A horvát himnusz költője születésének 200. évfordulójára megjelent bélyegen megvan minden, ami csak kell: kies táj, a szerző rajzolt portréja és aláírása, na meg a horvát nemzeti színek is megjelennek az országnévben. Mégsem mondanám rá azt, hogy szép lenne.
Mihanovics Zágrábban született 1796-ban. A bécsi egyetemen jogot tanult, ezután katonai bíróként tevékenykedett. Majd osztrák konzul volt Belgrádban, Szalonikiben, Szmirnában, Isztambulban és Bukarestben. 1858-ban, 62 évesen nyugdíjba ment, és Novi Dvoriba vonult vissza, ott hunyt el 65 évesen.
1835-ben írta az a versét, ami aztán a himnusz szövege lett. A zenéje 1846-ban született meg hozzá, és 1891-ben játszották először horvát himnuszként, majd száz év múlva, 1991-ben lett a függetlenné vált Horvátország nemzeti himnusza.
Az aránytalanság és a logikátlanság jellemzi a bélyeget, ráadásul az aláírás paráfját részben eltakarja a kép. De van itt belőle egy teljes változat, vegyük szemügyre azt!
Mihanovics az aláírása betűinek megformálása közben ritkán emeli fel a tollat, csupán egyetlen tollfelemelés nyomát láthatjuk a nem rövid névben a h betű után.Az A és az M betű íves kezdővonala nagyon hasonló, kezdőpontjának magassága már-már eléri a betűk legmagasabb pontját. A legmagasabb egyébként a személynevét egyedül képviselő A-betű. Holtversenyben a második a családnevének kezdőbetűje és az utolsó betűje. Azért érdemes figyelembe venni, hogy ez nem egy egyszerű betű, hanem van még rajta egy kiegészítő jel (ékezet), ugyanis neve Antun Mihanović a saját nyelvén. Tehát ez az ékezetes c kapcsolódik a nevet részben aláhúzó paráfhoz, pontosabban már szinte az utolsó betűvel kezdődik a vonalkompozíció alkotása.
