el. Nevük saját nyelvükön az „Emberek országa”. Himnuszuk 1979-ben lett hivatalos, bár a szigetlakók már 1916 óta használják. A grönlandi himnusz szövegírója Henrik Lund. Az 1984-ben megjelent egyszínnyomású bélyegen jellegzetes grönlandi táj látható, s előtérben Henrik Lund alakja és a kotta-részlet jól látható. Ám Lund mellén az érdemérem melletti évszámok felett aláírása is kivehető.

Az aláírás elemei nagyon közel kerültek egymáshoz. Az aláírás kezdőbetűit érdemes megnézni, melyek közül a L-nek egészen nagy hurkot rajzolt felülre. A H érdekessége hogy a második szára lenyúlik az alsó zónába, s ezt teszi majd a Henrik név utolsó betűje is. A Lund név utolsó betűjének végvonala viszont a felső zónába tesz kirándulást.

Ez a bélyeg blokk a lengyel himnusz versének megszületésére emlékezik, s annak kétszázadik évfordulójára jelent meg. 1797 júliusában Itáliában Reggio városában vetette papírra a Dabrowszki tábornok vezette lengyel légióknál szolgáló költő Józef Wybicki a későbbi nemzeti himnusz szövegét. Egy ismert népies dallamhoz írt buzdító, hazafias szöveget. S ebből a Wybicki-féle dalból lett Lengyelország himnusza, amelyet függetlenségük elnyerésekor 1918-ban énekeltek először az ország himnuszaként. Hivatalossá 1926-ban lett.

Az első aláhúzott sor a vers címe. S ha az eredeti kéziraton és a bélyegen is megtekintjük az első sort és az aláhúzást, azonnal rájövünk, hogy némi módosításon esett át a kézirat. Ugyanis az eredetiben nemcsak a címsor és az aláhúzása, hanem még az utána következő sorok és szavak többsége is felfelé tart, azaz alapvonala emelkedő. S ez nagyon is illik a lelkesedéshez. Amiatt hogy az eredetit, teljesen érhető esztétikai szempontok miatt – hogy a bélyeg kerete alatt ne legyen zavaró – megdönthették, így ami emelkedett, egyenes lett, ami egyenes volt az meg ereszkedő lett. Ám azt még így is sejthetjük hogy már az első versszak közepétől a sorok előbb lejtenek majd újra felfelé tartanak.

2003 szeptemberében a norvég posta két Nobel-díjasukra emlékezett egy-egy bélyeggel. Hogy az 1903-ban díjazott író és költő Björnson (1832-1910) arcképe mögé a kézirata került, ez valójában nagyon korrekt. Még az is rendjén van, hogy éppen annak a versének kézirata látható itt, mely a norvég himnusz szövege lett. Ám valami mégiscsak furcsa itt!

„Ja, vi elsker dette landet” (Igen, szeretjük ezt az országot) – így hangzik a norvég himnusz kezdősora. E bélyeg alján nyomtatva is megjelenik, rövid alakjában pedig a képen lévő zászlón is látható. Himnuszuk versét a Nobel-díjas drámaírójuk, Björnsterje Björnson (1832-1910) vetette papírra először 1859-ben. Ennek 150. évfordulójára emlékező bélyegen az ő kézírásával jelennek meg kezdő sorai, jobb oldalán pedig a nemzeti zászló és a gyerekzenekar kap helyet. A bélyeget a norvég zászló színei: a piros és a kék uralják.

De nézzük Björnson kéziratát! A bélyegen lévő írásba itt-ott belelógnak a rajzon lévő zenélő gyerekek, de bőven van csemegéznivaló az írásban. A szépen formált hosszúkás betűk alsó és felső szárai szépen kerülgetik egymást, kellő sortávot tartva írójuk, itt egyetlen találkozást láthatunk az utolsó sor kezdőbetűje (D) ér hozzá épphogy a felette lévő g-betűhöz. Az írásban a határozottság és a lelkesedés is megjelenik. Nincs kínos egyformaság az írásban, egymás mellett kisebb nagyobb hurkokat is találhatunk. A dőlése nem szigorúan egyenletes és a merevség sem érhető tetten az írásban, inkább az alkotó fantázia, a játékosság, melyhez azért belső tartás is társul. Egy icipici adalék ehhez az 5-6 sor vége felé egymás alá kerül a két az „og” (és) kötőszó, bár az egyiknek a hurka nagyobbra sikeredett, mégis nagyon is hasonlítanak egymásra.

Nem érhette meg a 41. születésnapját a Németország szovjetek által felszabadított (vagy megszállt) részében 1949 októberében született állam, mely a Német Demokratikus Köztársaság nevet viselte, és 1990 októberében szűnt meg. Az Auferstanden aus Ruinen 1949. november 5-étől volt az NDK himnusza, szövegét Johannes R. Becher, zenéjét Hanns Eisler szerezte. Ez a bélyeg Becher halálát követő évben 1959-ben jelent meg, egy évtizeddel később, hogy verséből hivatalosan is himnusz lett. A bélyegen Becher szobra jelenik meg, és a bélyeg alsó szelvényében a himnusz első négy sora alatt Becher aláírása is látható. S ha már ott vannak kezdő sorai is, íme azok magyar megfelelője: „A romokból feltámadva és a jövőnek szentelve, hadd szolgáljunk téged a jó érdekében, Németország, egységes hazánk”. S ez különös felhangot kap így utólag.

J. M. Becher aláírása határozott, lendületes, s ez a betűkben is érződik, de talán árulkodóbbak ebben az esetben a névelemek után kerülő pontok. Mind legalább egy betűhellyel távolabb esnek a ponttal lezárt egység végétől, sőt a J utáni még messzebb kerül. Tehát az előrehaladás még a figyelem és koncentráció mellett is jelentős. S bár hivatalosan a családneve után már kitennie, hiszen azt nem rövidíti, hanem eléggé jól olvashatóan kiírja, mégis odakerül a név végére egy pont. A Becher név középzónás betűi kicsinek tűnnek a kétzónásokhoz képest. És nemcsak a h-betű kis kampóját érdemes szemügyre venni, hanem a B betű törzsvonalát is, mely a betű többi része fölé magasodik. A személynév két kezdőbetűje kevésbe felismerhető. Érdekes, hogy a J betű után van még olyan vonal, ami arra utal, mintha nemcsak egy betű lenne, mintha a használt nevének nem pusztán a kezdőbetűjét írná le.

A horvát himnusz költője születésének 200. évfordulójára megjelent bélyegen megvan minden, ami csak kell: kies táj, a szerző rajzolt portréja és aláírása, na meg a horvát nemzeti színek is megjelennek az országnévben. Mégsem mondanám rá azt, hogy szép lenne.

Mihanovics az aláírása betűinek megformálása közben ritkán emeli fel a tollat, csupán egyetlen tollfelemelés nyomát láthatjuk a nem rövid névben a h betű után.

Halálának 150 évfordulójának évében a legmagasabb címletű bélyeget kapta a négy neves szlovén személyiséget bemutató soron. Nem is csoda, hiszen Prešeren a legnagyobb név a szlovén irodalomban. Olyan ő a szlovéneknek, mint a németeknek Goethe vagy az angoloknak Shakespeare. Bár nem volt különösebben termékeny szerző, ma mégis nemzeti kincs. Legfontosabb alkotása, melynek egyik versszakából Szlovénia himnusza lett, a Zdravljica (Pohárköszöntő).

Az írás folyamatossága és az itt-ott látható sötétebb részek, elfogadhatóak, tudva, hogy mártogatós tollal írt. A bal margó egyenetlennek tűnik, ám a 3-5-sor elejét nézve, mindig egy picit beljebb kezdődik, majd egy újabb „kilógó” sor, aztán egy rövidebb. Ennek magyarázata ott van a versben, ugyanis minden strófája boroskupát formáz. Nem minden nagybetű díszes, egy-egy szó első betűjénél hosszabb kezdővonalat is láthatunk. Inkább a szárak dominálnak, és nem a középbetűk, de ez a kor írásának sajátossága is lehet. A szóközök elég nagyok, a betűk dőlésben csak egészen kicsi ingadozás van, az ékezetek pontosak.

Az év első pillanataiban a himnuszunkat hallgatjuk, ráadásul ebben a hónapban van a magyar kultúra napja, melyet a mi himnuszunk versének dátuma alapján (1823. január 22.) ünneplünk. A mi himnuszunk bélyegét a kézirat egy részletével már bemutattuk. Ebben a hónapban olyan bélyegekből válogatunk, melyeken valamely himnusz szerzője, kottája vagy kézirata látható.

Impozáns bélyeg-szettet bocsátott ki Gibraltár 2008-ban Európa-bélyeg levélírás témájához. Ehhez négy történelmi személyiséget választottak, s egy-egy hozzájuk köthető fontos levelet. Nagyon tetszetős a bélyegek alján lévő kézírás-jellegű felirat: az ország neve a személyeké. A bélyegek felső részének a háttérében halványan felsejlenek kézírásos sorok.

2009-ben a finn posta 5 bélyeget adott ki az üdvözléshez, gratulációhoz kapcsolódó motívumokkal: csomag, virágok, postagalamb, torta is feltűnik az azonos névértékű bélyegeken. Ezek közül azt mutatjuk be melyen a rózsa és a csésze kávé mellé kézzel írott levél került a festett csendéletre.

Az írás kissé „szálkás”, s ezt az érzetet a hosszú szárak is erősítik. Az egymás alatti sorokban a felső- és alsó szárak néhol összeérnek. S a vonalak telítettségében is vannak különbségek, ettől némi vibrálás van az írásképben. A sorok alapvonalának hullámzását még így is lehet érezni, ha pedig vonalzót illesztünk a sorokhoz, még tisztábban látszódik. A bal margó kellően széles (a nyomtatott A betű vonalában van a lap széle, a másik széléről csak sejtéseink lehetnek. A felső részét sem lehet sejteni, így azt sem lehet tudni melyik az első sora vagy éppen megszólítás, hiszen halványan írás látszódik feljebb (a nyomtatott 2009 szám alatt is), és van egy afféle kezdősora (a nyomtatott D betű magasságában) is. Bár feltételezhető, hogy a felül lévő a dátumozás, helymegjelölés, a szöveghez közelebb eső a megszólítás lehet.

Az osztrákok bélyege a levélírás témához csak néhány elemet jelenít meg, és azok is szokványosak: toll a kézben, tintatartó, no meg az írás. Ami talán különleges rajta, az a nézet, ahogyan az írást magát szemből (fejjel lefelé és „szögben”) látjuk. Na és azért ez a kézírás sem hétköznapi!

A szerbek két bélyeget jelentettek meg az Európa-bélyeg levélírás témájában. Színviláguk, motívumaik nagyon hasonlóak. A bélyegek hátterében egy levél látható – mégpedig nagyon úgy tűnik, hogy ugyanazon levél – eléje felbélyegzett boríték került, az előtérbe az egyiken toll, a másikon levélbontó látható. A kisebb címletűre a „levél”, a „posta” és a „Szerbia” feliratok cirill betűkkel, a nagyobb címletűre ugyanezek latin betűkkel lettek nyomtatva. Itt a kisebb címletet, a cirill betűs bélyeget mutatjuk be.

A levélírás témához 2008-ban a görögök kettős bélyeget jelentettek meg, pontosabban egy bélyegpárt. Az itt bemutatott bélyeg ugyanis folytatása a kisebb címletűnek, látható is, hogy nincs fehér keret a baloldali perforáció mellett. Arra is kerültek íróeszközök, és némi írás is. Azért mutatjuk be ezt, mert ezen van több a kézírásból.

A kép nagy részében látható kékes tintájú lendületes, de egyenletes dőlésű, jó ritmusú írás részlegesen elmosódik. A képbe belenyúló toll hegye éppen az alig látszódó aláírásra mutat. S mintha több rétege lenne a képnek, a felső részében barnás pecsét és szintén barnás tintával készült írás látható. Pár száz évvel ezelőtt ez volt a szokványos tinta-szín.  A pecsét közepén induló iromány valószínűleg aláírás, sok egymásra kerülő kacskaringós vonallal. Az alatta lévő kék tintával készült írásban csak néhány betűt tudok azonosítani. Egyébként tetszetős az írás, attól szép, hogy viszonylag egyenletes dőlés mellett érezhető a felfelé és lefelé tartó vonalak telítettségének (sötétebb és világosabb részek) ritmusa. A kezdő- és végvonalakon pedig játékos ívelések jelzik, hogy aki írta, örömét lelte az írásban.

A levelezéséről híressé lett márkiné halála után 300 évvel a francia posta emlékbélyegére került. A francia trikolor színeiben portréja, egy toll és arcát szabadon hagyva, azt szinte keretezve kézzel írott betűk és szavak jelennek meg körötte. Az sem kétséges, hogy ez Madame de Sévigné kézírása.

A franciák 2008-as Európa-bélyegének színei ugyan frissek, élénkek, a tartalmi részben nem estek túlzásokba. Csak egy toll és egy idézőjel látszik a sokféle írás mellett, mely mind eképpen olvasható: „Le plaisir de vous ecrire. Ez a levelezésben használt fordulat, magyarítva úgy hangozhatna „Az öröme annak, hogy Önnek írhatok”.

2008-ban az Európa-bélyeg levélírás témájához Aland olyan bélyeget jelentetett meg melyre egy valódi levél részlete került. Réges-régi levélé, mely a helyi tengerészeti múzeum gyűjteményében található.

De azért a nagyítást nézve láthatjuk, hogy a levél írója a második sorban lévő megszólítás után két vonallal szinte „kihúzza” a sort. A megszólítás első betűje is díszesnek sejlik, ahogyan a bélyegtervező neve fölött is egy díszes betűt találhatunk. És a legelső sorban - a növényi rész takarásában - is felsejlik valami olyan elem, amely akár nagy kezdőbetű is lehetne. A nagy sorközök, a keskeny betűformák és a sok fehér felület együttese a letisztultság érzését adja. A nagy sorközök a hosszú alsó zónás hurkokhoz kellettek a levélírónak. Ha figyelemmel kisérjük a lap jobb szélét azt is észrevehetjük hogy ahogyan halad lefelé, egyre beljebb kezdi a sorokat.

1992-ben a brit királyi posta olyan 10 darabos szettet jelentetett meg melyen különböző emléktárgyak láthatók, s ezek háttérben egy levél és egy térkép is van. Hat bélyegen láthatjuk a levél részleteit, ezek közül valamennyi kézírást ötön is.

A határozottságra, az akarat érvényesítésére még a t-áthúzások is utalnak, melyeknek szép példáit láthatjuk itt ezen a részleten. Az alul lévő "that" szó két t-jét egyetlen vonallal húzza át. Érdemes a szóvégekre is egy pillantást vetni, melyek hol felfelé, hol lefelé kunkorodnak. Mivel ezek a szavak a lap jobb oldalára esnek, a másokhoz, a külvilághoz való viszonyulását is jelzik. Aki így ír arról feltételezhetjük, hogy úgy tudja a szavait "csomagolni", hogy nehéz eldönteni kedvességnek vagy éppen kritikának szánta.

Kézzel írott szerelmes szavak kerültek a csehek Európa-bélyegére. A zászlójuk színei köszönnek vissza a bélyegen: a fehér alapon kék az írás magától értetődő, a nyomtatott feliratokban még piros szín is megjelenik. A színek tehát nem túlzottak, inkább az egyéni betűformálás vonja magára a figyelmet.

Bélyeg és levél - mindig is közel álltak egymáshoz. S bár az a normális ha a levél borítékjára kerül a bélyeg, azért az is megesik, hogy valamely bélyegen jelenik meg motívumként egy levél. Itt a blogon is találkozhattak már elvétve olyan bélyegekkel, melyekre kézzel írott levelek kerültek, ezek mind megtalálhatóak a "levél" címszó alatt gyűjtve. Ebben a hónapban tovább gyarapszik e lista, hiszen minden bejegyzés e címszó alá kerül. A levél, a levélírás lesz a témánk. Ünnepelünk is - csendben - hiszen az eddig bemutatott 99 bélyeg után, holnap már a 100. következik.

A sakk nemzeti passzió Kubában, így aztán nagy tiszteletben tartják világbajnokukat. Capablanca születésének 120. évfordulójára két bélyeg jelent meg. Az egyiken a sakktáblánál ül meg kalappal a fején mosolyog, a másikon a kubai sakk-fenomén nyugodtan ül szemben, s a bélyeg alsó sávjában ott látható aláírása –majdnem éppen középre helyezve.