A nagy egyház-reformer jobbra (a jövő felé) néz születésének 500. évfordulójának évében kiadott kevés színnel ellátott monacói bélyegen. Ám tekintetét mintha, a portréja mellett látható kálvinisták jelképre, a hugenotta keresztre emelné. Alakja mellett szinte megbújik az aláírása, mely Kálvin János neve és évszámai felett látható.

Mivel ezen a bélyeg igen kis méretben lelhető fel az aláírása, és ugyanez található, az előző posztban bemutatott bélyeg elsőnapi bélyegzőjén, annak képe került ide.

Ebben az aláírásában Kálvin a keresztnevét ugyan rövidíti, de ezt nevét képviselő egyetlen betűt szélesebbre írja, mint a családnevét. Ez a „szélesítés” akkor is megfigyelhető az I-betűjénél, ha kiírja az egész Iohannes nevet is. Az a nem túl jellegzetes I betű esetében, érthető, hogy karakterét más elemekkel erősíti meg, de ezek a vonalat jóval nagyobbak, szélesebbek, mint az eredeti betű magassága, ezért túlzónak tekinthetjük. Igencsak fontos számára tehát hogy már az első betűvel, az első benyomással nyomot hagyjon maga után. Meg kell kockáztatnunk, hogy olyan ember volt, hatással akart lenni másokra, s azt akarta, hogy észrevegyék.

Nagyon érdemes az, ahogyan a I betűt megerősítő felső és alsó vonal által létrejövő sávba kezdi írni a Calvin nevet. Itt is a kezdőbetűnek van ereje, a többi betűje kisebb, az Calvin l-je sem ér fel az odaképzelhető sáv felső részére. Az utolsó betűből kiinduló paráf is mutat még erőt és lendületet. Vajon mire utalhat, hogy csak a kezdőbetűk és a nevet lezáró vonal mutat erőt?