Betti Alver (1906-1989) sokgyerekes családban nőt fel, egyetemi évei után, 1927-től hivatásos íróként működött. Prózaíróként indult majd 1931-től versekkel jelentkezett, idővel a költészet elkötelezettje lett. A leginkább figyelemre méltónak tartják az észt költők között. Élete második felében fordítóként is tevékenykedett. Puskin Anyeginjének fordítását különösen nagyra értékelik. Aktív társasági és irodalmi életet élt. Első férje, a költő Heiti Talvik házasságuk 10 évében elhunyt, néhány évvel később ismerkedik meg Mart Lepikkel, akivel idővel szintén házasságot kötött. 75 évesen a nemzet írója címet is kiérdemelte. Költészetét kifejezésmódjában egyszerűség és természetesség, tartalmában mélységes gazdagság jellemzi.

A kézírásról meg kell jegyeznünk, hogy feltételezhetően az ő kézírása. Miért lenne másé? Egyéb fellelhető írásaitól nem tér el annyira, hogy kételkedhetnénk benne. Ez az írás nem annyira erőteljes, mint a bélyegzőként megjelenő aláírása. Bár a bélyeg hátterébe került írásban is feltűnik néhány erőteljesebb t-áthúzás (pl. az utolsó sorban, balra lent az alak könyöke alatt). A kézzel írt vers betűi gondosan formáltak és egyszerűek. Az írás vonalai maguk „testesek”, földiesek. A írásban nagy szó- és sortávolságok utalnak az önállóságra. Érdemes megfigyelni az alaktól jobbra lévő sorvégeken, a szótól milyen távol kerül a vessző és a kérdőjel.