Aleksis Kivi (1834-1872) egy írástudó szabó fia volt. Eredeti neve Alexis Stenvall. Már felnőttként svéd nevét azonban finnre váltotta – ahogyan sok más svéd nevű, de finn nyelven alkotó irodalmár is. A hasonló jelentésű Kivi („sten” azaz „kő”) nevet választotta. Svéd nyelven sajátította el az alapismereteket, előbb apja otthon, majd egy iskolamester tanította. Felismerve tehetségét Helsinkibe küldték tanulni. Ott járt egyetemre is, megszakításokkal 31 éves koráig. Bár látván tehetségét, akadtak támogatói, de gyakran voltak anyagi gondjai. A finn nyelv és kultúra, a nemzeti ébredés fiataljainak körébe került. Első sikereit színműveivel érte el. Életének fő művével, a Hét testvér című regénnyel 1869-ben készült el. Ez könyv alakban csak halála után jelenhetett meg. Talán ennek kiadatásának nehézségei is hozzájárultak ahhoz, hogy mentális és fizikai állapota leromlott, s hogy 38 évesen 1872 utolsó napján elrebegte utolsó szavait. Halála után fedezték fel igazából. Ám a finn irodalmi panteonban biztos helye van. A finn regény és drámaírás atyjaként tartják számon, ám lírai műveket is alkotott. A bélyegre került versét Sibelius 1895-ben zenésítette meg.

Gondosan formált betűk jellemzik az írást. A nem túl jó képminőség most segít abban, hogy jobban érzékeljük a vastagabb, tintával töltődött részeket, melyek főleg a lefelé tartó vonalak valamint a vékonyabb felfelé tartó vonalakat. A név első része rövidítve, a kezdőbetűvel szerepel, utána jogos a pont, ám láthatunk egyet a vezetéknév után is. S bár furcsán hathat, de már ezt a pontot paráfnak kell minősítenünk.