Ugyanis a legnagyobb norvég regényíró művészetének értékelésére jelentős árnyékot vetett, hogy nyíltan szimpatizált a nácikkal. A világháborút követően csak azért kerülhette el a számonkérést, mert szellemileg visszamaradottnak nyilvánították.

„Knut Hamsunról többet kellene írni, mindenekfölött sűrűbben kellene őt olvasni, mint nálunk szokás.” – írta a friss Nobel-díjasról 1921-ben Hamvas Béla. Néhány évtizeddel később Hegedűs Géza: „Ha 80 éves korában halt volna meg, hazája és az egész világirodalom úgy búcsúztatta volna, mint a legnagyobb norvég regényírót, a zordon időjárásban nehéz életet élő szegény emberek gazdag életének halhatatlan krónikását. De 93 esztendeig élt, s meggyengült testű és szellemű, megvetett és elmagányosodott aggastyánként kellett befejeznie életét, akit kegyelemből és kegyeletből elhülyült vénembernek nyilvánítottak, börtön helyett csak házi őrizetre ítéltek. … Életének utolsó 13 esztendejét csak döbbent sajnálkozással lehet tudomásul venni. Nemcsak őt sajnáljuk, hanem magunkat is. Hiszen a mi nagy értékeinkhez tartozik az, amit az ’Éhség’ megírásától 80 éves koráig alkotott. S ezt már nem veszíthetjük el.”

A Hamsun-bélyegre a Rejtelmek (1892) c. művének kéziratából került fel néhány sor. Ezt részben takarja arcképe, annak oldalában pedig megjelenik az aláírása is.

A kézirat sorai kicsit hullámosak, itt-ott össze is érnek a sorok. A jobbra dőlő betűk hol erősebben, hol kevésbé dőlnek jobbra – azaz a dőlése sem kiegyensúlyozott. Mindezt a munka hevének, az alkotói lendületnek tulajdonítanám. Már csak azért is, mert szigorú és nagyon következetes dőlést produkál az aláírásában. Az aláírás határozott végvonalát is érdemes megnézni. Különösen azért, mert ha valaki rákeres a neten Hamsun aláírására, bizony láthatja, hogy olyanok is akadnak szép számmal, ahol még erőteljesebb a végvonal. S bárki megérezhet ebben egyfajta harcos, szembeszegülő alapállást. Amit csak megerősít a duktusa (kötésmódja) is. Ehhez hasonlót a grafológia könyvekben a szöges árkád bemutatásánál találhatunk. S bizony ez inkább a konok emberek sajátja.