2009-ben éppen április 2-án, a meseírás napján adta ki a magyar posta azt a négy bélyegből álló kisívet, mellyel „A nagy mesemondó”-ra Benedek Elekre emlékezett. Születésének 150. évére időzített tetszetős összeállításban Benedek Elek arcképe és három meséjének illusztrációja kapott helyett: a Kacor király; a Mese a három kismalacról továbbá A gyémántkrajcár. A személyes bélyegen megjelenik aláírása is.
Benedek Elek (1859-1929) már diákkorában népmeséket gyűjtött, majd bölcsészeti tanulmányait követően újságíró lett. Írói tehetségét több területen megmutatta, ám főként az ifjúság számára írt meseátdolgozásokat, verseket, színdarabokat, történelmi és irodalomtörténeti műveket. A gyermekirodalmat szívügyének tekintette, még képviselőként is felszólalt érte. Fontosnak tartotta, hogy magyar népmesék kerüljenek a gyermekek elé. 2005 óta a Benedek Elek születésnapja, szeptember 30-a a Népmese Napja.
A zöld alapon fekete betűk nem könnyen kivehetőek, némi módosítással próbáltam jobban láthatóvá tenni.
Itt a bélyegen a név alapvonala emelkedik, de az nem tudható, hogy az eredeti mintán is így van-e. Mivel a betűk többsége álló, lehetséges, hogy az eredeti „tájolásban” került a bélyegre. A két névelem viszonylag közel van egymáshoz. És az írás kötött, hiszen csak a kezdőbetű után emeli fel szóközben a tollát.
Az e betűk között kisebb és nagyobb fejűt is láthatunk. Van két k-betűje is, mégpedig mindkettő valamely elem végén. Ezek egymáshoz ugyan hasonlóak, de ha más környezetben lennének, az eredeti betűt aligha sejtenénk bennük. Az Elek név szóvége nagyobb, mint a vezetéknévé, s ugyanez igaz a kezdőbetűjére is. A kecsesen megformált E betű kimagaslik a többi közül. A vezetéknév B-betűje azonban inkább magába zárkózó, és nehezen azonosítható. A d betűjének formája is érdekel, nem képez benne kört, formailag leginkább egy hiányjelre emlékeztet.