A viktoriánus korszak koszorús költője, talán ma is a legnépszerűbb verselő Angliában. Halálának századik évfordulóján, 1992-ben négy bélyeggel tisztelgett emléke előtt a brit posta. A mindegyik bélyegen egy-egy arcképe fekete-fehérben, körötte színesben valamely versét illusztráló festmény, alul pedig arany betűkkel ugyanaz az aláírása jelenik meg.
Tennyson egy tiszteletes fia volt. 1809-ben született negyedikként, a később 12 gyermekesre bővült családba. Apja klasszikus és modern nyelvekre tanította, ám amikor apját az anyagi és mentális problémák megváltoztatták, elhagyta otthonát s Cambridge ment tanulni, s egyik testvérével közösen megjelentette fiatalkori zsengéiket. felfigyelt rá Arthur Hallam, akivel később jó barátok lettek. 1833-ban Hallam meghalt, s Tennysont nagyon megrázta ez, mégis egyik legjelentősebb elégiáját ennek kapcsán írta, „In Memoriam A. H. H.” címmel. Küzdelmes évek jöttek, főleg anyagi nehézségekkel. Harmadik kötetével, 1850-ben lett népszerű és sikeres. Megnősült, házat vásárolt. Két fia született. 1859-ben már néhány nap alatt tízezer példányban kelt el kötete. A nagyszakállú költő, aki köpenyt és széles karimájú kalapot viselt 1884-ben lett nemes, azaz Lord. Még nyolcvanévesen is aktív volt, amikor 1892-ben hunyt el, a Westminster apátságban más neves költő mellé temették.Sok műve kötődik az Arthur mondakörhöz. Ám a középkori legendáktól a természeti képekig gazdag témaválasztás jellemzi. A zeneiség is erőteljesen érvényesül verseiben. Drámaírással is próbálkozott nem nagy sikerrel.
A bélyegek közül a legnagyobb névértékűn, amelyen ifjúkori képe jelenik meg (s a Marianne című versének illusztrációja), látható a legjobban az aláírása. Enyhén jobbra dőlt az írás, ahogyan az akkoriban szokás volt, csak az utolsó betű álló. A vezetéknév alapvonala enyhén lefelé tart.A leginkább figyelemre méltóbb betű az „A”, mely önmagában hivatott kifejezni őt, személyes énjét. Egyetlen határozott mozdulat hozza létre az A-betű, mint kompozíciót. Szinte masni van az A betű első lábán, de maga a betű is masninak látható, a betű szélességét kétszerezős végvonal lefelé kanyarodik. Van ebben a betűben valamiféle öntetszelgés, ami nem is annyira kifelé irányul, hanem saját magát akarja meggyőzni nagyszerűségéről. Az A betű végvonala azonban valószínűleg a T-betű felső íve (kalapja) is egyben. Hiszen enélkül az elem nélkül a T csak egy határozott ponttal induló az „s” betűjéhez nagyon hasonló alakzat lenne. A T után lévő e-betű valamivel nagyobb, mint a többi kisbetű. A néven belüli a betűk úgy tágasak, hogy valójában nem a betűk „teste”, hanem a kötővonalaik „szélesednek”. Az s betű elszakad, különválik a többitől. Jól láthatók a n-betűkön, hogy azok első törzsvonala a magasabb. Ami határozottságra utal, éppen úgy, ahogyan a jelentős kezdőbetűk is.
A halálát követő évben nemcsak teljes életműve jelent meg nyomtatásban, bélyegre is került a Nobel-díjas görög költő Odisszeasz Elitisz. Profilja mellé odakerült aláírása is. Ha neve mellé írt évszámokat is megnézzük, kikövetkeztethetjük, hogy idén ünnepelhetjük születésének 100. évfordulóját.
A bélyegen lévő aláírása sajnos alig kivehető, ám a világhálón rábukkantam egy nagyon hasonlóra, így javaslom, ezt vegyük jobban szemügyre. A betűk kötetlenek, csak a vezetéknévben érhető tetten némi szándék a betűk összekötésére. Észrevehető némi felfelé tartás a név második elemében. Ebben van a legérdekesebb betű, az E. A törzstől jobbra kerülő „talp” a alsó és a középső vonás összevonása, a tetejére pedig a felső vonás, mint egy kis kalapocska kerül. Érdemes rátekinteni az ő betűre is, mely egy cseppecskére hasonlít vagy egy bezárt tarisznyához.
Friedrich Schiller (1759-1805) német költő, drámaíró, filozófus és történész eredeti szakmáját gyakorló katonaorvos volt amikor néhány drámával és számtalan költeménnyel a tarsolyában az irodalmat választotta. Ekkor már az ifjúság körében népszerű a szerelmes versei révén. Hamarosan – 1794 körül – Goethe lett pártfogója majd barátja. Tanított, alkotott, s szerelmi házasságban teljesedett ki élete, mely 46 évesen hirtelen véget ért. A sok munkát, s néhány egészségre káros szokást említenek az okok között.
Életrajzát vagy annak fontosabb momentumait jól ismerjük. Tehetséges és termékeny költőnket bármilyen élmények, nehézségek is érték azok lírai feldolgozásával csak gazdagodtunk. Nem nőhetünk fel sorai, szavai nélkül…
Ez a bélyeg már ötvenéves, Tagore születésének 100. évfordulójára adták ki. Idén májusban tehát már a 150. évfordulóját ünnepelhetjük a bengáli anyanyelvű világhíres alkotó születésének. A bélyegen profilja jelenik meg, a régi képekre jellemző szépia-színnel. Erre nyomtatták kékkel a fontos adatokat, s a bélyeg oldalára felkerült a neve saját kézírásával.
Akit Pablo Nerudaként (1904-1973) ismer a világ Ricardo Reyes Neftalí Basoalto néven született Chilében. A koraérett fiú 12 évesen ismerte meg Gabriela Mistralt, aki bátorította őt az alkotásra. 13 évesen már megjelent első verse. Családja nem nézte jó szemmel költészet iránti vonzalmát, s amikor eladja mindenét, hogy első kötetét megjelentesse, író álnevet vett fel, a cseh költő Jan Neruda tiszteletére. Irodalmi tevékenysége mellett tanított is, s később hazája diplomáciai képviseletében több országban is dolgozott. Nagy hatással volt rá Frederico García Lorca költészete és a spanyol polgárháború. A baloldali értékek mellett állva politikai tevékenységét hazájában és világban is, hol illegalitásban, hol vezetői pozícióban folytatta. Amikor az irodalmi Nobel-díjat 1971-ben kapta, akkor éppen Franciaországban volt nagykövet. Regényes élete, mely szerelmekkel, sikerekkel, utazásokkal és politikai küzdelmekkel színesedett, 1973-ban ért véget. Chile fővárosában ma van egy városrész, melyben minden utca valamely versének címéről kapta a nevét.
Gabriela Mistral (1889-1957) az Andok egyik aprócska falujában született Lucila Godoy Alcayaga néven. Írói nevét két példaképe, a francia Frédéric Mistral és az olasz Gabriele d’Annunzio, nevéből hozta létre. Érzelemgazdag költészetének fő témái a szerelem, az anyai szeretet, az együttérzés és a remény. 16 évesen kezdett tanítóként dolgozni, nem sokkal később már megjelentek első versei is. 1922-ben második kötetét már nemzetközi elismerés kísérte. Ettől az évtől nagyrészt külföldön élt, egyetemeken tanított, társadalmi és kulturális cikkeket írt. 1933-tól diplomáciai szolgálatot teljesített, Chilét képviselte több országban is: Spanyolországban, Portugáliában, a II. világháború idején Brazíliában, majd az Egyesült Államokban.1945-ben elsőként a dél-amerikaiak közül Nobel-díjat kapott munkásságáért, „lírájának magasröptű gondolatiságáért és érzelmi mélységéért”.
A bélyegen lévő aláírásának paráfja (aláhúzása) a tervező szándéka szerint könnyedén „ül” az amúgy elég harsány Gibraltár feliraton. A paráf távol van az aláírástól, s széltében mind a kezdő mind az utolsó betűn túlér. Az írás jól kiírt, betűformák egyszerűek és zártak. (A D-ben és az utolsó a-ban is van a betűn belül vonal.) Az írás kötött, csupán az ékezetes betűnél emeli fel a tollát. Külön tanulmányt érdemelne, hogy az i ékezete milyen messzire is került az elvárható helyétől, s éppen az „n” első törzsvonalára, ami szintén az „én” területe. S az hogy ez kicsit magasabb és, mint a második, s még egy hurok is gazdagítja, jelzi, hogy egyre inkább képes volt kiállni magáért.
Bertha von Suttner (1843-1914) Prágában született osztrák arisztokrata (grófi) családban . Ifjúkorában zenét és nyelveket tanult, sokat olvasott és élvezte az utazásokkal tarkított aktív társasági életet. Majd állást vállalt, ahol találkozott leendő férjével, ám a családi ellenkezés miatt nem házasodtak össze. Ezután rövid ideig (1876-ban) Párizsban Alfred Nobel titkára-gazdasszonya volt. Majd titokban hozzáment az író és mérnök Arthur von Suttnerhez, így lett bárónő. Bár 9 év kellett, amíg a család visszafogadta őket, s visszatértek Ausztriába. Ekkor már férjével együtt aktív részese volt a békemozgalmaknak. Pacifista folyóiratot alapított, több regényt is írt, köztük a legismertebbet a „Le a fegyvert!”. Számos béke szervezet létrehozásában volt jelentős szerepe.1902-ben megözvegyült, de folytatta az írást. 1905-ben tevékenységét Nobel-békedíjjal ismerték el. Érdekesség, hogy a díj létrejöttében nagy szerepe volt. Hiszen Nobel haláláig (1896) levelezett vele, beszámolt tevékenységéről, s nyilvánvaló ebből, hogy a díjalapítót ez ihlette meg. Még idősen és betegen is részt vett a béke-rendezvényeken. Az első világháború kitörését már nem érte meg.
Születésének 100. évfordulójára kiadott bélyeg középpontjában a századelő jellegzetes viseleteiben jelenik meg a karizmatikus észt költőnő. A háttérben kézírás sorai láthatóak fentről lefelé egyre inkább kivehetően.
A kézírásról meg kell jegyeznünk, hogy feltételezhetően az ő kézírása. Miért lenne másé? Egyéb fellelhető írásaitól nem tér el annyira, hogy kételkedhetnénk benne. Ez az írás nem annyira erőteljes, mint a bélyegzőként megjelenő aláírása. Bár a bélyeg hátterébe került írásban is feltűnik néhány erőteljesebb t-áthúzás (pl. az utolsó sorban, balra lent az alak könyöke alatt). A kézzel írt vers betűi gondosan formáltak és egyszerűek. Az írás vonalai maguk „testesek”, földiesek. A írásban nagy szó- és sortávolságok utalnak az önállóságra. Érdemes megfigyelni az alaktól jobbra lévő sorvégeken, a szótól milyen távol kerül a vessző és a kérdőjel.
Hogyan került a San Marino Köztársaság legkelendőbb bélyegére ez a két más-más területen híressé lett nő? Nos Gina Lollobrigida aláírása azért került a Teréz anyát ábrázoló kép aljára, mert a portrét a neves színésznő festette.
Nézzük akkor Gina Lollobrigida aláírását. A vastag vonalak egyfajta érzelmi melegséget hordoznak. Ha nem is teljesen olvasható, azért kikövetkeztethető melyik betűhöz melyik grafikus elem illik. Az i betűin pontosak az ékezetek, sőt az utolsó i betű esetében a betűt valójában csak ékezet képvisel. A mellette lévő d-t is érdemes szemügyre venni, s az utolsó a betűre is vethetünk néhány pillantást, melynek kivitelezése nem túl eredeti, inkább kicsit modoros. Mindez azért jelzi, hogy valamiféle szerepelvárásnak meg akar felelni, ám többi betű megformálása alapján kijelenthetjük, hogy az életet teljessé, örömtelivé tudja tenni. Vezetéknevének kezdőbetűje akár szívre, akár vesére is emlékeztethet, a szervszimbolika mindkettőt a szeretettel, az emberi kapcsolatokkal hozza összefüggésbe. Tehát nem is állnak olyan távol egymástól festő és modellje.
1996-ban az európai bélyegkiadás fő témája a nők voltak, ehhez kapcsolódik a lettországi Zenta Maurina bélyeg. S ezért is bukkan fel több nő abban az évben nemcsak e földrész bélyegein. A leghíresebb lett írónő blúzán és sálján a lett zászló színei tűnnek elő, s a háttér egén kézírása is megjelenik.
Leena Palotie (1952-2010) professzor tevékenységét szimbolizálja a DNS kettős spirálja, hiszen ő a humán genetikai kutatások egyik vezető szakembere volt a világban. Különösen a betegségek génjeire specializálódott. Része volt az artériás hipertónia, a skizofrénia, a laktóz intolerancia, az arthrosis és a sclerosis multiplex génjeinek azonosításában. Nemzetközi publikációkban gyakran használta lánykori családi nevét is: Peltonen. Számos elismerést kapott tudományos munkájáért, s 1994-ben az Év asszonya lett Finnországban. Népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy számos alkalommal használta a nyilvánosságot a kutatások megismertetésére, és hogy a fiatalokat a tudományos pályára ösztönözze.
1997-ben több neves görög személyiség is bélyegre került, többjük is kézírással. Az egyetlen nő és az egyetlen, akinek arcképe mellett nem görög betűket láthatunk, mégis valószínűleg a leghíresebb közöttük: Maria Callas. A húsz évvel halála után megjelent bélyeg középpontjába a művésznő tekintete kerül.
A Callas szeszélyességéről szóló legendák bizonyára nem alaptalanok, mégis azt mondanám az ő varázsa abban lehetett, hogy művészete által a léleknek olyan mélységeibe és magasságaiba jutott, amelyekre kevesen vagyunk felvértezve. S mivel ezáltal védtelenebb lett, többféle módon védte magát. Aláírásában a hatalmas árkáddal kezdődő M-betű a határozott elképzelésekről vall, ám a finom vonalú, kecses betűk belső gazdagságot jeleznek. Írása kötött, betűformái zártak, mégis elnyújtottak. Diplomáciai érzékről és a másokkal való ügyes bánásmódról a szó-végeken kisebbedő betűk és a szélesebb kötővonalak is tanúskodnak.
Helen Mitchell (1861-1931) Melbourne-ben született, férjezetten lett Helen Armstrong. 1887-ben Brüsszelben Gilda-ként Verdi Rigolettójában debütált, mint hivatásos énekesnő, szülővárosára utaló művésznévvel, Nellie Melba lett. Az első ausztrál volt, aki így nemzetközi elismertséget szerzett. Az első világháborút előtt a világ jelentős operaházaiban hallhatták. A leghíresebb szopránok egyike lett. A Brit Birodalom Rendjének lovagja 1918-tól (viselhette a Dame nevet), később megkapta a legmagasabb fokozatot is. Az elsők között volt a nemzetközi művészek közül, akik rádióműsorokban vettek részt. 1904-26 között mintegy kétszáz hangfelvételt készített, így ma is csodálhatjuk háromoktávos hangját, tiszta hangszínét. 1926-ban visszatért szülőhazájába. S ő lett az első ausztrál, aki a Time magazin címlapjára került (1927). Elhíresült számtalan búcsúfellépésével is. Még nyelvi fordulat is lett belőle: „do a Melba”. Személyéhez fűződik, s az ő nevét őrzi még a Melba toast és az őszibarackos-tejszínes finomság a Melba desszert is. Ő az első ausztráliai nő, aki bélyeget kapott, s ez az a bélyeg.
Sidonie Gabrielle Colette (1873-1954) ártatlan falusi kislányként hozzáment egy sármos párizsi férfihoz. S bár bíztatta, hogy írjon, az érzékiséggel átszőtt történeteket saját nevén jelentette meg. Amikor férje kicsapongásait és hazugságait megelégelte elvált. Szakmai és egyéni önállóságának jele lehet, hogy leánykori családnevét használta írói névként. Még két férj és egy válás tartozik történetéhez. Újságírásból élt, és mulatókban is fellépett. Gigi című regényéből 1958-ban film készült, mely több Oscar-díjat is nyert, de ezt ő már nem érte meg. Ma művei a francia iskoláskönyvekben is szerepelnek, a szülőföld, a természet szépségének illusztrálásaként. Szerelmes történeteit a hölgyolvasók forgatják.
Peru öt bélyegből álló blokkon az ország zenéi életének képviselőit jelenítette meg. Az egyik bélyegen Eva Ayllón fényképe alján aláírása is megjelenik. 
Az ukrán bélyeg éppen a zeneszerző születésének 125. évfordulójának évében jelent meg. A bélyegen az arcképétől balra munkásságára utaló motívum valamint aláírása is látható.
Cirill-betűs aláírásában sok szögesedést láthatunk, és bár a vonalak erőteljesek, ám a betűk megformálása itt-ott megbicsaklik. A betűformák zártak, szűkösek. A betűk dőlése azonban nagyon egyenletes. Mindezen jellemzők együttesen olyan emberre utalnak, aki szigorú önmagával, és kemény munkához szoktatta magát, s az sem kizárt, hogy erejét meghaladóan tevékenykedik. Az is elképzelhető, hogy mély belső életét ebben a formában képes feldolgozni (erre utalhatnak a kerek betűk - o, a és nála az "C" /sz-hang/ - belsejébe kerülő kis vonások is.)