2002 júliusában, Hermann Hesse születésének 125. évfordulója alkalmából, jelentetett meg a Német Posta egy olyan bélyeget, amelyen helyet kapott a Nobel-díjas író aláírása is.
Kevés színnel és elemmel dolgozott a tervező. Az informatív (betűs-számos) tartalmak közül baloldalra helyezett mindent, ami Hessére vonatkozik. Jobb oldalra pedig a bélyeg kiadásával kapcsolatos információkat. Nézzük a számunkra legfontosabbat: az aláírást! Hesse kezdőbetűi keskenyek, a betűi egyszerűek, állóak, de mégis van bennük (a vonalvezetés és a vonalak jellege miatt) emberi melegség. Éppen úgy, ahogyan ebben a szikár és komoly férfiban. Legalábbis művei erről tanúskodnak. Jómagam nagyon szeretem a műveit, nálam is díjazott, nemcsak a Nobel-díjat érdemelte ki.
A térszimbolika nagy rajongójaként nem tudom, nem értékelni a képet, ugyanis a maga egyszerűségében is nagyon komplex. Ha képzeletben felcserélnénk a kép jobb és bal oldalát, (akkor!!!) az előtérben lévő arc a múltba nézne, a háttérben lévő, haloványabb pedig büszkén a jövőbe. Ám itt az erőteljesebb fotón lévő arc jobbra (a jövő felé néz), ám a tekintete inkább lefelé tart. Míg a halványabb arc balra néz (a múlt felé), ám a tekintet büszkén néz „előre”. Valahogy úgy értelmezem, hogy szellemisége igen is hat, ahogy a múltban is, a jövőben is. Mondhatnánk úgy: Hesse él, Hesse élni fog! Ettől szebb születésnapi üzenetet nem is kaphatott volna (akkor) negyven évvel halála után.
