Friedrich Schiller (1759 Marbach – 1805 Weimar) a német irodalom egyik legnagyobb hatású képviselője, életműve az irodalom valamennyi műfaját magában foglalja. A legjelentősebb német drámaírónak tartják. Goethe kortársa és barátja volt.

A bélyeg vastag szürkés keretében lévő kép háttérében a marbachi Schiller-Múzeum épülete, előtte állva a középpontba helyezve Schiller teljes alakos sziluettje látható. Mindezekre, mint valamiféle pecsét kék színnel írva és átlósan elhelyezve a teljes kompozícióhoz képest nagy méretben jelenik meg az aláírás.

S nemcsak a szóismétlés kerülése miatt nem írtam ki, hogy Schilleré. A neten „leböngészhető” Schiller aláírásokkal aligha vethető össze. Az a gyanúm, hogy némileg modernizálták az aláírását. De nem is a hitelessége a lényeges itt. Hanem az írás jellege. Spontán, dinamikus és mégis jól olvasható. Láthatóan felfelé tart. Hurkosság csak az S-betűben van, pedig a h-ban és az l-ben is lett volna rá lehetősége – mindez a lendületességgel párosult tudatosságot jelzi. Érdekessége még a végére helyezett pont. Az egész név megállás és tollfelemelés nélkül íródott. Még a pontot az i-re a is azt követően tette ki, hogy a név betűit leírta, s még a végére is pontot tett. Hiszen az a r-betű végvonalával ez a pont összeköthető, azaz egy vonalba esik, így feltehetően egy mozdulattal és csupán tollfelemeléssel jött létre.

Ha megnézzük a hátterében lévő előrenéző alak kardját, annak egyenesével közel párhuzamos az írás alapvonala. Az alak és az írás harmonizál egymással. Ettől lesz egyszerűségében is hatásos ez a bélyeg.