A költő halálának 50. évfordulójára megjelentetett bélyegen nemcsak neve és arcképe, hanem legismertebb költeményének kezdő sorai is megjelennek, és egy azt idéző illusztráció is.

John McCrae (1872-1918) kanadai orvos és katonatiszt, miután egy ifjú barátja meghalt az ypres-i ütközetben, papírra vetette az In Flanders Fields című versét 1915. május 3-án. A londoni Punch magazinban publikálták először, még azon év decemberében. A háborús költészet egyik legszebb alkotása hamar népszerű lett. A rondó formában írott vers első két sorát – mely a bélyegen is olvasható –, így fordíthatjuk: „Flandria mezején pipacsok nőnek, Keresztjei közt egy temetőnek”.

Bár a költő a háború végét nem érhette meg, közkedvelt versének pipacsai mára jelképpé váltak. Amikor Amerikában, Kanadában és Angliában közeleg november 11-e, az emlékezés vagy a veteránok napja, sokféle módon és formában a pipacsok is megjelennek. Poppy Day-nek is nevezik ezért ezt a napot. A vers címét választotta nevéül a belgiumi Ypres első világháborús múzeuma is. Ennek különlegessége, hogy nem emléket állít a háborúnak, hanem annak értelmetlenségét kívánja bemutatni.

A versnek több kézirata is létezik, hiszen a lövészárakban írottat, nem meglepő módon, később lemásolta szerzője.Az írás egyszerű, tisztalelkű, de mélyen érző, ugyanakkor életigenlő emberre utal. Érdekes apróság benne, a „the” szócskákban a t-betű áthúzása valójában a h-ra kerül. Ezek közül a második (alsó) sorban lévő felidézi egy sírkereszt rajzát.

Szerző: Grafofil  2011.01.07. 16:11 Szólj hozzá!

Címkék: vers 1968 orvosok költők autográf in flanders fields Kanada McCrae John

Norvégia 2009 augusztusában bélyeget adott ki és múzeumot avatott Knut Hamsun Nobel-díjas író születésének 150. évfordulója alkalmából. Mindez nem kis visszhangot váltott ki.

Ugyanis a legnagyobb norvég regényíró művészetének értékelésére jelentős árnyékot vetett, hogy nyíltan szimpatizált a nácikkal. A világháborút követően csak azért kerülhette el a számonkérést, mert szellemileg visszamaradottnak nyilvánították.
„Knut Hamsunról többet kellene írni, mindenekfölött sűrűbben kellene őt olvasni, mint nálunk szokás.” – írta a friss Nobel-díjasról 1921-ben Hamvas Béla. Néhány évtizeddel később Hegedűs Géza: „Ha 80 éves korában halt volna meg, hazája és az egész világirodalom úgy búcsúztatta volna, mint a legnagyobb norvég regényírót, a zordon időjárásban nehéz életet élő szegény emberek gazdag életének halhatatlan krónikását. De 93 esztendeig élt, s meggyengült testű és szellemű, megvetett és elmagányosodott aggastyánként kellett befejeznie életét, akit kegyelemből és kegyeletből elhülyült vénembernek nyilvánítottak, börtön helyett csak házi őrizetre ítéltek. … Életének utolsó 13 esztendejét csak döbbent sajnálkozással lehet tudomásul venni. Nemcsak őt sajnáljuk, hanem magunkat is. Hiszen a mi nagy értékeinkhez tartozik az, amit az ’Éhség’ megírásától 80 éves koráig alkotott. S ezt már nem veszíthetjük el.”
A Hamsun-bélyegre a Rejtelmek (1892) c. művének kéziratából került fel néhány sor. Ezt részben takarja arcképe, annak oldalában pedig megjelenik az aláírása is.
A kézirat sorai kicsit hullámosak, itt-ott össze is érnek a sorok. A jobbra dőlő betűk hol erősebben, hol kevésbé dőlnek jobbra – azaz a dőlése sem kiegyensúlyozott. Mindezt a munka hevének, az alkotói lendületnek tulajdonítanám. Már csak azért is, mert szigorú és nagyon következetes dőlést produkál az aláírásában. Az aláírás határozott végvonalát is érdemes megnézni. Különösen azért, mert ha valaki rákeres a neten Hamsun aláírására, bizony láthatja, hogy olyanok is akadnak szép számmal, ahol még erőteljesebb a végvonal. S bárki megérezhet ebben egyfajta harcos, szembeszegülő alapállást. Amit csak megerősít a duktusa (kötésmódja) is. Ehhez hasonlót a grafológia könyvekben a szöges árkád bemutatásánál találhatunk. S bizony ez inkább a konok emberek sajátja.
Szerző: Grafofil  2011.01.05. 08:59 Szólj hozzá!

Címkék: 2009 aláírás írók autográf Norvégia Nobel-díj Hamsun Knut

2002 júliusában, Hermann Hesse születésének 125. évfordulója alkalmából, jelentetett meg a Német Posta egy olyan bélyeget, amelyen helyet kapott a Nobel-díjas író aláírása is.

Kevés színnel és elemmel dolgozott a tervező. Az informatív (betűs-számos) tartalmak közül baloldalra helyezett mindent, ami Hessére vonatkozik. Jobb oldalra pedig a bélyeg kiadásával kapcsolatos információkat. Nézzük a számunkra legfontosabbat: az aláírást! Hesse kezdőbetűi keskenyek, a betűi egyszerűek, állóak, de mégis van bennük (a vonalvezetés és a vonalak jellege miatt) emberi melegség. Éppen úgy, ahogyan ebben a szikár és komoly férfiban. Legalábbis művei erről tanúskodnak. Jómagam nagyon szeretem a műveit, nálam is díjazott, nemcsak a Nobel-díjat érdemelte ki.

A térszimbolika nagy rajongójaként nem tudom, nem értékelni a képet, ugyanis a maga egyszerűségében is nagyon komplex. Ha képzeletben felcserélnénk a kép jobb és bal oldalát, (akkor!!!) az előtérben lévő arc a múltba nézne, a háttérben lévő, haloványabb pedig büszkén a jövőbe. Ám itt az erőteljesebb fotón lévő arc jobbra (a jövő felé néz), ám a tekintete inkább lefelé tart. Míg a halványabb arc balra néz (a múlt felé), ám a tekintet büszkén néz „előre”. Valahogy úgy értelmezem, hogy szellemisége igen is hat, ahogy a múltban is, a jövőben is. Mondhatnánk úgy: Hesse él, Hesse élni fog! Ettől szebb születésnapi üzenetet nem is kaphatott volna (akkor) negyven évvel halála után.
Szerző: Grafofil  2011.01.03. 09:26 Szólj hozzá!

Címkék: 2002 aláírás írók Németország Nobel-díj Hesse Hermann

2002 januárjában a németországi „Több toleranciáért” kampány keretében jelent meg ez a bélyeg. Hogy mekkora hatása lehetett nem tudni. Itt és most fontosabb az, hogy megjelenik rajta egy írott szó, no meg egy fontos szimbólum is.

Előbb vessünk néhány pillantást a háttérre, a falra. A szív-rajz közepe tájékán, és az E és R betűk találkozásánál van egy mélyedés a háttérben: s ez valójában a háttérkép szimmetriatengelye. A foltok, a halványabb firkák, no meg a színes nyilak is „tükröződnek” így. Ebben lehetett valamiféle tudatosság is a tervezők részéről. Mi magyarosan így fejezzük ki: „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten.” S ez az üzenet fontos eleme. Ha én elfogadom valaki másságát, ő is könnyebben fogadja el az enyémet. Hiszen valaki szemében, bárki más lehet. Hogy háttérnek minősítsük vagy már a graffiti részének a nyilakat, a lényeget tekintve nem is számít. Ezek a különböző méretű és színű nyilak nemcsak középre mutatnak, hanem a maguk egyszerűségével az intoleranciát is képviselik, vagy akár a bármiféle (sokféle) másság ellenes attitűdöt.
A szív rajza, amely alapvetően maga is szimmetrikus lehetne, bizony itt nem az! Egészen balra (a múlt részére) tolódik az alsó „csücske”, és a felső ívei sem egyforma magasságúak, a bal oldali része pedig dupla vonallal képződött. Nem mondatjuk, hogy egy harmonikus rajz. Nem sokkal jobban sikerült a kulcsszó felirata sem. Balról még csak-csak belefér, jobbról már két betűvel kilóg a szívből. A nyomtatott betűkbe írott jellegű betűelemek vegyülnek (a T-„kalap”-ja, a Z felső hulláma). A szó alapvonala hullámosan tart lefelé, mintha vesztene erejéből. A betűk keskenyek (ezáltal védekezők), több esetben is szorosan állnak egymáshoz. Mintha egy olyan embercsoportot jelenítenének meg, akik félelmükben torlódnak össze, de együtt sem lesznek erősebbek.
Összességében nagyon jól eltalált képi megoldás ez, s ettől valóban hatásos.
Szerző: Grafofil  2011.01.01. 10:13 Szólj hozzá!

Címkék: 2002 tolerancia graffiti Németország

Hogyan férhet el egy egész történet egy bélyegre? Ha tudjuk, hogy a történet a neves svájci szerzőtől, Franz Hohlertől való, akitől nem áll távol a komikum világa, már nem is olyan meglepő ez. A bélyeg különlegessége még, hogy maga Hohler tervezte a Svájci Posta számára.

Az 1943-as születésű Hohler az utóbbi négy évtized egyik legjelentősebb szerzője Svájcban. Zürichben él. Írt színházi darabot, gyerekkönyvet, történeteket és novellákat. Legismertebb műve a Totemügerli. Egyszemélyes kabaré-előadóként ismert, a TV-ben és a rádióban is megjelenik szatirikus előadásaival.
A bélyegre került történet csupán egy mondat. Aki ért franciául, böngészheti a sárga nyomtatott betűket, aki „németes” az silabizálhatja Hohler kézírását. A többieknek pedig itt van magyarul a „hatalmas” sztori: Címe: A nagy törpe. Szövege: Volt egyszer egy törpe, aki 1,89 méter magas volt.
S a történet végen, a bélyeg alján ott van Franz Hohler név-aláírása is. Ha csak a kézzel írott betűket nézzük megfigyelhető, hogy mennyire jól elkülönülnek az egységek (cím, szöveg, aláírás), ám a sortávolságai nem nagyok. Ez főleg azért tűnhet fel, mert a sárgabetűs nyomtatott francia nyelvű részek távolsága azonos. Sőt ez jobbra zárt. Míg a kézzel írott részek – az aláírás kivételével – inkább a tér baloldalára kerülnek.
Hohler kézírása érzékenységet és tartást is mutat egyszerre. A felső zónája nem olyan erőteljes, mint ahogy az egy fantáziával megáldott írótól várhatnánk. Erősebb a középzónája, mely a hétköznapok világát jelzi. De hát ő éppen az életből merít! Sőt megkockáztatnám, hogy a látásmódja, fantáziája már a hétköznapi életét is áthatja. Azaz ő nem alkot, hanem tényleg a maga világban él.
Szerző: Grafofil  2010.12.29. 09:41 Szólj hozzá!

Címkék: sztori aláírás 2010 autográf Svájc Hohler Franz

1895-ben alapították a Német Schiller Társaságot, amely mai elnevezését 1947-ben vette fel. Az egyik legnagyobb német irodalmi társaság Schiller szellemi hagyatékának ápolása mellett a német irodalmat is támogatja. A társaság alapításának 100. évfordulójára 1995-ben megjelent német bélyegen feltűnik Schiller neve is kézzel írva.

Friedrich Schiller (1759 Marbach – 1805 Weimar) a német irodalom egyik legnagyobb hatású képviselője, életműve az irodalom valamennyi műfaját magában foglalja. A legjelentősebb német drámaírónak tartják. Goethe kortársa és barátja volt.
A bélyeg vastag szürkés keretében lévő kép háttérében a marbachi Schiller-Múzeum épülete, előtte állva a középpontba helyezve Schiller teljes alakos sziluettje látható. Mindezekre, mint valamiféle pecsét kék színnel írva és átlósan elhelyezve a teljes kompozícióhoz képest nagy méretben jelenik meg az aláírás.
S nemcsak a szóismétlés kerülése miatt nem írtam ki, hogy Schilleré. A neten „leböngészhető” Schiller aláírásokkal aligha vethető össze. Az a gyanúm, hogy némileg modernizálták az aláírását. De nem is a hitelessége a lényeges itt. Hanem az írás jellege. Spontán, dinamikus és mégis jól olvasható. Láthatóan felfelé tart. Hurkosság csak az S-betűben van, pedig a h-ban és az l-ben is lett volna rá lehetősége – mindez a lendületességgel párosult tudatosságot jelzi. Érdekessége még a végére helyezett pont. Az egész név megállás és tollfelemelés nélkül íródott. Még a pontot az i-re a is azt követően tette ki, hogy a név betűit leírta, s még a végére is pontot tett. Hiszen az a r-betű végvonalával ez a pont összeköthető, azaz egy vonalba esik, így feltehetően egy mozdulattal és csupán tollfelemeléssel jött létre.
Ha megnézzük a hátterében lévő előrenéző alak kardját, annak egyenesével közel párhuzamos az írás alapvonala. Az alak és az írás harmonizál egymással. Ettől lesz egyszerűségében is hatásos ez a bélyeg.
Szerző: Grafofil  2010.12.26. 14:25 Szólj hozzá!

Címkék: 1995 hitelesség aláírás írók költők Németország Schiller

2005. április 4-én - 75 évfordulójára annak a napnak, amikor Gandhi a sómenet élén Dandiba ért - négy bélyegből álló blokk jelent meg Indiában. E négy bélyeg címlete, színei és a rajta lévő feliratok azonosak, csupán a képek tartalma más. Az elsőn a menetelők csoportja látható; a másodikon Gandhi fotója mögött egy újságcikk ad hírt az eseményről; a harmadikon térképpel jelenik meg a megtett út és Gandhi látható, amint sóért hajol le; a negyediken pedig ülve ír és mellette megjelenik kézírásos üzenete is.

Nem könnyen, de azért kibetűzhető az angolul írott üzenet: I want world sympathy in this battle of Right against might. Magyarul így hangozhat: „A világ együttérzését akarom ebben a jogokért  folytatott, hatalom elleni harcban .”

Majd helymegjelölés (Dandi), aláírás (MKGandhi) és dátum (5.4:'30).
Gandhi akkor vetette papírra ezeket a sorokat, amikor 1930. április 5-én, megérkezett Dandiba a sómenet élén. Gandhi egy börtönben töltött időszak után kezdte meg harmadik kampányát India függetlenségének kiharcolásáért a brit uralom alól. 1930. március 12-én indult a nevezetes menet Ahmedábádból békés demonstrációként, azzal a céllal, hogy tiltakozzék az angolok sómonopóliuma ellen. A brit uralom idején ugyanis az indiaiak kénytelenek voltak drágán megvenni az Angliából behozott sót. Ezért Gandhi elhatározta, hogy meg kell tanulniuk önállóan előállítani a sót. 87 hívével együtt gyalog elindult a 388 kilométerre fekvő tengerpart felé, hogy ott sót állítson elő. Útközben egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A tengerhez közeledve, a menet már elnyúlt több mérföldnyire. Több mint háromhetes meneteléssel április 5-én érkeztek meg az Indiai-óceán (Arab-tenger) partján fekvő Dandiba. A tengerpartra érve Gandhi sót vett a kezébe és összezúzta, megsértve ezzel a monopóliumban foglalt törvényt. A parton az emberek a tengervízből sót párologtattak ki.
A britek persze ezt illegálisnak minősítették, és több ezer indiait letartóztattak. A „sómenetnek” azonban nagy volt a visszhangja, az egész ország megmozdult, új lendületet vett az angol áruk bojkottja, sztrájkok és adómegtagadási kampányok kezdődtek. Válaszként néhány hónappal később a kormány letartóztatta Gandhit – nem először és nem utoljára. Mégis ez volt az egyik legsikeresebb kampánya.
Azt nem tudni pontosan az események sorában mikor, de valószínű, hogy felfokozott érzelmi és mentális állapotban született az ez üzenet. Ahogyan leírta ezt az ötsoros mondatot, abban éppúgy ott van egyfajta naiv és büszke egyszerűség, mint a felfokozottság és lelkesültség.
MKGandhi (azaz Mohandász Karamcsand Gandhi) átszoktatott balkezes volt, ezért ír a képen jobb kézzel. A Mahatma (nagy lélek) nevet tisztelőitől kapta, először Tagore illette őt ezzel.
Szerző: Grafofil  2010.12.23. 09:42 Szólj hozzá!

Címkék: 2005 aláírás balkezesség autográf sómenet India Gandhi Mahatma

Franz Kafka születésének 100. évfordulójára bocsátott ki egy szép bélyeget a német posta. Képe kevés elemből építkezik és nagyon hatásos, szinte misztikus. A felső harmadában lévő rózsaszínes égbolt lejjebb sötétlila köddé válik. A világosabb sávban a Prága (Kafka szülővárosa) Óvárosában lévő Tyn templom két tornyának sziluettje magasodik. A sötétebb, alsó sávban Kafka névaláírása terül el. Ez az elhelyezés is már-már szimbolikus.

A mélyben elterülő fehér vonalú aláírás jól olvasható kecses és határozott egyszerre. Érdekessége, hogy a kezdő „K” betű igencsak távolra esik a következő betűtől, ám a „K” betű elnyújtott végvonala által képzett ív szinte alulról öleli át a nevet. A felsőzónás betűk „f” és a „k” hurka elég kicsi, nem magas és nem is széles. Viszont az „f” alsó része legalább olyan hosszú, mint a közép és felsőzóna együttvéve. Az „a” betűk erősen zártak.
Az egyébként balkezes Kafka szövegírásához viszonyítva az aláírása harmonikusabb. Ebben mintha több tartás lenne, mint a kézírásos szövegben (amely a bélyeghez kiadott lapon is látható).

 

 

Szerző: Grafofil  2010.12.20. 09:54 Szólj hozzá!

Címkék: 1983 aláírás írók balkezesség autográf Kafka Németország

2010-ben bocsátotta ki alkalmi bélyegét a Magyar Posta a magyarországi papírhasználat 700. évfordulója tiszteletére. Hiszen az első, magyarországi papíremlék – mely vízjeles papírra készült – 1310-ből maradt fenn. Maga az oklevél teljes terjedelmében megjelenik a bélyeg középső sávjában. Gentilis bíboros levele ma a Magyar Országos Levéltár gyűjteményét gazdagítja (ahogyan erre a jobboldali felirat is utal).

A visszafogottan elegáns bélyeg 3000 példányban készült.

Az oklevélről:

A szalmasárga alapszínű, fekvő formátumú, szabálytalan téglalap alakúra vágott töredékpapír mérete 233/240 x 168/171 mm. A viszonylag vastag, de változó vastagságú merített papír felülete puha tapintású, néhány helyen erősen megkopott, átlós irányban több helyen elvékonyodott, tartása ezért gyenge. Négy sarkában szúrásnyomok láthatók. A papírháttér átnézete felhős; néhol a korai papírokra jellemző, nagyméretű, elmosódott vízfoltok tarkítják. A papírszélek néhány helyen sérültek.

A Pozsonyban kibocsájtott latin nyelvű levél 16 soros. Az előoldal alján két fekete színű bélyegző lenyomata látszik, amelyek a levél korábbi tulajdonosaira utal: Jankovich Miklós gyűjteményéből került a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd 1934-ben a Magyar Országos Levéltárba, ahol ma is őrzik.
Az egyik főbordára rögzített, függőleges irányú vízjel a papírlap középtáján helyezkedik el. A vízjelkép átnézete a papírháttér egyenetlenségei és papírhibái miatt meglehetősen halvány és néhol elmosódott. Ez magyarázza azt, hogy vízjel nélkülinek tartották ezt a papírt. Csak 2009-es, alapos filigranológiai vizsgálata derítette ki, hogy mégis tartalmaz vízjelet. A közepes méretű szimbólum-vízjel motívuma álló alakú sárkányt ábrázol.
Szerző: Grafofil  2010.12.17. 14:42 Szólj hozzá!

Címkék: papír 2010 oklevél Magyarország

süti beállítások módosítása