Bertha von Suttner (1843-1914) Prágában született osztrák arisztokrata (grófi) családban . Ifjúkorában zenét és nyelveket tanult, sokat olvasott és élvezte az utazásokkal tarkított aktív társasági életet. Majd állást vállalt, ahol találkozott leendő férjével, ám a családi ellenkezés miatt nem házasodtak össze. Ezután rövid ideig (1876-ban) Párizsban Alfred Nobel titkára-gazdasszonya volt. Majd titokban hozzáment az író és mérnök Arthur von Suttnerhez, így lett bárónő. Bár 9 év kellett, amíg a család visszafogadta őket, s visszatértek Ausztriába. Ekkor már férjével együtt aktív részese volt a békemozgalmaknak. Pacifista folyóiratot alapított, több regényt is írt, köztük a legismertebbet a „Le a fegyvert!”. Számos béke szervezet létrehozásában volt jelentős szerepe.1902-ben megözvegyült, de folytatta az írást. 1905-ben tevékenységét Nobel-békedíjjal ismerték el. Érdekesség, hogy a díj létrejöttében nagy szerepe volt. Hiszen Nobel haláláig (1896) levelezett vele, beszámolt tevékenységéről, s nyilvánvaló ebből, hogy a díjalapítót ez ihlette meg. Még idősen és betegen is részt vett a béke-rendezvényeken. Az első világháború kitörését már nem érte meg.

Aláírásában csak a vezetéknevét írja ki teljes egészében, a többi elemet (B.v) csak rövidíti. Ez a klasszikus grafológia értelmezése szerint azt jelenti, hogy a munkájára fordítja a figyelmet, nem saját személyére. S ez az ő esetében is nagyon igaz. Az írás jó ritmusú, lendületes és határozott (mégsem merev!), a betűk dőltek. A határozott elképzelésekről és a tetterőről árulkodik a magas t-áthúzás és a lendületes paráf is. Érdemes megnézni milyen pontosan a név első betűjénél kanyarodik vissza a nevet aláhúzó vonal. Ez a fajta kontrolláltság (tudni, hogy meddig mehet el) az igazán jó diplomaták erényei közé tartozik.