Az „Írek Nagy-Britanniában” bélyegpár közelmúltat képviselő alakja, a médiaszemélyiség Eamonn Andrews, aki a 20. század második felében jelentős személyisége lett a brit televíziózásnak. Fotója alján az aláírása is helyet kapott a bélyegen.
Andrews olvasható aláírásában erőteljesen érződik a jobbra haladás, ami a közönségre, másokra ható embernél nem is meglepő. Észrevehető, hogy valamivel nagyobbak a magánhangzói, mint a nevében lévő mássalhangzók. Ez jelezheti, hogy inkább a szívére hallgatott, inkább az érzelmei irányították. Még az is igazolhatja ezt, hogy a személynevét kezdi jelentőségteljesebben. Bár ez azt is jelezheti, hogy inkább közvetlen ember volt, nem szeretett „hivataloskodni”. Itt azért említsük meg, hogy gondosan kiteszi a nevének kezdőbetűjéhez tartozó jelet, és hosszú kezdővonallal képezi azt az E-betűt.Érdemes megfigyelni, hogy a megállások nem a szótaghatároknál vannak, csak egy kicsit pihen meg írás közben, a betűk azért közelében maradnak egymásnak és a lendület nem szakad meg.
Az írásában van valamiféle „göndörség”, ami az életszeretetre, az élményekre való fogékonyságra utalhat. Érdekes még, hogy hasonló plusz hurok jelenik meg a felső zónában az első és az utolsó betűben. Annak az s-nek valójában semmi keresnivaló sem lenne a felső zónában, ám mintha azt akarná ágaskodva jelezni hogy vannak még tervei a munkájában.
Eamonn Andrews 1922 végén született Dublinban, éppen abban az utcában ahol, akkor már neves földije G. B. Shaw is. Andrews amatőr bokszolóként kezdte, majd sportkommentátor lett hazájában. 1950-ben már bemutatkozott a BBC-ben is, különösen az ökölvívás közvetítésekben jeleskedett, és hamarosan az egyik legnépszerűbb televíziós bemondó lett. 1964-ben a BBC-től átigazolt az ABC-he ahol elsőként vezetett talk-show-t Nagy-Britanniában. Bár addigra már nagy népszerűséget szerzett többet között kvízek és show-műsorok vezetésével is. Pályafutása alatt négy alkalommal lett az év televíziós személyisége. Hosszú évekig dolgozott egy-egy sikeres, többször nagyszabású műsorban. Saját bevallása szerint is munkamániás volt. Utolsó éveiben már sokat betegeskedett, de folytatta a munkáját, 65. évéhez közeledve szívroham vitte el. S bár hosszabb ideig élt a Temze partján, mint szülővárosában, mégis ott áll szobra az RTE (ír nemzeti rádió-és tv-társaság) központjának előcsarnokában – elismerve mindazt, amit szülőföldjén tett a televíziózásért.
