Aláírásában főleg a kezdőbetűkben jelennek meg a plusz hurkok és ezekben érthető tetten a „zártság”, a többi betű alakítása egyszerű, tisztán olvashatóak. Érdekes még, hogy mindkét kezdőbetű egy kicsit „lelóg” az őket követőkhöz képest. Az írásban van egyfajta vaskos egyszerűség, amely alapján lassú vagy közepes írástempót állapítanánk meg, ennek azonban ellentmondanak az i-betűk ékezetei, melyek mind előrébb kerülnek, mint a betű teste, s ezzel előrehaladásra utalnak. Mondhatnánk úgy: fontolva haladó. Bár az utolsó i-pontját a t-áthúzásából teszi ki (látható: egy vonalba esnek), a keresztnév i-jének ékezete is nemcsak magasra, de távolra is kerül az i-betű törzsvonalától. Érdemes megnézni, hogy a név két utolsó betűjének (ti) alapvonala kerül a legmagasabbra, na meg azt is, hogy az égbolt kékje milyen hűen követő az név „dallamos” alapvonalát.

Dino Buzatti Traverso néven jómódú olasz családban született. Már jogi tanulmányai alatt, 1928-tól egy milánói újságnál dolgozott, s e lap munkatársa maradt egészen haláláig. Úgy vélik, műveiben érezhető, hogy újságíró volt, hiszen egészen hihetetlen történeteket is valóságosnak tudott leírni. 1933-ban adták ki az első kisregényét. 1940-ben jelent meg legismertebb műve, az „Il deserto dei Tartari” (magyarul Tatárpuszta), amely híressé is tette. (A könyvből film is készült 1976-ban). Számos műve híres gyerekkönyve (Medvevilág Szicíliában), tudományos-fantasztikus regénye (A nagy képmás) és az utolsó (Egy szerelem története.) Ez 1964-jelent meg, ugyanabban az évben, amikor már 58 évesen, megnősült. Inkább magának való volt, nem szerette a nyilvánosságot. Kedvenc szórakozása a síelés meg a hegymászás volt. Az írás mellett gyermekkori kedvtelését a rajzolást, festést is művelte. Maga illusztrálta könyveit is. 1969-ben a görög mitológia egyik szerelmi legendáját képregény formájában dolgozta fel. 1970-ben diagnosztizálták rákját. Betegen is dolgozott, kiadott még egy elbeszéléskötetet, majd 1972 elején elhunyt.