Eduard Mörike költőre emlékeznek a halálának századik évfordulójára kiadott bélyegen. A háttérben lévő motívumok rá illetve költészetére utalnak: Cleversulzbach-i szélkakas (Mörike egyik híres versének témája), a költő árnyképe, tollszár és tintatartó látható. Ezek elé került kézírásával néhány szó és az aláírása.

Nagyon tetszetős (a bélyegen a szélkakas fölött lévő) „Ihr” szócska írásképe. Az írás stabilitása és fegyelmezettsége jellemzőbb középre kerülő a szövegben, mint ebben az egy szóban és az aláírásában. A kézjegy legérdekesebben formált betűje a keresztnevét jelző „E.” Méretében jelentős, ám lefelé nő, az aláírás többi részéhez viszonyítva a felső-, a közép- és az alsó zónát is magában foglalja, azaz maga a teljesség. Az M betűjét jó nagy kezdővonallal indítja. A fegyelmezettség az írást létrehozó mozdulatok öröme egyaránt tetten érhető kézjegyében. Mörike aláírásában a k-betű méretnövekedése és szép kidolgozása figyelemre méltó. A paráf a név kezdete elé halad majd visszatér a név végéhez, és ezt még egy a E-betűjének alsó ívéhez hasonló körív-kezdeménnyel díszíti.

Mörike apja orvos volt, az anyja egy lelkész lánya. A házaspár hetedik gyermekeként született (összesen 13 gyermek között). Kamaszkorában elhalt apja, s ő nagybátyjához került Stuttgartba, aki lelki hivatást szánt neki. Gimnáziumot követően egy evangélikus szeminárium tanulója lett. Ekkor találkozott egy csodaszép lánnyal, ám a szerelemből csak egy versciklus (Peregrina-ciklus) lett. Közepes vizsgája után vikárius lett, amit a folyamatos áthelyezések miatt nehezen viselt, s közben már hosszabb betegszabadságot is kért. Mörike kételkedett egyházi elhivatottságában, s szerette volna csak a költészetnek szentelni életét.1834-ben lett lelkész Cleversulzbach környékén (ma itt található múzeuma), s itt szolgált egészen nyugdíjazásáig, melyet ő maga kért 39 éves korában 1843-ban. A következő évtizedben német irodalmat tanított Stuttgartban, feleségül vett egy katolikus nőt, és született két lányuk. A tanítástól 1866-ban vonult vissza. A hetvenes évek elején elhidegültek feleségével, de megbékéltek egymással Mörike halála előtt, mely 1875 nyarán következett be. Eduard Mörikét a német romantikus költészet legnagyobbjai között tartják számon. Meséket is írt, és az antik a görög és római költészetet fordításával is foglalkozott.