Ha felidézzük, mekkora helyett foglalhattak el a legutóbb bemutatott bélyegen a norvég himnusz versének sorai, úgy tűnik, itt mintha jóval hosszabbak lennének a sorok. S bár Björnson módosítgatta költeményét, ám nem ennyire. Bizony a kéziratot ügyesen „megvágták”, azaz nem egyszerűen a vers elé helyezték az alkotó portréját, hanem a portré széleihez illesztették a szöveget. Ha elvennék a szöveg elől a portrét, egy jókora üres sávot találnánk a szövegben, s ezen sáv szélei sem egyenesek. A nyak közelében újra csaltak. S bizony a hiteles kézirat szövege nem csúsztatható át teljesen úgy, hogy fedjék egymást a betűk. Míg az előzőleg bemutatott bélyegen inkább a sorok elejét vehettük inkább szemügyre, itt a sorok végét láthatjuk jobban, de csak a végvonalakat nézhetjük meg, a többi ugyanis erősen manipulált. A himnusz első versszakának mind a tíz sora megjelenik ezen a bélyegen, a kilencedikben két igencsak erőteljes t-áthúzást láthatunk, amelyekhez foghatót az előzőekben még nem találtunk.

Björnson kortársa, pályatársa és afféle „riválisa” volt Ibsennek, a másik nagy norvég alkotónak. Legalábbis távolságtartással viseltettek egymás iránt. Björnson termékeny és elismert drámaíró volt, regényíróként és politikai publicistaként is számon tartják. Nálunk kevésbé ismert, mint Ibsen. Ám hazájában Björnsont is kellő megbecsülés övezi, melyben az is közrejátszhat, hogy ő otthon maradt, míg Ibsen hazájától távol élte élete nagy részét. A sors furcsasága, hogy gyermekeik egymásba szerettek s így a két nagyság rokonságba került.