Ez a bélyeg az elmúlt évben jelent meg Giovanni Pascoli olasz költő halálának 100. évfordulója alkalmából. Egyik versének kézirat-részlete látható rajta. Ő pedig mintha csak a múltba nézne a képen. S valóban ez a vers a költő múltjának egyik legszomorúbb eseményét jeleníti meg.

Pascoli 1855 utolsó napján született. Ifjúkorát egy családi tragédia árnyékolta be. Apját ismeretlen támadók lelőtték, amikor ő 12 évében járt. Mire elérte a felnőttkort, meghalt anyja és több testvére is. Politikai eszméi miatt be is börtönözték 23 évesen. 1882-ben amikor végre lediplomázott, görögöt, latint és olasz irodalmat kezdett tanítani, és maga mellé vette életben maradt testvéreit. Szoros kötelékben volt két nővérével, tervezte, de kötött házasságot mégsem. 1886-ban jelent meg első versgyűjteménye. Egyszerű, tiszta hangon szól költészete, mégis a modern líra felé nyitott utat. Gyakran természeti vagy hétköznapi témák, klasszikus ihletésű és politizálók versek is találhatók életművében. 1905-ben már a Bolognai Egyetemen tanított és elismert alkotó volt. Politikai nézeteire hatottak az olasz nacionalizmus eszméi is. Egyre több angol szerzőt fordít. Jelentősek irodalomtörténeti tanulmányai is. Sajnos mivel depresszióját évekig alkohollal enyhítette az májbetegséghez, majd halálához vezetett. 1912 áprilisában hunyt el 56 évesen.

A bélyegre kerülő hiteles kézirat annak a versének (La cavalla storna) az első változatát jeleníti meg, melyben apja halála elevenedik meg. Öt kétsoros szakasz került a bélyegre. De fellelhető az eredeti kézirat, így a bélyegre került versrészletet ebből mutatom meg.

A címet ugye kicsit jobban közelítették a verstömbhöz. S a bélyegen a gyengéd „csíkozással” jól becsapták a szemünk, és a sortartás egyenetlenségét szinte észre sem vesszük. S az eredetin jobban látszik, mint a bélyegképen, a befelé tartó margó is. A kezdőbetűi nem jellegzetesek, valódi kiemelő szándék nem érződik rajtul. A t-betűje már a címben is szemet szúrhat, s a vers első soraiban is láthatunk még néhányat. A t-áthúzása legalább olyan hosszú, mint a t-törzsvonala, és jellegzetesen a törzsvonal tetejére illeszti és mindig felfelé tart. A harmadik versszakban találhatunk még egy ún. lírai d-betűt is. A g-betűi bár hurkoltak, a hurkok-bekötések az alsózónában maradnak. A zónák aránya az írás egészében nagyjából kiegyensúlyozottnak tekinthető. Mivel másutt nem látunk ilyesmit, valószínűleg, hogy a költő kifelé ható indulata a címsor végvonalába sűrűsödött.