A rejtélyek övezte reneszánsz zseni születésének 550. évfordulójának évében jelent meg ez a bélyeg a mediterrán kisállamban. A rózsaszínes bélyegen az idős mester festett portréja mellett teljes névaláírása látható tükörírással.
Hogy jobban vizsgálhassuk érdemes átfordítani a megszokott irányba az írást.
A név többi részétől távolabb lévő elsőként írt elem – számomra – megfejthetetlen, de akár valamiféle titulus lehet, netán egy afféle szignó, egy komplex jel. Egyéb aláírásaiban is feltűnik ez az elem, mely elforgatással akár egy nagy L-betűhöz is hasonlítható. Ezt követi kis kezdőbetűvel a „leonardo” név. Majd a „da” szócska hatalmas hurkos d-vel és végül a Vinci, rész bár ott alig azonosíthatóak a betűk. S ha már úgy adódott, hogy egymás mellé került a „-do” végződés és a „da” érdemes összehasonlítani egymással ezeket. Érdemes megnézni az „a” betűt is, de ami vonzza a szemet az a „d” hatalmas hurka, amely még a zónájából is kiemelkedik, s többszöröse az alatta lévő kicsiny oválnak. Az utolsó névelemben, csak a V betű egyik részét leljük, az viszont erőteljes. Némi maradék erő még a végére is jut, az utolsó mélybe húzott betűnél.
Érdemes újra megnézni az egészet, és elgondolkodni azon, hogy a legkevesebb megfigyelni valót éppen a „leonardo” név ad. Az a legegyszerűbb, leginkább letisztult, amivel elsősorban azonosulhatott, amely tényleg hozzá tartozott.Leonardo (1452-1519) bizonyosan nem járt iskolába. Hogy megfigyelés vagy valamilyen útmutatás alapján sajátította el a betűvetést, nem tudni. Tudott úgy is írni, ahogyan errefelé szokás, azaz balról jobbra. De az is bizonyos, hogy előszeretettel írta tükörírással a jegyzeteit. Ez a képesség úgy 6500 emberből egynél adott, és a balkezeseknél gyakoribb előfordulása. Leonardo nemcsak a bal, hanem állítólag a jobb kezével is ügyesen bánt, tehát ambidexter volt.
