A Karol Wojtyła nyomában sorozat 2010-es bélyegsorának ezen eleme a wadowicei Boldogságos Szűz Mária főszékesegyházat mutatja. Nyilván a születéshez Mária alakja köthető, ráadásul ezen épület mellett áll a pápára emlékező szobor is.

A későbbi II. János Pál pápa gyermekként veszítette el édesanyját, 21 évesen pedig már csak ő élt a családból. 1942-ben kezdte meg papi tanulmányait és 1946-ban szentelték pappá. Ezt követően Rómában tanult, s találkozott a híres Pio atyával, aki megjósolta neki, hogy övé lesz „a legmagasabb tisztség az Egyházban”. 58-ban lett püspök, majd 64 nyarán Krakkó érseke. A pápaválasztó testület tagjává, a bíborosok közé 1967-ben választották. A bélyegnek erre a szelvényére kerülő Wojtyła aláírás tehát 1967 és 1978 közötti bő évtizedből való, 47-58 éves korából. Már nem volt fiatal, de élete teljében lehetett.

Ami rögtön szemet szúrhat, hogy mennyivel jelentősebb családneve, mely általában a hivatás területét is jelzi. Míg a keresztnév, mely inkább a személyes világra utal, jóval kisebb. Ez a méretkülönbség jelzi, hogy hivatása nagyon fontos számára, s meg lehet kockáztatni azt is, hogy bizony szeretett volna ott előbbre jutni. Miközben igen kisméretű a „card.” titulus, és csak következtethető, nem olvasható. Ez utalhat arra, hogy nem is annyira a státusz fontos a számára, hanem a státusszal járó lehetőségek, hogy az által, nézeteit és személyiségét átadhatja, nyomot hagyhat. A neve elé tett kereszt egyetlen mozdulattal hozza létre, alul hurkolva íródott, vélhetnénk akár t-betűnek is. A betűtesteket és a kötővonalakat nézve tágasnak tekinthetjük az írást. Az ováljai zártak, alig fedezhető fel belső rész bennük, még erős nagyításban is, csak az első a betűjében van „fehér” belső rész. A családnevét kezdő W betű a legkimagaslóbb betűje, legalábbis annak első vonala, ugyanis az következők egyre alacsonyabbak lesznek. Csak a vezetéknév írása közben emeli fel a tollát az j után a következő vonalhalmaz felel meg a „tyła” résznek. S itt van az aláírás legérdekesebb eleme, a kereszt, mely a méretével is túlnő a környező betűkön. A kereszt alakú t-betű nagy kedvence a grafológusoknak, ám ha figyelmesen követjük a vonalakat az ovál (o) majd a lefelé tartó vonás (j) után újra felfelé tart (t) majd újra az alsó zónában lelünk egy hurkolást (y) és ezután következik az a "lengyeles" l betű (ł) melynek áthúzása képezi a kereszt horizontális részét.