A nagyszülei még Szécsényben éltek, apja már áttelepült Bécsbe és Arnold Schönberg is ott született 1874-ben. Már kilencévesen megírta első zsengéit. Banktisztviselőként majd egy művészkabaré zeneigazgatójaként dolgozott. Az 1900-as évek elején is még valamilyen hangnemben íródtak művei, majd 1909-ben új irány szabott a zeneszerzői kísérletezéseknek, megtörve a dúr és a moll évszázados uralmát. Ő emancipált disszonanciáról beszélt, a zeneelmélet atonálisként emlegeti ezeket a műveket. Schönberg később kitalálta a dodekafon zenét, melynek lényege hogy a műben addig nem lehet hangismétlés, amíg mind a 12 hang nem szólalt meg. Ezzel pedig iskolát teremtett. Schönberg nem csak korának egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, hanem zenepedagógusa is volt.

Az első világháborút követő időszakban zenéjét egyre inkább elfogadták, s taníthatott a Porosz Művészeti Akadémián, ahonnan a nácik hatalomra kerülésekor, 1933-ban mennie kellett. Párizsba költözött, idővel pedig Amerikába. 1951-ben Los Angelesben hunyt el.

Schönberg aláírásában nem úgy tűnik, mintha a neve két elemből állna. Ez főleg abból adódik, hogy nem emelkedik ki a többi betű közül az S, valamint, hogy nagyon kicsit a szóköz a két névelem között. A betűformák inkább szűkek és feszesek és árkádosak. Kezdőbetűje, az A is szűkösebb, de legalább megnőtt, ha már kezdőbetű, az o betűi viszont annyira keskenyek,hogy alig ismerhetőek fel (Schoenberg formában szerepel itt a neve, így két o betű is van benne). Az igazi csemege azonban a paráfja, amely ha szigorúan vesszük nem is tekinthető annak. Nevének utolsó betűjéből, a g-ből képezi, azt megdöntve és meglehetősen hosszú szárat képezve húzza alá a nevét.

A bélyeghez kiadott alkalmi borítékon egy másik aláírása látható, mely jellegében hasonló ehhez, de más érdekességek láthatók benne.