Dan Andersson születésének centenáriumára kiadott bélyegpáron a kék szín dominál. Az azonos címletű bélyegek egyikét északi fenyves-erdő látható. Az alsó sarkában lévő szavak együttese „a sötétség és hontalanság dalnoka” meghatározást adják. A svédek körében igen kedvelt költőnek ez az egyik címkéje, de tartják a szegények és az északi erdők poétájának is. A bélyegpár kisebb bélyegére a költő rajzolt portréja és annak hátterébe kézirat-részlet került.

Daniel Andersson éppen 125 éve 1888. április 6-án született. Szülei tanárok voltak. Egy kis faluban nőtt fel. Tanítással, favágással, mezőgazdasági munkákkal próbálta a család megélhetéséhez hozzájárulni, majd a család úgy döntött a 14 éves fiút Amerikába küldik. Ám visszatért és újra családja körében töltötte éveit. Ekkor már kezdett verselgetni.1914-ben került népfőiskolára, ahol még lelkesebben vetette magát bele az alkotásba. Annak ellenére, hogy egyszerű neveltetésben részesült, mégis tanult emberré lett. Kiplinget és Baudelaire-t fordított svédre. Játszott hegedűn és harmonikán.1918-ban, harmincévesen egy tanárnőt vett feleségül. 1920-ban hírlapírói munkát keresett Stockholmban, egy szállodában szállt meg, ahol rovarirtáshoz használt mérgező anyag belélegzése okozta véletlen halálát.

Bár más Dan Andersson kézírást nem találtam, valószínűsíthető, hogy az ő kézírása került a bélyegre. A háttérben már-már megbújó kéziratrészleten nem sokat láthatunk, csak 12 sorból néhány szót. A jó ritmusú, „praktikus” írás, a letisztult íráskép a meglehetősen nagy sorközökkel, és a vélhetően kis betűmérettel, elmélyültségre és autonómiára való igényt jelez. Azért az érzékenység (pl. a dőlésingadozásban) is tetten érhető ebben a részletben. Ugyanakkor ott vannak az írásban azok az apró jelek is, amelyek arra utalnak hatással akart lenni környezetére, de semmiképpen sem a személyével, hanem legfőképpen gondolatai által. Érdekes megoldások inkább a felső zónában figyelhetők meg, az alsó zónában inkább csak huroktalan szárakat láthatunk. Miközben a zárkózottságot is tetten érhetjük a, az élményekre való fogékonyság is megjelenik. Úgyhogy nyugodtan kijelenhetjük: tipikus költői írás ez.