Burke aláírásában a vonalak szárazak, betűi közül csak néhány azonosítható. Az aláírás dőlése viszont egyenletes, alapvonala enyhén emelkedik, s ehhez jön még ráadásként a hetyke szóvég. Ezek együttesen jelzik, hogy olyan ember, aki tudja, mit akar, és ha kitűzött egy célt, azt követi is. Nemcsak a kereszt- és családi nevét írja egybe, hanem az egész név egyetlen folyamatos vonallal készült, nincs jele annak, hogy felemelte volna a tollát. S ez azért is figyelemre méltó, hiszen ő még valódi mártogatós tollal írhatott csak. Ez számomra azt sugallja, hogy alapvetően egységre törekedett, önmagával, céljaival. Bár a vonalak szárazságából, szigorúságából azt sejtem, hogy ez olykor makacssággá, megingathatatlansággá is válhatott.

Edmund Burke 1729 januárjában született Dublinban, kvéker középiskolába járt, majd a Trinity College hallgatója lett szülővárosában, ezután Londonban tanult jogot. Még harmincéves sem volt, amikor már megjelentek filozófiai értekezései. Majd személyi titkára lett Rockingham őrgrófjának, aki 1765-ben a miniszterelnök lett. Bár a gróf e fontos hivatalt csupán egy évig töltötte be, mégis nagy befolyást szerzett. Az ő révén került be a brit parlamentbe a whig párt színeiben Burke is, aki szónoki képességeivel szerzett magának nevet. Bár a bélyegen neve alatt az országgyűlési képviselő megjelölés szerepelt, mégis Burke igazi öröksége az írásaiban rejlik. Leveleiben és könyveiben is felvázolta elképzeléseit az emberi természetről, a környezetről és a politikáról. A modern konzervativizmus megalapozójának tartják. Munkássága nagy hatással volt a következő század politikai diskurzusaiban. 66 évesen nyugdíjba vonult, de az írást nem hagyta abba, 1797-ben gyomorrákban hunyt el.