Helen Mitchell (1861-1931) Melbourne-ben született, férjezetten lett Helen Armstrong. 1887-ben Brüsszelben Gilda-ként Verdi Rigolettójában debütált, mint hivatásos énekesnő, szülővárosára utaló művésznévvel, Nellie Melba lett. Az első ausztrál volt, aki így nemzetközi elismertséget szerzett. Az első világháborút előtt a világ jelentős operaházaiban hallhatták. A leghíresebb szopránok egyike lett.  A Brit Birodalom Rendjének lovagja 1918-tól (viselhette a Dame nevet), később megkapta a legmagasabb fokozatot is. Az elsők között volt a nemzetközi művészek közül, akik rádióműsorokban vettek részt. 1904-26 között mintegy kétszáz hangfelvételt készített, így ma is csodálhatjuk háromoktávos hangját, tiszta hangszínét. 1926-ban visszatért szülőhazájába. S ő lett az első ausztrál, aki a Time magazin címlapjára került (1927). Elhíresült számtalan búcsúfellépésével is. Még nyelvi fordulat is lett belőle: „do a Melba”. Személyéhez fűződik, s az ő nevét őrzi még a Melba toast és az őszibarackos-tejszínes finomság a Melba desszert is. Ő az első ausztráliai nő, aki bélyeget kapott, s ez az a bélyeg.

Ha megnézzük Nellie Melba aláírásait a bélyegen lévő betűk eredetijéről is feltételezhetjük, hogy tőle származik, hiszen mind a jellegzetes kezdőbetű, mind az utolsó betű elhelyezése nagyon hasonló. Sőt más aláírásaiban is, és ebben is jól megfigyelhető, hogy bár írását nem jellemzi merev szabályosság, mégis azok a betűk, amelyeknek hasonlónak illik lennie, azok is (itt az „l” és a „b”-betűk). Ez egyfajta belső stabilitást jelez, még akkor is, ha engedi, hogy megérintsék a külső hatások. Érdemes megfigyelni, hogy a rövid kis aláhúzást (mely éppen az „lb” hasonló hurkai alá kerül) milyen mesterien komponálja bele az aláírásban. Hiszen a betűk alapvonalának egy kis domború ívet ad, ez a kis vonal pedig ebbe a középső „üres” részre kerül.