Darius Milhaud profilban, mintha a Dávid király történetéből vett jelenetet nézné. Felette a kottasor, mely a bélyeg megjelenése előtt négy évtizeddel bemutatott Dávid című operájából való. A bélyeghez illeszkedő szélen található a francia zeneszerző aláírása.
Milhaud Franciaország déli részében született 1892-ben zsidó családban. 17 éves korától Párizsban tanult a konzervatóriumban. 1917-ben Brazíliában volt diplomáciai szolgálatban, ahol megismerkedett a latin-amerikai zenével. Hazatérve csatlakozott a Hatok csoportjához. Egy másik utazása során 1922-ben New Yorkban nagy hatással volt rá a jazz. Néhány év múlva nősült, egy színésznőt vett feleségül, egy fiúk született, aki később festő és szobrász lett. Milhaud 1939-ben a nácizmus előretörése miatt elhagyta Franciaországot, és a második világháború alatt az Egyesült Államokban élt és tanított. 1947-71-ig a párizsi konzervatórium tanára volt, míg egészsége engedte. Utolsó éveit kerekesszékben töltötte. 81 évesen hunyt el Genfben.
Nemcsak neves tanítványainak névsora hosszú. Műveinek listája meghaladja a négyszáz tételt. Milhaud gyors alkotó volt, s olyan természetes volt számára zenét írni, mint lélegezni. Zenéje minden rafináltsága mellett sem vesztette el örömteljes naivitását.

A név legnagyobb betűje a kezdőbetű, első szárát mélyről indítja, és ugyanez magasra is tart. Lendületes kezdést „belevágok” mentalitást jelezhet. A középbetűk nem nagyok, legalábbis ha a kétzónás betűkhöz hasonlítjuk őket. A különálló betűk között felbukkan egy összekötött egység, az lh, melynek érdekessége, hogy az l betű kezdőpontja az i-betű ékezete is egyben (bekötött ékezet).