A bélyegen lévő felirata „a Dabrowszki mazurka születésének 200. évfordulójának ünnepére”. Ez a dal egyébként nagyon népszerű a szláv nyelvterületen, dallamára készült a Jugoszláv himnusz is.

Józef Wybicki (1747-1822) alakja takarja a kéziratos vers egy részét, ám a bélyeg perforációján túl nyúlik a szöveg is, így több sorba is beletekinthetünk. Azt azért máris említsük meg, hogy ez csak a szöveg. A margók levágása azért nem olyan megvetendő dolog, hiszen az csak tér, s a lényeg inkább a szöveg. Most mi is belevágunk, és csak a kézírást nézzük a bélyegen!

Az első aláhúzott sor a vers címe. S ha az eredeti kéziraton és a bélyegen is megtekintjük az első sort és az aláhúzást, azonnal rájövünk, hogy némi módosításon esett át a kézirat. Ugyanis az eredetiben nemcsak a címsor és az aláhúzása, hanem még az utána következő sorok és szavak többsége is felfelé tart, azaz alapvonala emelkedő. S ez nagyon is illik a lelkesedéshez. Amiatt hogy az eredetit, teljesen érhető esztétikai szempontok miatt – hogy a bélyeg kerete alatt ne legyen zavaró – megdönthették, így ami emelkedett, egyenes lett, ami egyenes volt az meg ereszkedő lett. Ám azt még így is sejthetjük hogy már az első versszak közepétől a sorok előbb lejtenek majd újra felfelé tartanak.

A kéziratban a versszakokat elválasztó jelek is találhatóak, itt a bélyegen ezek sincsenek.

Méretét tekintve inkább kisbetűsnek sejtem az írást, a kelleténél valamivel tágasbb sorközökkel, mely elmélyültségre és világos gondolkodásra utal. Van némi vibrálás az írásban, mely az ihletettségnek állapotának betudható.

Láthatjuk az ún. lírai d-betűt, mely „visszafelé” tartó hurkot kap, és érdemes még az y-okra is figyelni, melyek alsó szára szépen visszanyúlnak balra (kettőt is láthatunk a vers 2. sorában)

Itt bemutatjuk az eredeti kéziratból annyit amennyi a bélyegen is szerepel.