A Kielland név végén van egy pont és az utolsó betű alá is még tesz valamilyen jelet. Ez lehet akár eredetiségre utaló jelzés is. A betűk azonosíthatóak, keskenyek mégis van az írásban valamiféle elegancia. A d-betű, mely az Alexander szóban és a családnév végén is megtalálható, más-más formát vesz fel. Az l-betűk hurkát a középzónában köti be, ami utalhat arra, hogy gyakorlatias ember. A kezdőbetűkben megvastagodott vonalakat láthatunk. Az L alsó íve ettől stabilabb lesz, és a betű megőrzi kecsességét. Az A-ban egy erős talpat képez, amely akár szép is lehetne, ha ívvel és nem szöggel kapcsolódna a következő elemhez. A K felső kiegészítő vonala is megvastagodik középen. A vonal átível a családnév fölött elérve az utolsó betűjének határát is. Ám mégis valahogy eltúlzott. A betű ettől kiegyensúlyozatlanná válik. Bár ha a K törzsvonalának aljára került volna egy kisebb-nagyobb ív, akkor talán kevésbé lenne ilyen. Az érdekes, hogy a vastagítások helyének a sorrendje: alsó zóna, középzóna, felső zóna. És végül a „csúnyaság”-ról, ami bizonyára elsőként szemet szúrt. Az A-betű áthúzásáról van szó, mely igencsak hosszúra sikeredett s még az L-betűt is áthúzza vele. Elgondolkodtató vajon miért negligálja evvel nevének ezt a részét.  Ennek a vonalnak egyetlen pozitívuma, hogy nem vág bele a d betűbe, hanem kikerüli azt.

Kielland 1849-ben egy konzul fiaként gazdag családba született. Jogi diplomát szerzett Oslóban és a társadalmi kérdések iránt hamar fogékonnyá vált. Amikor Bjornsonnak megmutatta műveit, a neves előd határozottan biztatta, hogy írjon. Nemsokára megjelent első novelláskötete. Írt regényt, drámát és esszéket is. Társadalmi problémákat tűzött tollhegyére, nem ritkán ironikus hangnemben. 1892-ben polgármester, később kormányzó lett. Az írásra alig jutott ideje. Úgyis fárasztotta, hiszen gyakran volt légszomja – feltehetően túlsúlya miatt. 1906-ban hunyt el. De az tizenkettő írással eltöltött aktív év is elegendő volt ahhoz, hogy ma a 19. század négy nagy norvég irodalmárja (Ibsen, Bjornson, Kielland, Lie) között tartsák számon. Családnevével gyakran találkozhatunk a norvég kultúra tanulmányozása során: nővére tájképfestő lett, de neves írók, építészek és jelentős hivatalt betöltő személyek is voltak rokonságában.