A jelképes fotóra csak a neve kézírásával és az életútját jelző két évszám került a Tesla születésének 150. évében megjelent horvát bélyegen. Életútjának felén, 1901-ben New Yorkban készült a híres fénykép. Tesla a nagyfrekvenciás-transzformátor spiráljai előtt ül, neves honfitársa R. Boskovic 1763-ban megjelent természetfilozófiai elmélkedéseit olvassa.
Nikola Tesla (1856-1943) a mai Horvátország területén lévő hegyvidéki településen született, mely akkor még a Monarchia része volt. 25 évesen Budapestre került, s elektromérnökként dolgozott. Több európai munka után Párizsba került Edison cégéhez. Majd Párizsból áthajózott Amerikába, s 28 évesen a nagy példakép Edison munkatársa lett. Ám az ifjú zseni és a nagy ember nem jöttek ki. Munkamódszerük is más volt, s míg Edison az egyenáramban, Tesla a váltóáramban hitt. Ő bár számtalan találmánya volt, nem tudta ezeket üzleti sikerekre váltani, ahogyan Edison, vagy ahogyan Marconi képes volt. Utóbbi egy ideig Tesla asszisztense lett, s Nobel-díjat kapott azért, amit akár Teslától is elleshetett, s ezért Tesla perre is ment vele. Tesla is kapott volna 1912-ben Nobel-díjat, de ő ezt visszautasította, feltehetően éppen emiatt. Amikor újra felmerült a neve, akkor Edisonnal együtt kapták volna meg a díjat, s ekkor Edison jelentette ki előre, hogy vele együtt nem hajlandó átvenni, így egyikük sem kapta meg.
Tesla halála után nem sokkal ismerték el csak Tesla felfedezésének elsőbbségét. Akkor már Marconi sem élt. Azért az utókor elismeréseként az SI mértékegységek között róla nevezték el a mágneses indukció mértékegységét. S egyre másra bizonyosodik be mennyire zseniális volt, s mennyi mindenben megelőzte korát. Formálódik a mítosza is. Akadnak, akik Leonardóhoz hasonlítják, és nemcsak azért mert mindketten agglegények voltak és ambidexterek.
A betűformálás gondosságról, precizitásról árulkodik. A két szóvégi „a” betű végvonalát is érdemes megnézni. Az elsőnél, amikor tudja, hogy még írhat, fegyelmezi a mozdulatot, amikor már majdnem elkészült, akkor még nyújtja. Elégedetlenséget, örökös belső hajtóerőt jelezhet ez. Ez érezhető a vezetéknév kissé emelkedő alapvonalában és a T-betű szintén kissé felfelé tartó „kalapjában”. A legérdekesebb az N betű dőlése. Ugye a betű hosszanti tengelye a két törzsvonalával párhuzamos, ám itt úgy dönti meg, hogy a két törzsvonalat összekötő vonal lesz párhuzamos az utána következő i betűvel – magyarul az N-betű erősen döntött a többihez képest, de ez azért nem tűnik fel, mert az N-betű közepén lévő vonal éppen úgy dől, mint a többi betű. Rendszerek, dimenziók közötti átjárás képességét jelezheti azt, meglátni azt, amit más nem vesz észre, amely sok feltaláló gondolkodásának sajátja.
