Kezdjük talán az olvasással és a magyarítással – melyben egy szlovákiai kolléga segített – „Má lásko! Styská mi a proto/ písi tento dopis.../Cas pomalu plyne a já". Magyarra fordítva: „Szerelmem! Hiányzol, azért írom ezt a levelet... Az idő lassan múlik és én …” – itt pedig véget is ér az üzenet.

Nézzük, milyen forma társul a tartalomhoz! Az írás inkább feltűnő, terjengős. A „rajzolt” nagy kezdőbetűk és az y hosszú alsó szárával kiegészülő, egymásba fonódó ívei a minta bal oldalát uralják. Figyelemre méltóak még a t-áthúzások (a második sor végén, és a harmadik sorban a „tento” szóban): olyanok, mintha büszke testtartású, kalapos hölgyek lennének a századelőről. A megszólításban lévő á betűk belső tere szinte kettéosztott.

Az írás néhány - főleg az utolsó sorban lévő - kissé jobbra vagy balra dőlő szártól eltekintve, alapvetően álló. Bármennyire modorosnak érezzük is az írást ezek miatt a hatalmas kezdő- és végvonalak miatt, mégsem merev. A kis dőlésingadozáson kívül a méretingadozás is ezt jelzi. Nézzük csak a „lásko” szó felső hurkainak eltérő magasságát! De ami igazán szép ebben az írásban, az az árnyékvonalak és hajszálvonalak játéka. Gyakorlott kéz írhatta, olyasvalakié, aki szereti formázni és díszíteni a körülötte lévő világot, s az sem kizárt, hogy többnyire lelkesen beszél, és látványos gesztusokat tesz a másik felé.