1997-ben több neves görög személyiség is bélyegre került, többjük is kézírással. Az egyetlen nő és az egyetlen, akinek arcképe mellett nem görög betűket láthatunk, mégis valószínűleg a leghíresebb közöttük: Maria Callas. A húsz évvel halála után megjelent bélyeg középpontjába a művésznő tekintete kerül.
A latin betűs írásra hamar magyarázatot lelünk, ha belelapozunk Maria Callas (1923-1977) életrajzába. Hiszen az USÁ-ban született, írni is ott tanulhatott. 1936-ban szülei válását követően tértek vissza a lányok anyjukkal Görögországba. Ekkor 13 éves, és anyja mindent elkövet, hogy a megfelelő képzést megkapja, hogy kibontakoztassa tehetségét. Bár a valódi gyermekkorát ezáltal elvesztette. A háborús mozgolódások ismét kiűzik hazájából. A 40-es évek végétől Amerika és Olaszország első sikereinek színhelye. Majd egy valódi sikertörténet veszi kezdetét. Callas hangjára oda kellett figyelni, lebilincselő előadásmódja magával ragadta közönségét. Nemcsak az operaszínpadok tündöklő csillaga lett, hanem a sajtó „rajongásának” célpontja is. Bár 1949-ben egy nála majd 30 évvel idősebb olasz férfi felesége lesz, aki egyben menedzsere is, élete szerelme mégis „földije” Aristotelész Onasszisz volt. Nehezen viselte, amikor a boldogságnak vége szakad, 1965-ben visszavonul a színpadtól, s évekkel később Párizsban hunyt el.
A Callas szeszélyességéről szóló legendák bizonyára nem alaptalanok, mégis azt mondanám az ő varázsa abban lehetett, hogy művészete által a léleknek olyan mélységeibe és magasságaiba jutott, amelyekre kevesen vagyunk felvértezve. S mivel ezáltal védtelenebb lett, többféle módon védte magát. Aláírásában a hatalmas árkáddal kezdődő M-betű a határozott elképzelésekről vall, ám a finom vonalú, kecses betűk belső gazdagságot jeleznek. Írása kötött, betűformái zártak, mégis elnyújtottak. Diplomáciai érzékről és a másokkal való ügyes bánásmódról a szó-végeken kisebbedő betűk és a szélesebb kötővonalak is tanúskodnak.
