Hogyan férhet el egy egész történet egy bélyegre? Ha tudjuk, hogy a történet a neves svájci szerzőtől, Franz Hohlertől való, akitől nem áll távol a komikum világa, már nem is olyan meglepő ez. A bélyeg különlegessége még, hogy maga Hohler tervezte a Svájci Posta számára.
Az 1943-as születésű Hohler az utóbbi négy évtized egyik legjelentősebb szerzője Svájcban. Zürichben él. Írt színházi darabot, gyerekkönyvet, történeteket és novellákat. Legismertebb műve a Totemügerli. Egyszemélyes kabaré-előadóként ismert, a TV-ben és a rádióban is megjelenik szatirikus előadásaival.
A bélyegre került történet csupán egy mondat. Aki ért franciául, böngészheti a sárga nyomtatott betűket, aki „németes” az silabizálhatja Hohler kézírását. A többieknek pedig itt van magyarul a „hatalmas” sztori: Címe: A nagy törpe. Szövege: Volt egyszer egy törpe, aki 1,89 méter magas volt.
S a történet végen, a bélyeg alján ott van Franz Hohler név-aláírása is. Ha csak a kézzel írott betűket nézzük megfigyelhető, hogy mennyire jól elkülönülnek az egységek (cím, szöveg, aláírás), ám a sortávolságai nem nagyok. Ez főleg azért tűnhet fel, mert a sárgabetűs nyomtatott francia nyelvű részek távolsága azonos. Sőt ez jobbra zárt. Míg a kézzel írott részek – az aláírás kivételével – inkább a tér baloldalára kerülnek.
Hohler kézírása érzékenységet és tartást is mutat egyszerre. A felső zónája nem olyan erőteljes, mint ahogy az egy fantáziával megáldott írótól várhatnánk. Erősebb a középzónája, mely a hétköznapok világát jelzi. De hát ő éppen az életből merít! Sőt megkockáztatnám, hogy a látásmódja, fantáziája már a hétköznapi életét is áthatja. Azaz ő nem alkot, hanem tényleg a maga világban él.
