Az angol romantikus irodalom kimagasló alakja került a harmadik bélyegre az 1971-es irodalmi évfordulók sorba. Walter Scott a skót költő és regényíró születésének 200. évfordulója volt abban az évben. (Bár ő nem a költői munkássága révén lett ismert. De ide illik, és így a bélyegsort teljes egészében bemutattuk.)

Skót nemesi család sarjaként Edinburgh-ban született 1771 nyarán, itt tanult később az egyetemen jogot, hogy apját kövesse az ügyvédi pályán. Egy gyermekkori paralízisben a jobb lába lebénult. Nagyon sokat olvasott, többféle nyelven is. 1797-ben nősült. Verses balladákkal kezdi irodalmi munkásságát az 1800-as évek elején, s ezek írásával akkor hagy fel, amikor feltűnik Byron, mint vetélytárs. 1815-ben jelent meg utolsó nagy költeménye. Ekkoriban fedezte fel egy régi kéziratát, amelyet nagyon gyorsan be is fejezett, így kerülhetett publikálásra 1814-ben a Waverley című regénye. Scott a történelmi regény műfajának megalapozója, s ennek köszönheti hírnevét is.  Jól keresett regényeivel, s ebből nagy építkezésbe kezdett. A húszas évek közepén amikor a kiadó, amelyért kezességet vállalt, tönkrement Scott anyagi helyzete megroggyant. Megözvegyült. S szinte csak azért írt napestig, hogy hiteleit rendezze. Ekkor derült ki, hogy már álnéven több műve is megjelent. A skót és brit történelmi témák mellett, feldolgozta folytatásokban Napóleon életét is. Utolsó történelmi regénye 1829-ben jelent meg. A következő évben szélütés érte. Majd két évvel később 61 évesen, amikor Itáliába ment, hogy gyógyuljon, hajózás közben rosszul lett, hazatérve érte a halál.

Mindenféle sallangoktól mentes, sőt inkább leegyszerűsített Walter Scott aláírása. (De hát regényíróként körmölhetett eleget, s ettől nyilván praktikusabbá, hatékonyabbá válhatott a kézírása.) Még a kezdőbetűi sem jellegzetesek. Egyetlen betű „emelkedik” ki felfelé és lefelé is, és az S-betű, de ez sem igazán, hiszen viszonylag keskeny és alig ismerhető fel. Az ováljai (a, o) jobbra nyitottak. Érdekes az, hogy, hogy egyetlen alkalommal sem húzza át a t-betűit. Így a egyetlen és így leghosszabb horizontális szakasz az aláírásában a W-betű kötővonala. S hiába nagybetű elvben ez a W, nem sokkal magasabb, mint az őt követő középzónás betű. Ha a két-két hasonló betűt (l és t) nézzük, azok megformálása is más, valamivel alacsonyabb és szögesebb lesz a név végére. A középzónás betűméret is ingadozó. A névelemek nagyon közel kerülnek egymáshoz. S ezeket tollfelemelés nélkül írja le.