Halálának 150 évfordulójának évében a legmagasabb címletű bélyeget kapta a négy neves szlovén személyiséget bemutató soron. Nem is csoda, hiszen Prešeren a legnagyobb név a szlovén irodalomban. Olyan ő a szlovéneknek, mint a németeknek Goethe vagy az angoloknak Shakespeare. Bár nem volt különösebben termékeny szerző, ma mégis nemzeti kincs. Legfontosabb alkotása, melynek egyik versszakából Szlovénia himnusza lett, a Zdravljica (Pohárköszöntő).
Az írás folyamatossága és az itt-ott látható sötétebb részek, elfogadhatóak, tudva, hogy mártogatós tollal írt. A bal margó egyenetlennek tűnik, ám a 3-5-sor elejét nézve, mindig egy picit beljebb kezdődik, majd egy újabb „kilógó” sor, aztán egy rövidebb. Ennek magyarázata ott van a versben, ugyanis minden strófája boroskupát formáz. Nem minden nagybetű díszes, egy-egy szó első betűjénél hosszabb kezdővonalat is láthatunk. Inkább a szárak dominálnak, és nem a középbetűk, de ez a kor írásának sajátossága is lehet. A szóközök elég nagyok, a betűk dőlésben csak egészen kicsi ingadozás van, az ékezetek pontosak.Preseren 1800 decemberében született a Vrba nevű faluban. Papnak szánták, de ő erre nem érzet hivatást, ezért jogásznak tanult Bécsben. Itt írta első verseit, melyeket 1827-ben tett közzé, és franciák körében máris kedveltek lettek. Kezében diplomájával visszatért Ljubjanába, ahol egy ügyvédként asszisztenseként dolgozhatott csak. A 30-as évek negatív élményei között volt, hogy múzsájától, egy gazdag kereskedő lányától eltiltották, valamint barátja és irodalmi szövetségese a vízbe fulladt. Preseren az alkoholban keresett vigaszt. A 40-es években társra talált és három gyermekük született, valamint megkezdhette önálló ügyvédi praxisát is. De egészségét az alkohol már kikezdte, 1849 februárjában hunyt el.
