Bár az aláírásában csak egyes betűknek megfelelő alakzatok ismerhetők fel, mégis valószínűsíthető, hogy a teljes neve szerepel itt. A kezdőbetűje is szép kerek és egy kicsit nyitott. Girlandok, bár kicsit feszes girlandok is akadnak benne, az utolsó betű sem erőteljes. Szinte rajzolgatja a betűket. Mindez afféle „jelenlévő, megélő, beleérző” hozzáállásra utal, ami a költők sajátja. A név közepe táján érdekes alakzat nyúlik mélyre az alsó zónába. Sem a balra tartó hurok nem határozott, sem a mélyedés. A köztük bizonytalankodó két vonal között létrejövő apró szigetecske mintha valami titkot, a múltba temetett emléket őrizne. Ez után a hurok után nagy valószínűséggel „alcsev”-nek megfelelő rész következik, tehát ebben a mélyedésben vagy csak a nagy kezdőbetű vagy az és a vezetéknév második felével közös elemek vesznek el.
Atanasz Dalcsev (1904–1978) Szalonikiben született, az egyetemet Szófiában végezte, majd Franciaországban és Olaszországban tanult. Hazatérve a bolgár fővárosban lett tanfelügyelő, majd különféle folyóiratok munkatársa. Verseiben a mindennapi élet dolgait emelte költőivé, bensőségesség és mégis mély realizmus hatja át líráját. Fordítói munkásságát dicséri a világirodalom számos remekművének bolgár változata. Petőfi több versét is lefordította.